2014 március 24-28.

Ezen a héten a „Tavasz” témakörében munkálkodtunk.

Az ismert és kedvelt Es war eine Mutter kezdetű énekünkből indultunk ki, majd különböző képek közül próbáltuk kiválogatni, hogy melyik tartozik jelenlegi évszakunkhoz. A kiválogatandó képek segítségével próbáltuk feleleveníteni az eddig tanult szókészlet ismertebb és már kissé elfeledett részeit.

Ismét gyakoroltuk kicsit a keresztfogást alkalmazó táncunkat: Komm, wir wollen wandern. A játék során egész az erdőig vándoroltunk, majd a gyerekeknek elmeséltem egy rövid történetet az egyik kismadárról, aki mindenütt kereste az erdőben a mamáját.

Az udvaron mi is gyűjtöttünk apró ágakat, majd egy kisebb kosárba fészket készítettünk, hogy beköltözhessenek Hampelmannunk barátai: két kismadár. Tőlük tanultunk egy új verset: Es fliegt ein Vogel, miközben olyan szavakat sajátítottunk el, mint fliegen, hoch, nieder, weg, kommen wieder, stb. A vershez vágás, ragasztás, színezés technikájával képet is készítettünk.

A héten előforduló játékok sorát egy „madaras” dal zárta: Ich möchte gern ein Vogel sein, mely énekelgetése közben képzeletben mi is a világ felett suhanó madarakká változhattunk.

A csütörtökre tervezett Hangoló előadás betegség miatt elmaradt, a műsort május 13-án pótoljuk.

2014. március 17-21.

Néhány fénykép a borsó ültetésünkről

Meghívó

Március 25-én, kedden 17 órakor tartjuk 2. félévi szülői értekezletünket, melyre mindenkit szeretettel várunk!

2014. március 10-14.

Nemzeti ünnepünket megelőző héten adott a téma: beszélgessünk hazánkról, Magyarországról, említsük meg az 1848-49-es szabadságharc gyerekek számára is érhető eseményeit, játszunk katonásat, huszáros, várépítős játékokat.

Hirtelen megközelítésből úgy tűnhet, hogy „mit érthet egy óvodás a történelemből?” Való igaz, száraz adatok átadása felesleges, ám sok olyan „apróság” merül fel a március 15-i ünnep kapcsán, ami a 3-7 éves gyerekeknek is érdekes, felfogható, élményszerű.

A számos ötlet, játéktéma közül az alábbiak fértek bele ebbe a hétbe:

- a hétfői testnevelésen katonásat játszottunk: menetelés, célbadobás, egy képzeletbeli várat támadók és védők „harca”, stb.

- beszélgettünk hazánkról, Magyarországról, közben körbeálltunk, nézegettünk egy nagy térképet (pl. Boti tudta, hogy legnagyobb folyónk a Duna, és a kiscsoportos Marci találta ki, hogy a legnagyobb tó Magyarországon: a Balaton. Ennek kapcsán sok élmény idéződött fel a gyerekekben. Fővárosunk, Budapest nevét sokan ismerték, s ezt emlegetve is többen meséltek családi kirándulásukról.)

- nemzeti jelképeink: magyar zászló, címer, himnusz. A zászló színeit mindenki ismeri, de ennek szimbolikája új érdekességként került szóba, miközben olyan szavakat próbáltunk érzékletessé tenni, mint „hűség” vagy „remény”. A himnuszt Hanna ismerte fel az első két sor szövegéről, dallamáról, s nagyon szépen meg is fogalmazta, hogy ezt szilveszterkor hallotta. A beszélgetés során szóba került, hogy jeles sport eseményeken is lehet még a himnusszal találkozni, valamint olyan ünnepségeken, mint pl. amire mi is készülünk.

- Magyarország a hazánk, de tulajdonképpen hol is lakunk? Mindenki gyakorolhatta saját lakcímének memorizálását.

- csapatkereső, verbuválós játékot játszottunk: minden kisgyerek kapott egy elemet a logikai készletből, majd egy gyermek, a csapatkapitány felhívására azoknak kellett „csatára” jelentkezni, akiket beválasztottak az adott csapatba (pl. kékek csapata, nagy formával rendelkezők csapata, stb.)

- igen tetszett a gyerekeknek, amikor egy kötélből kialakított területen két kisgyerek „kakaskodhatott”, vagyis egy lábon állva, karba font kezekkel kellett egymással megmérkőzni, s az lett a győztes, aki hátrálásra kényszerítette ellenfelét.

Természetesen vers és ének tanulásra is sor került, amelyeket közösen mondott el az óvoda apraja-nagyja a pénteki ünnepségen. Ilyenkor mindig készítünk valami apróságot, ami kapcsolódik nemzeti ünnepünkhöz. A mi lányaink a piros-fehér-zöld színeket felhasználva nyakláncot fűztek, a fiúk pajzsot készítettek: fehér karton közepére a kiszínezett magyar címer, körbe a régi magyar zászlót díszítő motívum került.

Pénteken fehér ingbe, blúzba öltözve, kokárdával készültünk az ünnepségre, melyet a nagy rendezvénytermünkben tartottunk. Különleges élmény, amikor minden gyerek és felnőtt összegyűlik – szinte ez az egy alkalom az egész évben. Közös éneklés, versmondás, a Delfin csoportosok szép műsora, tánca tette ünnepélyessé ezt a délelőttöt. Martin meg is jegyezte, ahogy visszameneteltünk a csoportunkba: „Ez jó volt!”

Reméljük, hogy az élmény emlékezetes marad a gyerekeknek.

Fényképek a készülődésről, az ünnepélyről

Óvodánkban március 14-én, péntek délelőtt tartjuk az 1848-49-es szabadságharcra emlékező ünnepélyünket.

A gyerekek fehér felsőben, kokárdával vagy nemzeti színű szalaggal jöjjenek.