2012. december 27., csütörtök

2012. december

Ez a hónap bizonyára minden család életében sok-sok tervvel, teendővel tarkított időszakot jelent. Izgalommal telik az adventi várakozás, a naptár ablakocskáinak nyitogatása, számoljuk, hogy mennyit kell még aludni a várva várt ünnepig. Készülődünk testben és lélekben, hiszen szeretnénk örömtelivé, emlékezetessé tenni gyerekeink számára a Karácsonyt.
Az óvodában is sűrűsödtek az események. A Mikulás látogatását követően sokszor beszélgettünk december végi ünnepünkről, gyakran kerültek elő olyan szavak, mint "ajándék", "titok", "szeretet". Az adventi koszorú fényénél énekek, versek segítségével próbáltuk kifejezni a szívünkben lévő várakozást. A nagyobbacska gyerekek már jól ismerték a kis Jézus születésének történetét, szívesen mondták el a többieknek is. Örömmel forgattuk az otthonról hozott mesekönyveket, óvodás énekes könyveinket.
Ajándékot kapni jó, de adni talán még jobb: nagy titkolózás közepette mi is ajándékkészítésbe fogtunk. A dióhéjak festegetése, a lisztgyurma szívecskék formázása közben családtagjainkra gondoltunk, s reméltük, hogy kezünk munkájával örömet tudunk majd szerezni.
Sok apró esemény tarkította az utolsó heteket:
- a "Mária kis szamara" című történetet játszotta el nekünk Gaál Marianna lelkésznő. Közös énektanulás egészítette ki a karácsonyi történetet, amit a hátralévő napokban is szívesen emlegettünk.
- december 13-án felelevenítettük a Luca napjához kapcsolódó népszokásokat, búzát ültettünk, szalonnát kóstoltunk ("Luca, Luca kity-koty ... ha nem adnak szalonnát ...").
- elsétáltunk megnézni a Kultúrház által szervezett "Bóbita 50" című kiállítást. Sok-sok mesére ismertünk rá a látott bábok alapján.
- az óvodai karácsonyt megelőző napon még egy báb- és énekes műsort megtekintve hangolódhattunk rá az elkövetkező ünnepre.
December 20-án feldíszített karácsonyfa várta a gyerekeket. Reggeli után igyekeztünk kicsinosítani magunkat erre az ünnepnapra, s várakoztunk, hogy mikor halljuk az angyalok csengőjét. Csendben énekelgetve könnyen észrevettük a jelet, s izgatottan mentünk a csoportszobába. Közös énekléssel, verssel köszöntöttük a Kisdedet, majd szépen, sorban megnéztük, mi minden került a fa alá. A délelőtt hátralévő részében az önfeledt játéké volt a főszerep: nagy örömmel vették kezükbe új játékaikat az Őzgidák, amiket csak egy-egy sütemény, rágcsálnivaló kedvéért tettek le. 
Köszönjük a karácsonyra kapott finomságokat!

Az ajándékkészítés pillanatairól készült képek megtekinthetők itt
Fényképek decemberi eseményekről