2011. november 21-25.

Dieser Woche haben wir das Thema „Die Tiere“ fortgesetzt.

Die Kinder beschäftigen sich mit den Tieren gern (darüber reden, singen, mit denen spielen) und es gibt zahlreiche Lieder und Reime, die über die Tiere handeln. Wir haben die folgenden aufgefrischt:

   - Die Katze will die Maus erwischen – ein Laufensspiel

   - Das ist der Papamaus – Reim

   - Fuchs, du hast die Gans gestohlen – noch ein Laufensspiel

   - Zwei Vöglein – ein Gedicht

und wir haben ein neues Lied gelernt:“ Im tiefen Walde 1, 2, 3, da kommt ganz leis’ ein Tier vorbei, wer kann es erraten?“

Während der Woche haben wir etwa 15-20 Tiername genannt. Ich wollte den Kindern solche lehren, die in den Lieder, Reime, Märchen oft vorkommen oder der Klang der Wörter interessant ist. Wir haben ein Tier-Memory gebastelt, mit dem wir unsere Kenntnisse auch später gut üben können.

Wir haben die Tiere sortiert: Wo leben sie? (beim Haus, im Zoo, im Wald) Erste mal: als wir einen Stuhlkreis gebildet haben, dann als wir ein Bild gemacht haben. Bei dieser Gelegenheit hatte ich gute Möglichkeit, mich mit den Kindern einzeln zu beschäftigen. Gegen das Ende der Woche konnten die großen Kinder ganz viele Tiernamen merken. Beim Basteln mussten die Kinder Bilder drucken, schneiden und aufkleben.

Am Freitag habe ich ein Märchen erzählt: Kommt der Nikolaus! Laut der Geschichte warten die Tiere auf den Nikolaus und machen ein Feuer im Wald, vielleicht frieren seine Füße. Das Feuer brennt, die Tiere kochen eine Suppe für den Nikolaus. Alle Tiere bringen etwas (Körner, Gemüse, Nüsse, u.s.w.) in die Nikolaus-Suppe.

Bei der Vorstellung habe ich Handpuppen verwendet. Man konnte die Figur des Nikolaus’ nicht sehen nur die Tiere haben über ihn gesprochen. Am Ende des Märchens habe ich gefragt: Worauf warten die Tiere? Ein großer Junge hat geantwortet: Nikolaus! Er hat die Situation erfasst und das richtige Wort ausgesprochen.

Und wir werden in den nächsten Tagen zusammen auf den Nikolaus warten.

Szerdán került sor az idei év első „Hangoló” előadására, melynek címe A barátság volt. Jól illett a heti témánkba ez a műsor, hiszen az állatvilágban fellelhető barátságokról szólt. A bátrak ismét jelentkezhettek szereplésre, belebújhattak különböző állatok bőrébe.

Másnap – a műsor ötletét folytatva – állatokként ismerkedtek és táncoltak-barátkoztak egymással a gyerekek a „Veronika CD” egyik zenéjére.

Fényképek a Hangolóról megtekinthetők itt

2011. november 14-18.

A hét témája: Az állatok készülődése a télre

 

Lassan az őszi hónapokat felváltják a téliek, ez észrevehető az időjárásunkban és a természetben egyaránt. Egyre hidegebbre fordul az idő, ködös, fagyos a reggel, a fákon levelek helyett zúzmara jelenik meg. Beszélgettünk a gyerekekkel a természetben bekövetkező változásokról, hogy a tél közeledtével mi történik a növényekkel, és mi az állatokkal. Hogyan készülnek a télre, mivel védekeznek a hideg ellen. Megbeszéltük, hogy mi emberek, ha fázunk, jól felöltözünk, és befűtünk otthon, az állatoknak azonban erre nincs lehetőségük. A legtöbb állat zsírpárnát növeszt, testhőmérsékletük, szívverésük lelassul és behúzódnak meleg helyekre. A költöző madarak elrepülnek melegebb tájakra, a medvék, mókusok, sünik, ürgék, barlangokba, fák gyökerei közti üregekbe építik ki vackukat, felhalmoznak sok élelmet, és téli álmot alszanak. A halak, csigák, gyíkok, békák, beássák magukat a víz mélyére, és a talaj alsóbb rétegeibe. Diafilmen megnéztük a Tücsök és a hangya című mesét, pihenési időben is a télre készülődő állatokkal, és az ősszel kapcsolatos történetek hangzottak el. A korábban már megemlített állatok nevét kellett kitalálni a találós kérdésekben, melyekre nagyon ügyes megfejtések érkeztek, a helyesen válaszolók jutalma cukorka volt. Elmondtuk közösen többször Raggamby András – Tavasztól tavaszig című verséből az őszi részletet. Énekes játékként a tanuljunk játszva cd segítségével állatos dalokat énekeltünk (pl.: Tekeredik a kígyó, Mókuska, mókuska, Nyuszi Gyuszi stb.), közben a dalban szereplő állatok mozgását utánoztuk. Ábrázolás, ill. barkácsolás során a mesében szereplő állatokat (tücsök, hangya) színeztünk. Fél dióhéjat befestettünk katicának, majd egy lapra az előző napi séta alkalmával begyűjtött faleveleket ragasztottunk, melyekre ragasztópisztoly segítségével rögzítettem a katicákat. Rendkívül ügyesen festettek a nagyok és a kicsik egyaránt, élvezték az alkotómunkát, az elkészült művek megtekinthetők a faliújságon.

Meghívó

Szeretettel hívunk benneteket 2011. november 23-án, szerdán 17 órakor szülői értekezletre.

Témáink:
- szeretnénk bemutatni azt a feladatsort, amivel kolléganőnk a nagycsoportosok iskolaérettségét felmérte
- ötletbörze Karácsonyra: mivel szeretnek játszani a gyerekek, tapasztalatcsere, hogy mit érdemes vásárolni.

Kérjük, aki eljön, gondoskodjon gyermeke otthoni felügyeletéről.

Köszönjük

Kedves Szülők!

Decemberben szeretnénk beszélgetni a családról.
Kérjük, hogy hozzatok az óvodába gyerekeitekről 2-3 fényképet (csecsemőkori, kisgyernekkori, stb.) és 1 db családi fotót.
Lehet:
- papírkép (szkennelés után visszaadjuk)
- digitális e-mailben vagy pendrive-n.

Köszönjük

Gyerekszáj

Ebéd utáni pihenéshez készülődünk. Már sokan fekszenek az ágyban, Hanna viszont vetkőzés helyett ugrálgat az ágyon. Próbáljuk megregulázni:

- Hanna! Ha háromig nem vagy kész, akkor irgum-burgum lesz!

A kislány leleményes válasza:

- Az én anyukám tízig szokott számolni!

2011. november 7-11.

Eseménydús, sok-sok tevékenységgel tarkított napjaink voltak az őszi szünet utáni első héten.

Márton napjára készültünk.

Már október végén, amikor kész lett az új naptárunk, kérdezgették a gyerekek: milyen jelet látnak a 11-es számnál. Egy kicsit ekkor is szóba került Szent Márton emléknapja, a nagyobbak fel is tudták eleveníteni tavalyi élményeiket. A szünet utáni hétfőn elmeséltem Márton életének legismertebb eseményeit, a nevéhez fűződő népszokásokról beszélgettünk. Sokan emlékeztek még tavalyi énekünkre: Laterne, Laterne. A dalt énekelve, egy-egy lámpást hordozgatva világítottunk a besötétített csoportszobában, mi is eljátszottuk, hogy keressük a liba ólba elbújt Mártont. Megmutattam a gyerekeknek, hogy az idén milyen lámpást készítünk, s a munka első felének, a festésnek már neki is álltunk. Hamar tűzpirosra varázsoltuk a befőttes üvegeket. Aki éppen nem festett, különböző színezők közül választhatott.

Kedden elkezdtük a lámpásra való papírdísz vágását. A nagyoknak szépen, egyedül sikerült, arra kellett ügyelniük, hogy a karton bevágása ne szaladjon tovább a jelölésnél. A kisebbekkel együtt, segítséggel vágtuk be a félbehajtott kartont. Egy új, „libás” éneket tanultunk: Fuchs, du hast die Gans gestohlen. Német nyelvterületen ez egy nagyon közismert dal, fogójáték kapcsolódik hozzá. Mi egyelőre egy csoportszobában is eljátszható játékot találtunk ki (a róka eldugja a lopott libát s a vadásznak meg kell keresnie azt), a tornateremben majd kipróbáljuk az eredeti szabállyal.

Szerdán tollal készítettünk nyomatot. Befestettük fehérre a madártollakat, majd megnéztük, hogy milyen nyomot hagy, ha két csomagolópapír közé rakjuk és lesimítjuk. Ily módon „öltöztettük fel” a nagy papír-libáinkat. Beszélgettünk a madarakról: milyen jegyekről lehet felismerni őket, hogyan védi meg őket a tollazatuk, mivel táplálkoznak, stb. A délelőtt folyamán még megnéztünk egy kis részt a Ludas Matyi c. rajzfilmből.

Csütörtökön süteményt sütöttünk. Egyszerű, a gyerekek által jól formázható tésztából szaggattunk liba, ember (ő volt Márton) és szív formát - ez utóbbival emlékeztünk arra, hogy Márton milyen jóságos volt az emberekhez. Délutánra kisült a süti, s akik még ott voltak az oviban, egy kis tojásfehérje habbal szárnyakat „festhettek” a liba formákra.

Péntekre minden lámpás, süti, dísz elkészült, ez a nap valóban az ünnepléssel telt.

A korábbi évek gyakorlatától eltérően (amikor az iskolával közösen szerveztük a Márton-napot) idén külön, csoportonként emlékeztünk meg Szent Mártonról. Ezen a reggelen nem folyamatosan, hanem együtt fogyasztottuk el a reggelit, ami finom kakaó és kalács volt. Amíg a nagycsoportosok iskolaelőkészítőre mentek, addig a kisebbekkel szépen megterítettünk, besötétítettünk, lámpást gyújtottunk. Megérkeztek a nagyok: felelevenítettük Márton életének főbb eseményeit, majd zenére elénekeltük a libás énekünket. További zeneszó mellett reggeliztünk, s utána átmentünk a Csibe csoportba, ahol a Pillangó csoportosok által bemutatott rövid történetet láthattuk. Az ünneplést közös tánc zárta. Visszaérkezve a csoportunkba meggyújtottuk mindenki lámpását és énekelve körbejártuk az óvodát – azért, hogy azok is átérezhessék a lámpásos vonulás hangulatát, akik nem tudtak eljönni az esti felvonulásra. A földszinti sötét folyosón gyönyörűen világítottak a piros lámpások. Útközben megnéztük azt a kiállítást, amit erre az alkalomra szerveztünk, gyűjtöttünk. Visszaérkezve még egy kis sütizés következett: az általunk készített finomságot fogyasztották el a gyerekek.

Este, aki el tudott jönni, közös felvonuláson vehetett részt. A sötétben, a sok-sok ember között egy kicsit elveszítettük egymás mi, őzikések, de remélem, hogy mindenki a lámpások fényének és a Márton napi tűz szép látvánnyal gazdagodva térhetett haza, otthonába.

„Mein Licht ist aus, ich geh’ nach Haus’, rabimmel-rabammel-rabumm.”

Fényképek megtekinthetők itt