November
vége, december eleje egy izgalmakkal teli időszak a gyerekek számára, mert
tudják, hogy hamarosan találkozhatnak a Mikulással. Nem kell őket különösen
biztatni, hogy verset, éneket tanuljunk a Nagyszakállú tiszteletére, napközben
is gyakran énekelgetik, mondogatják a tanultakat. Elővettük a várakozás
hangulatához illő hangszereinket is, ezekkel kísértük az éneklésünket. Hogy a
közelben leskelődő Mikulás láthassa, mi mennyire várjuk már, nagyméretű
borítékra készített üzenetet hagytunk neki az öltözőnkbe:
A
tavalyi sikeren felbuzdulva idén is megbeszéltük, hogy december 6-án valamilyen
piros ruhadarabot húzva várjuk ezt a napot. Mikulás észrevette, hogy pirosba
öltöztek az őzgidák, és jóleső dicsérettel nézett végig a gyerekeken. A
tiszteletére elmondott énekek és versek után kérdésére természetesen mindenki buzgón
állította, hogy ő milyen jó gyerek, s ennek fejében szaloncukorral,
édességcsomaggal ajándékozta meg őket a Mikulás. No, és visszakaptuk a reggelre
eltűnt borítékjainkat (amit az öltözőkbe raktunk), benne egy kis meglepetéssel.
Búcsúzóul mindenki erősen megfogadta, hogy továbbra is jó lesz, így ígéretet
kaptunk arra, hogy jövőre is ellátogat hozzánk Szent Miklós utóda.