Elsőként
próbáltuk felidézni, hogy milyen szokások, hagyományok alakultak ki erre a szép
ünnepre, ki mire emlékszik az elmúlt év Húsvétjáról. Kicsit nehezen indultak el
a gondolatok, ám a beszélgetésünk végére már sorra szavalták a fiúk a különböző
locsolóverseket. Megmutattam a gyerekeknek, hogyan készül a hímes tojás:
írókával rajzoltam különböző mintákat igazi tojásra, majd a gyerekek papír
tojást díszítettek piros festékkel. A nagyobbak előre megrajzolt mintát
festettek át vékony ecsethasználattal, a kisebbek bepöttyözték a tojást.
Ezekkel a szép munkákkal díszítettük a folyosó végén lévő üvegfelületet.
A
Mazsola csoportosoktól kaptunk zsázsa magot: nedves vattára szórva, öntözgetve
üde zöld színt hoztak csoportszobánkba a kicsírázott magocskák. Jó alkalom volt
beszélgetni arról, hogy milyen feltételei vannak a mag fejlődésének,
növekedésének. (Többen emlékeztek a Luca búza ültetésére, az akkor
összegyűjtött tapasztalatainkra.)
Egy
csütörtöki napon Gál Mariann (hittanos néni) hozott nekünk rövid történeteket
Húsvét ünnepével kapcsolatban, gitárral, énekkel kísérve meséjét. A gyerekek
elmélyülten, csendben hallgatták például a Virágvasárnapi eseményeket és
szívesen kapcsolódtak be az éneklésbe. Igazi, örömteli, ünnepváró hangulatot
sikerült teremtenie Mariann néninek látogatásával.
A
mi Hampelmann barátunk is hozott vendéget: Stups, a kis húsvéti nyúl jött
hozzánk. Tojás festős és keresős játékot játszottunk vele, és megtanultuk
egy-egy ének illetve mondóka által kifejezni kívánságainkat: „Komm, bitte,
komm, Osterhase komm” , „Osterhäschen, Osterhas’, komm mal her, ich sag dir
was”
A szünet előtti héten már csak az ünnepvárásról
szóltak a napok. Elismételtük a közismert húsvéti dalokat, a fiúkkal pedig
locsolóverseket gyakoroltunk. Felolvastam néhány kevésbé ismert verset és
válaszverset is, ami igazán tetszett a gyerekeknek. Hogy a nyuszinak legyen
mibe hozni a tojásokat, gipszből készített tojástartókat festettünk gyönyörű
színekre vízfestékkel.
A karácsonykor megismert szemelyi bábosok most is
ellátogattak hozzánk, ezúttal azt tudhattuk meg a meséből, hogy miért a tojás a
Húsvét egyik jelképe. Bár az időjárás nem állt mellénk, azért nagyjából
sikerült ünnepi hangulatot teremtenünk.
A szünet utáni első napon vártuk az óvodában a húsvéti nyuszit. Sajnos még mindig esős idő volt, így friss fű helyett zöld krepp papírból készítettünk puha fészket, s reméltük, hogy az őzgidák elég jók voltak ahhoz, hogy kapjanak ajándékot. A fészekbe helyeztük azokat a gipsz tojástartókat, amelyeket vízfestékkel díszítettünk, szépítettünk az elmúlt napokban. Lóci hozott kölnit is, így a bátor fiúk egy-egy versike elmondását követően meglocsolták a lányokat. Viszonzás és köszönetképpen Hanna adott csokitojást a fiúknak. Az elkészült húsvéti fészket az öltözőnkbe raktuk és igyekeztünk csendes játékkal eltölteni a délelőtt hátralévő részét, nehogy elriasszuk a nyuszikát. Mire ebédhez készülődtünk, láthattuk, hogy már járt erre. Köszönjük az édességeket, gyümölcsöt, a szép színezőt.
Az otthoni ünneplést, a szünet alatti élményeket
először rajzban fejezték ki a gyerekek, majd mindenki elmesélhette, hogy miként
telt az a néhány nap, amikor nem találkoztunk egymással. Ebben a rövid, 3 napos
hétben még felidéztük azokat a meséket, amelyeknek egy-egy nyuszi a szereplője.
Zelk Zoltán: A három nyúl c. verses meséjét el is báboztuk – sokan emlékeztek
a történetre a tavalyelőtti évzárónkról. A kisebbek lelkes közönségként
tapsoltak a nagycsoportosoknak.
Fényképek megtekinthetők itt
Fényképek megtekinthetők itt