2012. november 26-30.

Ende November und Anfang Dezember bilden eine aufregende Zeitperiode für die Kinder, die sehr auf den Nikolaus warten.

Wir haben uns mit diesen Themen beschäftigt: wann er kommt (wie viele Tage müssen wir noch schlafen), was wir für ihn singen, was wir von ihm bekommen möchten, u. s. w.

Wir konnten zwei Themen auffrischen:

-         - „die Spielzeuge“: unser Nikolaus-Handpuppe ist gekommen und es gab verschiedene Süßigkeiten und Spielzeuge in seiner Tasche

-        -  „die Farben“: wir haben einen kleinen grüner Kranz mit bunten Herzen geschmückt

Wir haben einen neuen Reim und zwei Lieder gelernt: „Nüsse knacken, Nüsse knacken“, „Nikolaus, komm ins Haus“ und zum Advent „Advent, Advent, ein Lichtlein brennt“ – die die Kinder ganz schnell angeeignet haben. Früher haben wir ein CD zum Weihnachten bearbeitet, worin es ein schönes Lied gibt: „Kleiner grüner Kranz“. Wir haben den Refrain gelernt und einen Papierkranz mit Kleben gebastelt.

Wir haben unser Gruppenzimmer geschmückt, den Adventkranz gesucht, den neuen Kalender mit vielen Feiertagen gezeichnet und wir warten mit Geduld auf den 6. Dezember.

"Backe, backe Küchelchen"

Ebben az évadban érdekes kezdeményezésről olvashattunk a Bóbita Bábszínház műsortervezetében: „Süssünk, süssünk valamit! – anekdotamesék egy sváb konyhából”, melyet ajánlanak családoknak, illetve nemzetiségi óvodáknak, iskoláknak is. A darab „utazó” előadás formájában is kérhető, azaz a két előadó: Papp Melinda és Tóth Krisztina igény szerint elmennek egy-egy intézménybe. Egy ilyen előadás részesei lehettek a kozármislenyi óvoda német nemzetiségi csoportjai is november 21-én.

Izgatottan vártuk ezt a napot, hiszen tudtuk, hogy a Bóbita Bábszínház olyan védjegy, akiktől eddig is igényes, gyerekközpontú, művészi előadást láthattunk. Most sem kellett csalódnunk: az eredeti, sváb tárgyi eszközből összeállított díszlet, a történetet hitelesen aláfestő zene, a színésznők előadásmódja mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy gyermekeink szép élménnyel gazdagodhassanak. A kerettörténet német-sváb nyelven játszódott, melybe jól illeszkedett egy-egy ismert gyermekmondóka beleszerkesztése. Egyszerű szavak, kifejezések hangzottak el, amik az előadók mozdulataival, mimikájával kiegészítve könnyedén érthetők voltak a gyerekek számára. Az összetettebb történeteknél magyar és sváb nyelvet ötvöző kifejezéseket hallhattunk, ami teljesen hiteles volt – úgy érezhettünk magunkat, mintha valamelyik baranyai sváb falucska utcáján lennénk.

„Dolgosak és vidámak a reggelek a kicsiny konyhában, ahol Kati (svábosan Khádi) asszony a nap legnagyobb részét tölti. Persze ha Lizi, a szomszédasszony megérkezik a piacról és beköszön pár percre, akkor muszáj leülni egy kis tereferére. Hol Kati mesél az almával feleségül kért leányokról meg a 30 évvel az esküvő után eljárt menyasszonytáncról, hol Lizinek jut eszébe egy történet a takarítás közben elalvó háziasszonyról. Mindeközben feltűnik egy-egy váratlan vendég is a stelázsi környékén, de végül elkészül a finom sváb krumplis pogácsa vagy pfutni.”

Guten Appetit! – mondhattuk mi is az előadás végén, amikor finom, friss pogácsával kínáltuk meg a gyerekeket. Reméljük, hogy szívesen emlékeznek vissza óvodásaink erre a szép bábműsorra.

Köszönjük a Kozármislenyi Német Nemzetiségi Önkormányzat anyagi támogatását.

Az előadáson készült fényképek megtekinthetők itt

2012. november 14-23.

Ebben az időszakban két fő témánk volt. Elsőként megismerkedtünk a tűz tulajdonságaival, mind pozitív mind negatív szempontból. Megbeszéltük, mi mindenre lehet használni a tüzet, és azt is, mivel tud ártani nekünk, illetve hogyan lehet elkerülni ezeket az eseteket. Felelevenítettük, amit a tűzriadóról tanultunk még szeptemberben, és megbeszéltük, kinek milyen tűzzel kapcsolatos élménye van. Ezeket az élményeket aztán zsírkrétával meg is rajzoltuk, így sok szép és ötletes alkotás született. Tanultunk egy tűzzel kapcsolatos verset is, Tamkó Sirató Károly: Törpetánc c. versét, amit el is játszottunk.

A másik témánk az ünnepekre való ráhangolódás, és ennek kapcsán a hónapok felelevenítése volt. Megbeszéltük, hogyan követik egymást a hónapok, melyik milyen évszakba tartozik, és melyik az a hónap, azon belül pedig az a nap, amit már mindenki annyira vár. Természetesen mindenki rögtön tudta, hogy a Mikulásra gondolunk, és többen lelkesen el is mesélték, hogy ők már megírták a kívánságlistájukat a Mikulásnak, és igyekeznek jól viselkedni. Hogy decemberben illőképp tudjuk köszönteni rég várt vendégünket, megtanultuk a „Hull a hó” c. dalt, és hogy biztosan szépen tudjuk előadni, meg is beszéltük az énekben előforduló ismeretlen kifejezéseket. Megnéztük, milyen is a zúzmara, és vajon hogy nézhet ki egy ökörszem. A Mikulásnak szép rajzokat is készítettünk, hogy megmutassuk, mi hogy képzeljük el a lakhelyét. Reméljük, örülni fog a munkáinknak.

Gyerekszáj

A 3 éves Marci nagyon szeret autókkal játszani.
Egyik délután Ancsa nénivel az asztalnál autózgatnak, és sajnos ütközés is előfordult, megsérült az egyik jármű.
Marci tudja a megoldást, örömmel közli:
- Megyek és megnézem az alkatrészt a NETERNETEN!

Bábműsor

Óvodánkban november 21-én, szerdán a Bóbita Bábszínház "Süssünk, süssünk valamit! Backe, backe Küchelchen!" c. előadását láthatjuk, melyre kérünk szépen gyerekenként 500 Ft-ot.
Az előadást a Kozármislenyi Német Nemzetiségi Önkormányzat támogatja.

2012. november 5-12. Márton nap az óvodában

Az őszi szünet utáni időszak a Márton napi készülődéssel és ünnepléssel telt.

Elsőként felelevenítettük Szent Márton életét, hiszen az ő segítőkészsége, emberek iránti szeretete él máig is oly elevenen, hogy emlékezzünk rá minden év novemberében. A kisebbeknek új esemény volt mind a történet, mind az ünnephez kapcsolódó szokások, a nagyobbak már fel tudták idézni az elmúlt évek emlékeit. A tavalyi készülődésünk, ünnepünk fényképeit le is vetítettük – ez igen tetszett a gyerekeknek: örömmel nézték volt ovis társaikat, illetve magukat, hogy mennyit nőttek és változtak egy év alatt.

Az idei lámpásunkat krumplinyomat technikájával készítettük, ami könnyedén ment minden kisgyereknek. Arra kellett ügyelni, hogy ne kerüljön sok festék a nyomatra, mert könnyen eláztatta volna a vékony krepp-papírt. Mutatós, sárgán világító lámpásokat sikerült varázsolnunk a hétfői felvonulásra. Öltözőnket a Márton naphoz kapcsolódó színezőkkel díszítettük. (Megbeszéltük, hogy egy-egy kép hogyan kapcsolható ehhez az ünnephez.)

A már ismert Szent Mártonnak ünnepén k. dalunk mellé egy újat is tanultunk: Kommt, wir woll’n Laterne laufen. Az énekben előforduló szókincset (die Laterne, die Kerze, die Sterne, der Mond, das Pferd) memória játék formájában tanultuk, gyakoroltuk. Igen megkedvelték a gyerekek énekeinket, napközben is sokszor kérték, hogy „Még! Még!”

A hétfői ünnepen először furcsának tartották a gyerekek, hogy miért várjuk meg együtt a reggelit, de a közösen megterített asztal, a besötétített szoba, a lámpások fénye, a halkan szóló zene megéreztette velük, hogy ez a nap más, mint a többi. Az ilyenkor gyerekeknek kedveskedő kakaó és kalács is biztos finomabb volt, mint máskor!

A délelőtt folyamán vendégségbe mentünk a Csibe csoportosokhoz, ahol együtt nézhettük meg Márton lovag történetét a pillangós gyerekek előadásában. A rövid előadást közös körjáték, tánc zárta. Ezt követően meggyújtottuk minden kisgyerek lámpását és énekelve körbe sétáltuk az óvodát – az is ízelítőt kapjon a lámpásos felvonulás hangulatából, aki nem tudott eljönni az igazi, esti felvonulásra.

Este sok-sok gyerek és felnőtt gyűlt össze az iskola udvarán, hogy égő mécseseinkkel fényt vigyünk a sötétedő, őszi estébe. Együtt, hosszú sort alkotva mentünk a kultúrházhoz, ahol tábortűz, közös éneklés, finom sütemények, meleg tea várták az ünneplőket.

Köszönjük a szülők részvételét, segítségét a finomságok elkészítésében!

Fényképek megtekinthetők itt

Gyerekszáj

Ebben az évben sok ünnepnap körül alakult ki munkarendváltozás, gyakoriak a szombati munkanapok. Ilyenkor összevont csoportokkal tartunk ügyeletet.
Bianka kérdezte november 10. előtt:
- Mikor lesz össze-vissza csoport?