December, december,
a világ csilingel,
hóember hófején
fazék a cilinder.
Kisbunda, nagybunda,
kell már a szőrkucsma,
hópaplant sző a tél
medvére, mókusra.
Kiscsizma, nagycsizma
csikorgó hóban jár,
piros kis orroddal
cinegét foghatnál.
December deret fúj,
december fagyot hoz,
a világ mégiscsak
ünnepre harangoz.
Hamvadó alkonyban
csillag gyúl faágon,
meglátod, egyszer csak
itt lesz a karácsony!
Pásztorok hirdették,
angyalok dalolták,
meséknél szebb ez a
tündöklő valóság!
(Fésüs Éva verse)
Ez a hónap sok-sok örömet, izgalmat tartogatott a gyerekeknek.
Már ádvent második hetében jártunk, amikor kisebb-nagyobb türelemmel számolgattuk a napokat: mennyit kell még aludni, hogy találkozhassunk a Mikulással. Ebben az évben levelet is „írtunk” neki, vagyis újságból képeket gyűjtöttünk különböző édességekről, s ezeket felragasztottunk egy papírra. Akinek kedve volt, hozzá rajzolta kívánságait is. A levelek egy kidíszített borítékba kerültek és feladtunk a kozármislenyi portán. Otthonra Mikulás-postát barkácsoltunk: ebbe tehették a Nagyszakállúnak szánt üzeneteiket a gyerekek.
Fényképek a Mikulás várásról megtekinthetők itt
December 5-én meglepetés műsorral hangolódtunk a másnapi találkozásra.
Az óvó nénikből összeállt alkalmi társulat eljátszotta Évi történetét, aki a szeles időben elveszítette a Mikulásnak írt levelet. Szerencsére az erdei állatok segítették őt, hogy kívánságai célba érjenek, így – mint minden mesében – jóra fordult a rossz: Mikulás örömet szerezhetett a kislánynak.
Bár hó helyett esős reggelre ébredtünk Szent Miklós napján, ez nem akadályozta meg a mi Mikulásunkat, hogy eljöjjön hozzánk, az Őzike csoportba. Igyekeztünk csendben játszani, fülelni a folyosót, mikor halljuk a csengőszót. Egyszer csak elérkezett a várva várt pillanat, kopogtak. Énekszóval, versekkel köszöntöttük vendégünket, Márkó egyedül is mondott verset, Anna, Bogi, Fanni énekeltek a Mikulásnak. Mindenki személyre szóló csomagot kapott, amit illendően meg is köszöntek a gyerekek.
Fényképek a műsorról
Fényképek, amikor nálunk járt a Mikulás
Karácsonyra készülődvén ebben a tanévben egy kicsit a családjainkról, a családtagok kapcsolatáról, az egyes életszakaszokról szerettünk volna beszélgetni a gyerekekkel. Igyekeztünk kihasználni a mindennapjainkat, hogy megéreztessük: milyen jó családban élni, mennyi mindent köszönhetünk a szüleinknek! Sok-sok mesét mondtunk anyukákról, apukákról, nagyszülőkről, gyerekekről, megtanultuk énekelve Zelk Zoltán: Este jó, este jó c. versének egy részletét. A szülők segítőkészségének köszönhetően begyűjtöttünk óvodásainkról babakori, kisgyermekkori fényképeket, amelyeket kivetítve ki kellett találni: vajon kit láthatunk? A családi fotók felhasználásával egy kis ajándékot készítettünk családjainknak, hiszen nem csak kapni, hanem ajándékot adni is nagy öröm.
Egyik délelőtt a Süni csoportba látogattunk, ahol a gyerekek betlehemes játékkal igyekeztek ráhangolni minket a karácsony eredetére, Jézus születésének ünnepére.
Fényképek a karácsonyt megelőző hétről
Az egész decemberi izgalom egy keddi délelőtt csúcsosodott: ekkor állítottuk fel a karácsonyfát, ünnepeltünk együtt az óvodában. Mindenki csinosan érkezett, s türelmetlenül kérdezgette-várta: ajándék is lesz a fa alatt? Amíg az angyalok készülődtek a csoportszobában, mi megnéztünk egy rövid mesefilmet Kisvakond karácsonyáról. Izgatottan érkeztünk vissza, s nagy örömmel láttuk, hogy Mária és József mellet már a kis Jézus is ott van a fa alatt, sok-sok új játékkal együtt. Csillagszórót gyújtva énekeltünk, Márkó újra megörvendeztetett minket egy szép verssel, majd türelmesen, szépen sorban bontogatni kezdtük az ajándékokat. Az önfeledt játék közben jól esett eszegetni a finom otthoni süteményekből.
Fényképek az ovis karácsonyról