Boldog Új Évet Kívánunk minden kedves Olvasónknak!

2017. december

A Mikulás látogatását követően tovább számolgattuk az adventi napokat, a karácsony ünneplésére próbáltuk készíteni szívünket-lelkünket. Ebben az időszakban sok-sok ötlet adódik, leginkább az idő szűkőssége okoz gondot. Nehéz kiválasztani, hogy mely dalok, beszélgetés témák, játékok, vizuális ötletek kerüljenek elő nap mint nap úgy, hogy segítsenek átéreztetni az ünnepet. Mindenképpen fontosnak tartottuk, hogy megismerjük, illetve felelevenítsük a betlehemi eseményeket, és próbáljunk (néha csak egy kis időre is) elcsendesedni. Igen jó volt olyan pillanatokat átélni, mint a gyertyagyújtás az adventi koszorún vagy pl. a Leise, ganz leise c. ének, mely során szintén a gyertya lángját ajándékozzuk tovább egymásnak. Gyakran hallgattunk karácsonyi zenéket, s ekkor is a lassabb, líraibb darabokat részesítettük előnyben, hogy a természetes, de időnként túl izgatott állapotból le tudjunk lassulni és megnyugodni. Az adventi zsákocskák bontogatása is a napi rutinhoz, a várakozás izgalmaihoz tartozott. E mozzanatnál megerősítettük a gyerekekben a jóra való szándékot, az ajándékozásnak, a szeretetnek azt a fajtáját, melyben mindenkinek része lehet erkölcsi minősítgetés nélkül.

A Mikulás várást követően is több esemény gazdagította még decemberünket:

- 13-án „boszorkányos” napot tartottunk: felelevenítettük a naphoz kapcsolódó népszokásokat, s természetesen ültettünk Luca-búzát is

- 15-én két őzikés kisgyermek képviselte az a csapatot, akik a Művelődési Ház kezdeményezésében részt vettek és feldíszítették az óvoda karácsonyfáját a Városháza előtti téren. A különböző intézmények és egyesületek által feldíszített fákat mi is megnéztük egy séta alkalmával.

-   20-án a szemelyi bábcsoport előadásában tekinthettünk meg egy karácsonyi történetet.

No és természetesen december 21-én mi is együtt ünnepeltük a kis Jézus születését: először az óvoda apraja és nagyja a rendezvényteremben, majd külön, a saját csoportszobánkban. Az új játékok teljesen elvarázsolták az őzgidákat, önfeledten játszottak egész délelőtt.

December során beszélgettünk az ajándékozás öröméről, eredetéről. Mint minden évben, most is készültünk valami aprósággal, amellyel az őzgidák kedveskedni tudnak családjuknak, kifejezni szeretetüket az otthoni, igazi ünnepen. Egy 2018-as naptár oldalait díszítgettük különböző, az adott hónapoknak megfelelő képpel, hol ragasztás, hol festés-nyomat, hol színezés technikáját használva. Egyre lelkesebben dolgoztak az apró kezek (és sorolták a gyerekek a hónapok neveit), ahogy telítődtek a naptár oldalai. Reméljük, örömmel lapozgatja majd az elkövetkezendő évben az egész család ezt a karácsonyi ajándékot.

Fényképek a decemberi eseményekről és az ajándékkészítésről

2017. november 27-december 6. - Várjuk a Mikulást!

Közeledik december, az izgalmakkal, ünnepekkel teli hónapunk. Elkészítettük a szokásos naptárunkat, végignézegettünk a berajzolt jelzéseket, hogy milyen események várnak ránk. Nem kellett segítség a gyerekeknek, hogy felismerjék a vasárnapokhoz tartozó adventi koszorú szimbólumát, no és már nagy lelkesedéssel szemlélték a 6-os számnál lévő Mikulás rajzot.

Németes hét lévén kihasználtuk a lehetőséget, hogy a Mikulás érkezéséhez kapcsolódó szókincset gyakoroljunk, rögzítsünk. Előkerültek olyan tárgyak (először a valóságban, majd képek formájában is), amelyeket ajándékként emlegethetünk, pl. játékféleségek, alma, dió, csokoládé, stb. A többször emlegetett és játékaink során gyakorolt szókészlet képeiből választhattak a gyerekek ötöt, melyeket kiszíneztek, s felragasztottak egy zsák formájú papírra. A maradék helyet pénteken csillag alakú krumpli-nyomdával díszítettük.

A játékeszközökhöz kapcsolódóan tanultunk-játszottunk egy „labdás” éneket: Mein Ball ist rund. A gyerekek könnyen elsajátították a szöveget, dallamot, s most is jó motiváló erővel bírt, hogy az éppen kör közepén szerepet vállaló gyermek nevét beleénekeljük a dalba. Ezt a játékot könnyedén elő tudjuk majd venni, ha a tornateremben labdákkal tornázunk, vagy ha éppen várakoznunk kell az öltözőben.

Hamar telt egyik nap a másik után, s már arra lettünk figyelmesek, hogy csak egyet kell aludni a Mikulással való találkozásig. December 5-én, sokéves hagyományként egy mesejátékkal ajándékoztuk meg a gyerekeket, amit az óvó nénik adtak elő. Idén egy „angyali” történetet láthattunk, melyben Ezüstke sokat csintalankodik a mennyországban, ezért jóvátételként le kell mennie a Földre. Ott segít a Mikulásnak az ajándékozásban, s még saját csillag-öltözetét sem sajnálva díszíti fel a gyerekek karácsonyfáját. Jóságának köszönhetően a történet végére visszatérhet társaihoz, a többi angyal közé.

December 6-án végre elérkezett a nagy nap, eljött hozzánk a Mikulás! Valamilyen piros öltözékkel, sapkákkal, a lányok különleges fejdíszekkel, hajcsatokkal, fülbevalókkal várták a Nagyszakállút. Igazán jól mutatott így az őzgidák csapata! Mikulás ugyan egy kisebb virgácsot is hozott magával, de a megszeppent gyerekekkel beszélgetve kiderült, hogy itt erre semmi szükség sincs. Éneklés, verselés után ki kissé félve, sietősen, ki bátran vette át az ajándékcsomagot, majd egy közös meglepetést is kaptunk: egy új CD lejátszót. Csomagbontás után rögtön ki is próbáltuk, vidáman táncolt mindenki egyik kedvenc zenénkre.

S még mindig nem ért véget a meglepetések sora: délelőtt kisvonatozásra voltunk hivatalosak. A Sportcsarnoknál felsorakozva vártuk a Mikulás vonatot, majd tettünk egy kört az óvoda környékén. Visszaérkezve még egy kis fotózkodás, szaloncukor osztás – csupa-csupa vígasság ezen a napon.

Fényképek a mesejátékról, a Mikulás látogatásáról