2013. március 11-14.

Szép tavaszi ünnepre készülődtünk: emlékezni magyar mivoltunkra, felidézni régi katonák tetteit, akik hazánk függetlenségéért harcoltak.

Mindig elgondolkodtató (sokan talán meg is kérdőjelezik), mit érthet ebből egy óvodás? Nem kell tanítani, tudják gyermekeink, hogy hol élünk, miként néz ki egyik nemzeti jelképünk, a magyar zászló, s a fiúknak is örömteli, hogy most egy kicsit nekik kedveznek a beszélgetéseink témái, a tanult énekek, versek.

Néhány nap állt rendelkezésünkre az ünnepi ráhangolódásra, de szerencsére a nagyobbak fel tudták idézni tavalyi élményeiket (kokárdát tűztünk a ruhánkra, együtt énekelt az egész óvoda a rendezvényteremben, stb.), illetve közösen össze tudtuk gyűjteni ismereteinket hazánkról, Magyarországról, címerünkről, s volt, aki megismerte a Himnusz dallamát. Mindig óvoda szinten választunk ki egy-egy verset, énekeket, hogy valóban közös ünnepünk legyen. Idén Donászy Magda: Szél, szél c. versére esett a választás, és a „Nincs szebb a világnál”, az „Aki nem lép egyszerre”, és a „Tavaszi szél vizet áraszt” kezdetű énekeket tanultuk, ismételtük át. Az ünnepségre igyekszünk mindig valami szép jelképpel a kezünkben érkezni. Ebben az évben tulipánokat festettünk pirosra, zöldre, amit fehérrel egészítettünk ki, s nemzeti színű virágot állítottunk össze.

Csütörtökön mindenki csinosan érkezett. 10 órára felsorakoztunk a folyosón, és izgatottan vártuk a földszintről érkező csoportokat, hogy mi is becsatlakozhassunk a sorba. A sok-sok gyerek betöltötte a rendezvénytermet, megható volt nézni a körben álló ünneplőket. A közösen tanultak elmondása után a Delfin csoportosok rövid műsorát nézhettük meg, akik bátran mutatták be táncaikat, mondták el verseiket. Mi, óvó nénik is készültünk néhány magyar népdallal, majd közös énekléssel, meneteléssel zárult az ünnepség.

Erre a napra még a konyhás nénik is készültek: ebéd után finom krémes tortaszelettel leptek meg minket.

Reméljük, hogy a gyerekek szép emlékként őrzik szívükben az együtt töltött ünnepi perceket.

Fényképek megtekinthetők itt

2013. február 18-március 8.

Az elmúlt időszakban nem kímélték a vírusok gyermekeinket: alig-alig akadt néhány kisgyerek, aki ne esett volna át valamilyen betegségen. Sokan 2 hétig is gyógyulgattak, lábadoztak, egymást váltották a hiányzók.

Igyekeztünk olyan témákat, játékokat hozni az éppen óvodába járó gyerekeknek, amelyek nem teljesen ismeretlenek, de tanultuk új énekeket, mondókákat is. Sok ismétlést iktattunk a heti terveinkbe, hogy mindenki részese lehessen az adott téma feldolgozásában.

A németes heteken a „Testünk” témakört újítottuk fel, amely során átismételt szókincs igen jól alkalmazható a mindennapokban (pl. mosdózás, testnevelés alkalmával). Egy új mondóka segítségével („Mit den Füßen”) nem csak a testrészek neveit tanultuk meg, hanem a velük végezhető mozgás kifejezését is. Jó lehetőség volt ez az igék gyakorlására. E témához kapcsolódó énekünk az „Ich bin ein kleiner Hampelmann” – hiszen e rokonszenves, vicces figura a dal szövege szerint külön tudja mozgatni karját, lábát. Papírból kivágott testrészekből mi is összeragasztottunk egy Hampelmannt, amit a gyerekek ki is színeztek.

Egy másik alkalommal tovább bővítettük a tanult igék sorát: játékból „nagymosást” rendeztünk. Az egyik babánk összekoszolta a ruháját, s mi ezt szerettük volna jóvátenni. A mosást imitáló mozgások és kifejezések a „Zeigt her eure Füße” kezdetű énekünkben jelennek meg, amit igen hamar megtanultak és megkedveltek a gyerekek. Egy rajzpályázat kapcsán beszélgettünk még, hogy miként kerül az otthonainkba víz: honnan, hogyan érkezik, hova kerül a használt víz, miért fontos, hogy vigyázzunk természetes vizeinkre, stb. Az összegyűjtött gondolatokból születtek azok a festmények, amelyeket vízfestékkel készítettünk.

Február vége felé már nagyon vártuk a jó időt, készültünk a tavasz fogadására. Asszociációs játékot játszottunk ebben a témakörben, rengeteg szebbnél szebb dolog jutott eszünkbe a tavasz említésére. Hogy azért a telet is kicsit elbúcsúztassuk, szétválogattuk a téli és tavaszi képeinket, majd megnéztük a két csoportot, hogy lássuk, mit hagyunk magunk mögött, és mi minden vár ránk. Szokásos tavaszi dalunkat, a „Tavaszi szél vízet áraszt” kezdetűt is felelevenítettük, végül rajzok formájában mutattuk meg, ki milyennek képzeli a Tavasztündért. Aki kedvet érzett hozzá, virág- és pillangóformákkal ki is csinosíthatta a tündérkéket.

Március eleje tájékán már néha elkényeztetett minket az időjárás: udvari játék során élvezhettük a meleg napsugarakat. Úgy tűnik, a készülés nem volt hiábavaló, egészen tavaszi hangulatunk lett.