Nemzeti
ünnepünket megelőző héten adott a téma: beszélgessünk hazánkról,
Magyarországról, említsük meg az 1848-49-es szabadságharc gyerekek számára is
érhető eseményeit, játszunk katonásat, huszáros, várépítős játékokat.
Hirtelen
megközelítésből úgy tűnhet, hogy „mit érthet egy óvodás a történelemből?” Való
igaz, száraz adatok átadása felesleges, ám sok olyan „apróság” merül fel a március
15-i ünnep kapcsán, ami a 3-7 éves gyerekeknek is érdekes, felfogható, élményszerű.
A számos ötlet, játéktéma közül az alábbiak fértek bele ebbe a hétbe:
- a hétfői testnevelésen katonásat
játszottunk: menetelés, célbadobás, egy képzeletbeli várat támadók és védők „harca”,
stb.
- beszélgettünk hazánkról,
Magyarországról, közben körbeálltunk, nézegettünk egy nagy térképet (pl. Boti
tudta, hogy legnagyobb folyónk a Duna, és a kiscsoportos Marci találta ki,
hogy a legnagyobb tó Magyarországon: a Balaton. Ennek kapcsán sok élmény
idéződött fel a gyerekekben. Fővárosunk, Budapest nevét sokan ismerték, s ezt
emlegetve is többen meséltek családi kirándulásukról.)
- nemzeti jelképeink: magyar zászló, címer,
himnusz. A zászló színeit mindenki ismeri, de ennek szimbolikája új
érdekességként került szóba, miközben olyan szavakat próbáltunk érzékletessé
tenni, mint „hűség” vagy „remény”. A himnuszt Hanna ismerte fel az első két sor
szövegéről, dallamáról, s nagyon szépen meg is fogalmazta, hogy ezt
szilveszterkor hallotta. A beszélgetés során szóba került, hogy jeles sport
eseményeken is lehet még a himnusszal találkozni, valamint olyan ünnepségeken,
mint pl. amire mi is készülünk.
- Magyarország a hazánk, de tulajdonképpen
hol is lakunk? Mindenki gyakorolhatta saját lakcímének memorizálását.
- csapatkereső, verbuválós játékot
játszottunk: minden kisgyerek kapott egy elemet a logikai készletből, majd egy
gyermek, a csapatkapitány felhívására azoknak kellett „csatára” jelentkezni,
akiket beválasztottak az adott csapatba (pl. kékek csapata, nagy formával
rendelkezők csapata, stb.)
- igen tetszett a gyerekeknek, amikor egy
kötélből kialakított területen két kisgyerek „kakaskodhatott”, vagyis egy lábon
állva, karba font kezekkel kellett egymással megmérkőzni, s az lett a győztes,
aki hátrálásra kényszerítette ellenfelét.
Természetesen
vers és ének tanulásra is sor került, amelyeket közösen mondott el az óvoda
apraja-nagyja a pénteki ünnepségen. Ilyenkor mindig készítünk valami apróságot,
ami kapcsolódik nemzeti ünnepünkhöz. A mi lányaink a piros-fehér-zöld színeket
felhasználva nyakláncot fűztek, a fiúk pajzsot készítettek: fehér karton
közepére a kiszínezett magyar címer, körbe a régi magyar zászlót díszítő
motívum került.
Pénteken
fehér ingbe, blúzba öltözve, kokárdával készültünk az ünnepségre, melyet a nagy
rendezvénytermünkben tartottunk. Különleges élmény, amikor minden gyerek és
felnőtt összegyűlik – szinte ez az egy alkalom az egész évben. Közös éneklés,
versmondás, a Delfin csoportosok szép műsora, tánca tette ünnepélyessé ezt a
délelőttöt. Martin meg is jegyezte, ahogy visszameneteltünk a csoportunkba: „Ez
jó volt!”
Reméljük,
hogy az élmény emlékezetes marad a gyerekeknek.