Boldog Karácsonyt és örömökben gazdag új esztendőt kívánunk

minden kedves Olvasónknak!

2011. december

December, december,

a világ csilingel,

hóember hófején

fazék a cilinder.

Kisbunda, nagybunda,

kell már a szőrkucsma,

hópaplant sző a tél

medvére, mókusra.

Kiscsizma, nagycsizma

csikorgó hóban jár,

piros kis orroddal

cinegét foghatnál.

December deret fúj,

december fagyot hoz,

a világ mégiscsak

ünnepre harangoz.

Hamvadó alkonyban

csillag gyúl faágon,

meglátod, egyszer csak

itt lesz a karácsony!

Pásztorok hirdették,

angyalok dalolták,

meséknél szebb ez a

tündöklő valóság!

(Fésüs Éva verse)

Ez a hónap sok-sok örömet, izgalmat tartogatott a gyerekeknek.

Már ádvent második hetében jártunk, amikor kisebb-nagyobb türelemmel számolgattuk a napokat: mennyit kell még aludni, hogy találkozhassunk a Mikulással. Ebben az évben levelet is „írtunk” neki, vagyis újságból képeket gyűjtöttünk különböző édességekről, s ezeket felragasztottunk egy papírra. Akinek kedve volt, hozzá rajzolta kívánságait is. A levelek egy kidíszített borítékba kerültek és feladtunk a kozármislenyi portán. Otthonra Mikulás-postát barkácsoltunk: ebbe tehették a Nagyszakállúnak szánt üzeneteiket a gyerekek.

Fényképek a Mikulás várásról megtekinthetők itt

December 5-én meglepetés műsorral hangolódtunk a másnapi találkozásra.

Az óvó nénikből összeállt alkalmi társulat eljátszotta Évi történetét, aki a szeles időben elveszítette a Mikulásnak írt levelet. Szerencsére az erdei állatok segítették őt, hogy kívánságai célba érjenek, így – mint minden mesében – jóra fordult a rossz: Mikulás örömet szerezhetett a kislánynak.

Bár hó helyett esős reggelre ébredtünk Szent Miklós napján, ez nem akadályozta meg a mi Mikulásunkat, hogy eljöjjön hozzánk, az Őzike csoportba. Igyekeztünk csendben játszani, fülelni a folyosót, mikor halljuk a csengőszót. Egyszer csak elérkezett a várva várt pillanat, kopogtak. Énekszóval, versekkel köszöntöttük vendégünket, Márkó egyedül is mondott verset, Anna, Bogi, Fanni énekeltek a Mikulásnak. Mindenki személyre szóló csomagot kapott, amit illendően meg is köszöntek a gyerekek.

Fényképek a műsorról

Fényképek, amikor nálunk járt a Mikulás

Karácsonyra készülődvén ebben a tanévben egy kicsit a családjainkról, a családtagok kapcsolatáról, az egyes életszakaszokról szerettünk volna beszélgetni a gyerekekkel. Igyekeztünk kihasználni a mindennapjainkat, hogy megéreztessük: milyen jó családban élni, mennyi mindent köszönhetünk a szüleinknek! Sok-sok mesét mondtunk anyukákról, apukákról, nagyszülőkről, gyerekekről, megtanultuk énekelve Zelk Zoltán: Este jó, este jó c. versének egy részletét. A szülők segítőkészségének köszönhetően begyűjtöttünk óvodásainkról babakori, kisgyermekkori fényképeket, amelyeket kivetítve ki kellett találni: vajon kit láthatunk? A családi fotók felhasználásával egy kis ajándékot készítettünk családjainknak, hiszen nem csak kapni, hanem ajándékot adni is nagy öröm.

Egyik délelőtt a Süni csoportba látogattunk, ahol a gyerekek betlehemes játékkal igyekeztek ráhangolni minket a karácsony eredetére, Jézus születésének ünnepére.

Fényképek a karácsonyt megelőző hétről

Az ajándékkészítés pillanatai

Az egész decemberi izgalom egy keddi délelőtt csúcsosodott: ekkor állítottuk fel a karácsonyfát, ünnepeltünk együtt az óvodában. Mindenki csinosan érkezett, s türelmetlenül kérdezgette-várta: ajándék is lesz a fa alatt? Amíg az angyalok készülődtek a csoportszobában, mi megnéztünk egy rövid mesefilmet Kisvakond karácsonyáról. Izgatottan érkeztünk vissza, s nagy örömmel láttuk, hogy Mária és József mellet már a kis Jézus is ott van a fa alatt, sok-sok új játékkal együtt. Csillagszórót gyújtva énekeltünk, Márkó újra megörvendeztetett minket egy szép verssel, majd türelmesen, szépen sorban bontogatni kezdtük az ajándékokat. Az önfeledt játék közben jól esett eszegetni a finom otthoni süteményekből.

Fényképek az ovis karácsonyról