Hogy
mi történt a szünetben, azt szóban is és rajzban is igyekeztünk feleleveníteni.
A szóbeliség jó alkalom volt arra, hogy átéljék a gyerekek: milyen az, amikor
mindenki rám figyel, engem hallgat – néha ez nem is olyan egyszerű szituáció. A
hallgatóság általában türelmesen figyelte az éppen mesélő társát. Kérdéseinkkel
igyekeztük úgy terelni a beszélgetést, hogy ne csak a kapott ajándékok hangozzanak
el, hanem az átélt élmények is: elutaztunk valahova, találkozhattunk
rokonainkkal, barátainkkal, közös családi program, stb. A rajzolás során
mindenki megragadhatta azt a pillanatot, ami neki a legkedvesebb volt, vagy a
kicsik esetében nevet tudtunk adni egy-egy rajzkezdeménynek (pl. a kör forma
hasonlított a gömb alakú karácsonyfa díszekre, vagy a színes vonalak, foltok a
szilveszteri tűzijáték fényeire).
Újév
napjára emlékezvén tanultunk mi is egy köszöntőt: a Gryllus Vilmos által
megzenésített „Adjon Isten minden jót”
kezdetűt. A szövegben említett évszak nevek arra késztettek minket, hogy
átismételjük az év-évszak-hónap témakörben tanultakat („Négy vándor jár körbe-körbe”, „Hónapsoroló mondóka”, „Es war eine
Mutter”, találós kérdések az évszakokról). Játszottunk egy évszak–hangszer asszociációs
játékot is: kerestünk olyan hangszereket, amik egy-egy évszakra emlékeztettek
bennünket (pl. dob – nyári vihar, esőt utánzó hangszer – ősz, stb.), majd csak
a hangszer hangját hallva fel kellett ismerni, hogy melyik évszakra gondoltam.
A héten kapott „Törpe” újságok hátuljára 2013-as naptárt nyomtattak, ez jó
alkalom volt a hónapok neveinek gyakorlására.
Vízkereszt
ünnepén arra emlékeztünk, hogy a három napkeleti bölcs meglátogatja a nem rég
született kis Jézust. Elmondtuk a gyerekeknek József Attila: Betlehemi királyok c. versét, illetve Gáspárt,
Menyhértet, Boldizsárt követve mi is elsétáltunk a közeli templomba, betlehem
nézőbe.