Gyerekszáj

Minden nap meg szoktuk számolni, hogy hányan vagyunk, kik hiányoznak aznap. Ezen a hétfőn is sorba vesszük a hiányzókat, egyik név a másik után hangzik el.
- És még ki hiányzik? - kérdezzük.
Martin (3 éves) buzgón jelentkezik és csillogó szemmel mondja:
- A Mama!

2013. január 21-25.

Már javában a farsangi időszakban járunk, a mi játékaink, kötött és kötetlen tevékenységeink is e téma köré csoportosultak a héten.

- beszélgettünk hangszerekről, utánoztuk a zenészeket, karmester-zenekar játékot játszottunk

- tanultunk egy új éneket: Wir haben eine Ziehharmonika, ami igen közkedvelt lett a gyerekek körében. Énekünkhöz egyszerű tánclépéseket találtunk ki.

- harmonikahajtással készítettünk farsangi díszeket (masnit)

- elsétáltunk az írószer boltba, hogy együtt vásároljunk a díszítéshez papír-szerpentint

- felelevenítettük, újra tanultuk a cowboyok és indiánok mozgását utánzó táncos játékunkat

- a nagyokkal bohócot színeztünk, melynél a jelzésnek megfelelő színeket kellett használni: jó lehetőség volt a német kifejezések gyakorlására

- elmeséltem, bábokkal eljátszottam a gyerekeknek a német nyelvterületen jól ismert Der Katzentatzentanz c. mesét

Szerdán "Hangoló" előadás volt, mely a Csacsikázó címet viselte. Csacsis versek hangzottak el megzenésítve, de a műsor, játék során ellátogattunk egy iskolába is. A gyerekek most is örömmel jelentkeztek, hogy egy-egy szerep elvállalásával az előadás részesei lehessenek. S természetesen a közös énektanulás sem maradt el.

Fényképek a Hangoló előadásról és a cowboyos-indiános játék izgalmairól megtekinthetők itt

2013. január 14-18.

A héten igyekeztünk visszarázódni az óvodai életbe, újra felvenni a napirend ritmusát. Ennek érdekében a hétfői tornán a kicsikkel és a nagyokkal is sokat játszottunk, még akadályversenyt is rendeztünk. Kedden a daloké volt a főszerep. Nagy sikerű pakolós dalunkat ezúttal két kis vendég, a mackó és egérke bábok segítségével énekeltük mély és magas hangon, hogy ők is megértsék. A gyerekek nagyon örültek látogatóinknak, akik megígérték, hogy máskor is eljönnek hozzánk. Szerdán a hideg és meleg közti különbségeket próbáltuk nem csak megbeszélni, de meg is tapasztalni. Megfigyeltük, hogy az érintésünk gyakran felmelegíti a tárgyakat, és megtudtuk, miért piros és kék a meleg és hideg dolgok színe. Csütörtökön a szürke és borongós hétköznapokat igyekeztünk vidámabbá tenni. Miután mindenki elmondta és végiggondolta, mi teszi őt boldoggá, vidámmá, apró, színes papírokon megörökítettük ezeket a gondolatokat, majd összegyűjtöttük őket egy kidíszített befőttes üvegben. A "Mosoly befőttünk" az őzikéink között kapott helyet, ahol bárki húzhat belőle egy-egy szép, vidító rajzot, amikor szomorúnak vagy boldogtalannak érzi magát. Pénteken két születésnapot is ünnepeltünk, mindkét iskolába készülő nagycsoportosunk elhalmozott minket finomságokkal, mi pedig duplán köszöntöttük őket a szokásos énekeinkkel.

2013. január 7-11.

A hosszú, pihentető téli szünet után ezen a héten találkoztunk először egymással. Még meg tudtuk tartani a karácsonyfánkat (volt, aki betegség miatt nem is láthatta decemberben), beszélgetéseink is a karácsonyi élményekhez, az év eleji népszokásokhoz (Újév, Vízkereszt) kapcsolódtak.

Hogy mi történt a szünetben, azt szóban is és rajzban is igyekeztünk feleleveníteni. A szóbeliség jó alkalom volt arra, hogy átéljék a gyerekek: milyen az, amikor mindenki rám figyel, engem hallgat – néha ez nem is olyan egyszerű szituáció. A hallgatóság általában türelmesen figyelte az éppen mesélő társát. Kérdéseinkkel igyekeztük úgy terelni a beszélgetést, hogy ne csak a kapott ajándékok hangozzanak el, hanem az átélt élmények is: elutaztunk valahova, találkozhattunk rokonainkkal, barátainkkal, közös családi program, stb. A rajzolás során mindenki megragadhatta azt a pillanatot, ami neki a legkedvesebb volt, vagy a kicsik esetében nevet tudtunk adni egy-egy rajzkezdeménynek (pl. a kör forma hasonlított a gömb alakú karácsonyfa díszekre, vagy a színes vonalak, foltok a szilveszteri tűzijáték fényeire).

Újév napjára emlékezvén tanultunk mi is egy köszöntőt: a Gryllus Vilmos által megzenésített „Adjon Isten minden jót” kezdetűt. A szövegben említett évszak nevek arra késztettek minket, hogy átismételjük az év-évszak-hónap témakörben tanultakat („Négy vándor jár körbe-körbe”, „Hónapsoroló mondóka”, „Es war eine Mutter”, találós kérdések az évszakokról). Játszottunk egy évszak–hangszer asszociációs játékot is: kerestünk olyan hangszereket, amik egy-egy évszakra emlékeztettek bennünket (pl. dob – nyári vihar, esőt utánzó hangszer – ősz, stb.), majd csak a hangszer hangját hallva fel kellett ismerni, hogy melyik évszakra gondoltam. A héten kapott „Törpe” újságok hátuljára 2013-as naptárt nyomtattak, ez jó alkalom volt a hónapok neveinek gyakorlására.

Vízkereszt ünnepén arra emlékeztünk, hogy a három napkeleti bölcs meglátogatja a nem rég született kis Jézust. Elmondtuk a gyerekeknek József Attila: Betlehemi királyok c. versét, illetve Gáspárt, Menyhértet, Boldizsárt követve mi is elsétáltunk a közeli templomba, betlehem nézőbe.