2013. február 11-15.

Úgy látszik, a nagy farsangi mulatozás megártott az őzike csoportosoknak: ahogy teltek a hét napjai, egyre kevesebben lettünk - mind a gyerekek, mind a felnőttek. Igazából a kiscsoportosok betegedtek meg, a középsős és nagycsoportos korosztály szinte teljes létszámmal volt jelen. Éppen ezért nem mondtunk le az eredetileg e hét csütörtökre tervezett programunkról, azaz, hogy ellátogassunk a pécsi Tudásközpont könyvtárába. 

Igazán gyorsan és kényelmesen utazhattunk a megfogyatkozott, de lelkes csapattal: Misi bácsi szállított minket a helyszínre, ahol nagy szeretettel várták már a kozármislenyi óvodásokat. (Előre be kellett jelentkeznünk, időpontot egyeztetnünk.) A könyvtáros Csilla néni szép sorjában bemutatta az épületet, egészen a legalsó szinttől a legfelső, 4. emeletig. Mindig úgy mesélt, hogy az érthető és érdekes legyen ennek a korosztálynak, és bármi kérdésünk volt, mindig szívesen válaszolt. Talán az óriások termének nevezett "Kaptár" aratott leginkább sikert a gyerekek körében (akár belülről csodáltuk meg, akár a kis nyílásokon keresztül kívülről), illetve a könyvtár emeleteinek átláthatósága, méretei, a város látképe volt érdekes. Sétánk legvégén jutottunk el a gyerekkönyvtárhoz, ahol jól esett egy kicsit megpihenni, lapozgatni ismerős és kevésbé ismert könyveket. Visszafelé lift hozott le minket a ruhatárhoz - ez is egy különleges élmény volt a gyerekek számára. Csilla néni megdicsérte ovisainkat, hogy milyen szépen, csendben, a látogatókat nem zavarva vettek részt ezen a könyvtárlátogatáson, és kedvesen invitált bennünket, hogy jöjjünk el máskor is, esetleg valamilyen szervezett programra. Valószínűleg élünk majd ezzel a lehetőséggel.

Köszönjük Viki anyukájának, hogy elkísért minket ezen a délelőttön.

A hét elején, ráhangolódásképpen kedvenc meséinkről beszélgettünk, számba vettük, hogy mik is azok az elemek (pl. kezdő és befejező formulák), amik minden mesében benne vannak. Érdekességként mi is költöttünk meséket úgy, hogy egymásnak átadva a mese szálát mindig a soron következő gyerek találta ki a mese további mondatát. Így született egy közös történet egy csigáról, illetve egy másik esetben egy kisfiúról. A kialakult történeteket mozgással el is játszottuk - ez igen tetszett a gyerekeknek.

Ezen a héten két új kisgyerek is csatlakozott az őzikék csapatához: Lóci, aki a héten töltötte be 3. életévét, a bölcsiből jött hozzánk, és Luca, aki a messzi Angliából költözött vissza Magyarországra édesanyjával. Ő már 6 éves, a nagycsoportos korosztályt erősíti. Reméljük, hogy sok szép napot tölthetnek itt nálunk.

A könyvtárlátogatás során készült fényképek megtekinthetők itt

2013. február 4-8.

A hét eleji témánk még kicsit kapcsolódott az előző pénteki mackó naphoz: egyrészt megbeszéltük, hogy ki miként látta a szombati (február 2-i) időjárást, másrészt a Magyar Méhészeti Egyesület "Mézescsupor" rajzpályázatára készültünk. A pályázat célja volt, hogy felhívja a gyerekek figyelmét az méz egészséges mivoltára, beszélgessünk a méhekről, a méhészek munkájáról.

A mackók szeretik a mézet, de hogyan is lesz a nektárból finom, édes méz? Sok apró méhecske kitartó munkájának köszönhetjük ezt a finomságot, ami a természet egy különleges ajándéka. Néztünk a gyerekekkel igazi (még üres) méhkaptárt, nézhettek, megfoghattak, szagolhattak egy kisebb műlép darabot, és sikerült egy rövid filmet megnéznünk a méhek életéről, szorgoskodásukról, néhány pillanatot egy méhész munkájáról. Ennyi érdekesség után nem volt nehéz kirakni azt a sorozat-puzzle-t, ami azt a folyamatot mutatja be, hogy miként kerül a méz az asztalunkra. A kedden elkészült rajzok igazán tetszetősek lettek, minden kisgyerek más és más szemszögből ragadta meg az adott témát.

A hét második felében (hogy segítsünk a mackóknak) igyekeztünk igazi télűző, farsangi hangulatot teremteni.  Szerdán Ribizli bohóc látogatott el hozzánk, vidám, vicces énekeket hozott, s alaposan megtáncoltatott minket. A nagyobbak élvezték és meg is jegyezték Ribizli egy-egy mulatságos szóviccét. Saját berkeinken belül a már ismert és igen kedvelt táncaink mellé újat tanultunk: a Susztertáncot. Egyenlőre ismerkedtünk a zenével, illetve begyakoroltuk a zenéhez kapcsolódó mozdulatokat (fiúk, lányok különböző mozgásformát imitálnak). A későbbiekben párokra osztva, az eredeti formában szeretnénk eljárni ezt a táncot.

A hét várva várt napja a csütörtök volt, amikor már nem csak tánccal, mondókákkal, hanem jelmezes alakoskodással is kifejeztük, hogy igencsak várjuk a tavaszt. Teljes létszámmal voltunk, 28 őzgida öltözött be szebbnél szebb jelmezekbe. Már a reggeli gyülekező közben roptuk a táncot, amit egy-egy fénykép készítés kedvéért hagytunk csak abba. Kívánság-műsor volt: ki egyedül, ki testvérrel, ki ezzel, azzal a baráttal, barátnővel örökítette meg magát. A lányoknak igen tetszett, hogy kozmetikus anyukánk szép és egyben szolid farsangi sminket készített nekik. Türelmesen álltak sorba, hogy egy kis csillogással még szebb legyen az amúgy is bársonyos, üde arcuk. Mire elkészültek a lányok, s a fényképek, mindenki megérkezett. Az asztalok elrendezésével készítettünk magunknak elegendő helyet, majd kezdődhetett a jelmezbemutató és közös tánc. Időközben csoportképet is készítettek rólunk s a büfét is megnyitottuk: bizony jól esett ennyi mozgás után a sok finom sütemény, innivaló. A délelőtt folyamán még sétáltunk egyet az óvodában, bekukkantottunk más csoportokba is, illetve záró eseményként megnéztünk néhány részt Gryllus Vilmos Maszkabál c. DVD-jéről.

Reméljük, hogy télűző igyekezetünk nem volt hiába, s hamarosan élvezhetjük a langyos, tavaszi nap melegét.

Köszönjük a sok finom süteményt, innivalót.

Fényképek megtekinthetők itt

2013. január 28-február 1.

Január utolsó hete a Mackó-nap jegyében telt. Tanultunk macis verset, amivel minden kis mackót, de leginkább az ovis bocsokat el tudjuk altatni. Hosszú és kitartó munkával nagyon szép mackókat készítettünk papírtányérból. A kisebbek az egész tányért barnára festették, míg a nagyobbak az előrajzolt szemeket, orrot és arcot kellett körbefessék. Ezután a kivágott fülecskéket kellett megrajzolni és kiszínezni, végül mindenki kiválaszthatta a macik szemének és orrának színét, hogy igazán egyedi bocsok születhessenek. A nagy munkában azért maradt időnk arra is, hogy megtanuljunk mackó módra táncolni, így teljesen felkészülve várhattuk a pénteki napot, amikor már tényleg minden a macikról szólt. A mézes kenyér reggelit követően mindenki az otthonról hozott macijával játszott, akiket kicsit később be is mutattunk egymásnak, majd a versünkkel el is altattuk őket. Az iskolások jóvoltából Vackor mackóról szóló mesét nézhettünk, játékos „medvevadászaton” vehettünk részt a tornateremben. Visszaérkezvén csoportunkba megnyitottuk a Macikiállítást, és elindultunk az óvodában megnézni a többi csoport kiállítását is. Rengeteg szebbnél szebb macival találkoztunk, reméljük, jövőre is legalább ennyien vendégeskednek majd nálunk.

Fényképek megtekinthetők itt