Eseménydús, sok-sok tevékenységgel tarkított napjaink voltak az őszi szünet utáni első héten.
Márton napjára készültünk.
Már október végén, amikor kész lett az új naptárunk, kérdezgették a gyerekek: milyen jelet látnak a 11-es számnál. Egy kicsit ekkor is szóba került Szent Márton emléknapja, a nagyobbak fel is tudták eleveníteni tavalyi élményeiket. A szünet utáni hétfőn elmeséltem Márton életének legismertebb eseményeit, a nevéhez fűződő népszokásokról beszélgettünk. Sokan emlékeztek még tavalyi énekünkre: Laterne, Laterne. A dalt énekelve, egy-egy lámpást hordozgatva világítottunk a besötétített csoportszobában, mi is eljátszottuk, hogy keressük a liba ólba elbújt Mártont. Megmutattam a gyerekeknek, hogy az idén milyen lámpást készítünk, s a munka első felének, a festésnek már neki is álltunk. Hamar tűzpirosra varázsoltuk a befőttes üvegeket. Aki éppen nem festett, különböző színezők közül választhatott.
Kedden elkezdtük a lámpásra való papírdísz vágását. A nagyoknak szépen, egyedül sikerült, arra kellett ügyelniük, hogy a karton bevágása ne szaladjon tovább a jelölésnél. A kisebbekkel együtt, segítséggel vágtuk be a félbehajtott kartont. Egy új, „libás” éneket tanultunk: Fuchs, du hast die Gans gestohlen. Német nyelvterületen ez egy nagyon közismert dal, fogójáték kapcsolódik hozzá. Mi egyelőre egy csoportszobában is eljátszható játékot találtunk ki (a róka eldugja a lopott libát s a vadásznak meg kell keresnie azt), a tornateremben majd kipróbáljuk az eredeti szabállyal.
Szerdán tollal készítettünk nyomatot. Befestettük fehérre a madártollakat, majd megnéztük, hogy milyen nyomot hagy, ha két csomagolópapír közé rakjuk és lesimítjuk. Ily módon „öltöztettük fel” a nagy papír-libáinkat. Beszélgettünk a madarakról: milyen jegyekről lehet felismerni őket, hogyan védi meg őket a tollazatuk, mivel táplálkoznak, stb. A délelőtt folyamán még megnéztünk egy kis részt a Ludas Matyi c. rajzfilmből.
Csütörtökön süteményt sütöttünk. Egyszerű, a gyerekek által jól formázható tésztából szaggattunk liba, ember (ő volt Márton) és szív formát - ez utóbbival emlékeztünk arra, hogy Márton milyen jóságos volt az emberekhez. Délutánra kisült a süti, s akik még ott voltak az oviban, egy kis tojásfehérje habbal szárnyakat „festhettek” a liba formákra.
Péntekre minden lámpás, süti, dísz elkészült, ez a nap valóban az ünnepléssel telt.
A korábbi évek gyakorlatától eltérően (amikor az iskolával közösen szerveztük a Márton-napot) idén külön, csoportonként emlékeztünk meg Szent Mártonról. Ezen a reggelen nem folyamatosan, hanem együtt fogyasztottuk el a reggelit, ami finom kakaó és kalács volt. Amíg a nagycsoportosok iskolaelőkészítőre mentek, addig a kisebbekkel szépen megterítettünk, besötétítettünk, lámpást gyújtottunk. Megérkeztek a nagyok: felelevenítettük Márton életének főbb eseményeit, majd zenére elénekeltük a libás énekünket. További zeneszó mellett reggeliztünk, s utána átmentünk a Csibe csoportba, ahol a Pillangó csoportosok által bemutatott rövid történetet láthattuk. Az ünneplést közös tánc zárta. Visszaérkezve a csoportunkba meggyújtottuk mindenki lámpását és énekelve körbejártuk az óvodát – azért, hogy azok is átérezhessék a lámpásos vonulás hangulatát, akik nem tudtak eljönni az esti felvonulásra. A földszinti sötét folyosón gyönyörűen világítottak a piros lámpások. Útközben megnéztük azt a kiállítást, amit erre az alkalomra szerveztünk, gyűjtöttünk. Visszaérkezve még egy kis sütizés következett: az általunk készített finomságot fogyasztották el a gyerekek.
Este, aki el tudott jönni, közös felvonuláson vehetett részt. A sötétben, a sok-sok ember között egy kicsit elveszítettük egymás mi, őzikések, de remélem, hogy mindenki a lámpások fényének és a Márton napi tűz szép látvánnyal gazdagodva térhetett haza, otthonába.