Mindig
elgondolkodtató (sokan talán meg is kérdőjelezik), mit érthet ebből egy óvodás?
Nem kell tanítani, tudják gyermekeink, hogy hol élünk, miként néz ki egyik
nemzeti jelképünk, a magyar zászló, s a fiúknak is örömteli, hogy most egy
kicsit nekik kedveznek a beszélgetéseink témái, a tanult énekek, versek.
Néhány
nap állt rendelkezésünkre az ünnepi ráhangolódásra, de szerencsére a nagyobbak
fel tudták idézni tavalyi élményeiket (kokárdát tűztünk a ruhánkra, együtt
énekelt az egész óvoda a rendezvényteremben, stb.), illetve közösen össze
tudtuk gyűjteni ismereteinket hazánkról, Magyarországról, címerünkről, s volt,
aki megismerte a Himnusz dallamát. Mindig óvoda szinten választunk ki egy-egy
verset, énekeket, hogy valóban közös ünnepünk legyen. Idén Donászy Magda: Szél, szél c. versére esett a választás, és a „Nincs szebb a világnál”, az „Aki nem lép egyszerre”, és a „Tavaszi szél vizet áraszt” kezdetű
énekeket tanultuk, ismételtük át. Az ünnepségre igyekszünk mindig valami szép
jelképpel a kezünkben érkezni. Ebben az évben tulipánokat festettünk pirosra, zöldre,
amit fehérrel egészítettünk ki, s nemzeti színű virágot állítottunk össze.
Csütörtökön
mindenki csinosan érkezett. 10 órára felsorakoztunk a folyosón, és izgatottan
vártuk a földszintről érkező csoportokat, hogy mi is becsatlakozhassunk a
sorba. A sok-sok gyerek betöltötte a rendezvénytermet, megható volt nézni a
körben álló ünneplőket. A közösen tanultak elmondása után a Delfin csoportosok
rövid műsorát nézhettük meg, akik bátran mutatták be táncaikat, mondták el verseiket.
Mi, óvó nénik is készültünk néhány magyar népdallal, majd közös énekléssel,
meneteléssel zárult az ünnepség.
Erre
a napra még a konyhás nénik is készültek: ebéd után finom krémes tortaszelettel
leptek meg minket.
Reméljük,
hogy a gyerekek szép emlékként őrzik szívükben az együtt töltött ünnepi
perceket.
Fényképek megtekinthetők itt