2013. április 15-26.

Íme néhány érdekes esemény, amely az elmúlt két hétben történt:

Április 18-án került sor az idei tanév második Hangoló előadására, melynek címe: Erdőn-mezőn barangoló.

Amint a cím is sugallja, az énekek és játékok segítségével találkozhattunk különféle állatokkal is, de egy városi séta részesei is lehettünk. Sok gyereknek volt lehetősége szereplésre, így ovisaink belebújtak különböző madarak, békák "bőrébe", illetve kovácsmester, vásári árus, jelzőlámpánál, vonaton közlekedők szerepébe. A megzenésített versek dallamai egyszerűek, így hamar megtanultuk őket, együtt énekeltünk Laci bácsival. Igen hangulatos volt a műsor vége, amikor csoportonként vonatoztunk vissza a saját termünkbe. Reméljük, hogy jövőre is lesz Hangoló előadás, hiszen a gyerekek már várják, örömmel vesznek részt rajta.

Fényképek itt

Április 22-24-ig, három nap erejéig vendégeink voltak: az ausztriai Hartberg városka óvónőképző iskolájából érkezett hozzánk két hallgató, akik a Pillangó és Őzike csoportban hospitáltak. A lányok betekintést nyerhettek, hogy milyen egy magyar óvoda, beszélgettünk az itteni szokásokról, az oktatási rendszerünkről. Daniela és Silivia a délelőttöket nálunk töltötték, délutánonként közös programok voltak a többi hallgatóval (mindösszesen kilencen érkeztek, a többiek Újpetre, Villány, Szederkény óvodájával ismerkedtek meg). 

Nagy élmény volt ez a három délelőtt. A gyerekek megtapasztalhatták, milyen, ha nem magyar anyanyelvű emberrel kerülünk kapcsolatba. Eleinte biztatni kellett őket, hogy bátran kérdezzék meg vendégünk nevét (hiszen ezt már tanultuk), de rövid idő után már gyakran hangzott el a "Komm mit mir spielen" kérés Silvia felé. S ő jött is, szívesen játszott a gyerekekkel, akiket nem zavart, hogy nem mindent értenek a szavak szintjén. Silvia hamar felmérte, hogy mely témakörök azok, amelyek a mi tudásunkat képezik (pl. óvodai jelek, köszönés, számok, színek, állatok, stb.), s ezek felhasználásával lépett kapcsolatba a gyerekekkel. No meg a mimikai jelek, gesztusok segítették a kommunikáció résztvevőit. Ahogy telt az idő, egyre gyakrabban lehetett hallani német szavakat, kifejezéseket. Igazán kár, hogy ilyen rövid időt tölthettek nálunk a lányok, hiszen ez a találkozás mindenképpen pozitív hatással volt az óvodásokra.

Fényképek itt

Áprilisban két alkalommal vehettünk részt rendhagyó torna-tánc foglalkozáson: Szigeti Oktávia táncpedagógus mozgatta meg a gyerekeket. Élménygazdag, minden izmot átmozgató, táncos elemekkel színesített torna volt ez. Növényeket, sok-sok állatot utánoztak a gyerekek, örömmel, felszabadultan tornáztak, s közben talán észre sem vették, mennyire meg kellett dolgoztatniuk pl. a hasizmukat, belső combizmukat, vagy milyen rugalmasnak, hajlékonynak kellett lenni egy-egy elem végrehajtásánál. Oktávia mindvégig fenntartotta a gyerekek érdeklődését, bemutatta a különböző mozdulatokat, ha kellett, javított, segített a pontos kivitelezésben. Ezeken a napokon nem volt gond a délutáni alvással, az alapos mozgás után mindenki nyugodtan pihent, aludt.

Fényképek itt

2013. április 8-12.

Az elmúlt hét a katicabogarak jegyében telt. Tanultunk egy új, katicás dalt, amit nem csak énekelni, hanem mutogatni is tudunk. A gyerekeknek nagyon tetszett az Egyszer egy hétpettyes kezdetű nóta, többen meg is jegyezték, hogy milyen aranyos. A csoportszoba díszítéséhez szintén a gyerekek segítségét kértük. Az előre elkészített sárga virágmintákra általuk kivágott és pöttyözött katicákat ragasztottak, majd csápot is rajzoltak nekik. Ezek a csodaszép díszek felfűzve fogják ékesíteni a csoportunkat.

A művészkedés mellett a héten a képzelőerőnket is fejlesztettük kicsit. Gondolatban bebarangoltunk egy szép, tavaszi erdőt, figyeltük a neszeit, kerestük az állatait. A csoportban szétszórva találtunk is néhányat, amiket aztán bemutattunk egy-két mondatban a többieknek.

Kedden a szokásos testnevelés helyett két vendég tánctanár néni tartott nekünk kimerítő, de igazán élvezetes táncórát. Máskor is jönnek még hozzánk, szeretettel várjuk őket.

2013. március 18 - április 5. Húsvét az óvodában

Ebben az évben nehezen akar kitavaszodni, mi mégis töretlenül bízunk abban, hogy egyszer csak eljön az arcunkat simogató, meleg idő. Hó ide, eső oda – a Húsvéti várakozás, készülődés nem maradhat el. (Felnőttek, gyerekek mindannyian viccelődtünk, hogy idén a nyuszi szánkóval érkezik.)

Elsőként próbáltuk felidézni, hogy milyen szokások, hagyományok alakultak ki erre a szép ünnepre, ki mire emlékszik az elmúlt év Húsvétjáról. Kicsit nehezen indultak el a gondolatok, ám a beszélgetésünk végére már sorra szavalták a fiúk a különböző locsolóverseket. Megmutattam a gyerekeknek, hogyan készül a hímes tojás: írókával rajzoltam különböző mintákat igazi tojásra, majd a gyerekek papír tojást díszítettek piros festékkel. A nagyobbak előre megrajzolt mintát festettek át vékony ecsethasználattal, a kisebbek bepöttyözték a tojást. Ezekkel a szép munkákkal díszítettük a folyosó végén lévő üvegfelületet.

A Mazsola csoportosoktól kaptunk zsázsa magot: nedves vattára szórva, öntözgetve üde zöld színt hoztak csoportszobánkba a kicsírázott magocskák. Jó alkalom volt beszélgetni arról, hogy milyen feltételei vannak a mag fejlődésének, növekedésének. (Többen emlékeztek a Luca búza ültetésére, az akkor összegyűjtött tapasztalatainkra.)

Egy csütörtöki napon Gál Mariann (hittanos néni) hozott nekünk rövid történeteket Húsvét ünnepével kapcsolatban, gitárral, énekkel kísérve meséjét. A gyerekek elmélyülten, csendben hallgatták például a Virágvasárnapi eseményeket és szívesen kapcsolódtak be az éneklésbe. Igazi, örömteli, ünnepváró hangulatot sikerült teremtenie Mariann néninek látogatásával.

A mi Hampelmann barátunk is hozott vendéget: Stups, a kis húsvéti nyúl jött hozzánk. Tojás festős és keresős játékot játszottunk vele, és megtanultuk egy-egy ének illetve mondóka által kifejezni kívánságainkat: „Komm, bitte, komm, Osterhase komm” , „Osterhäschen, Osterhas’, komm mal her, ich sag dir was”

A szünet előtti héten már csak az ünnepvárásról szóltak a napok. Elismételtük a közismert húsvéti dalokat, a fiúkkal pedig locsolóverseket gyakoroltunk. Felolvastam néhány kevésbé ismert verset és válaszverset is, ami igazán tetszett a gyerekeknek. Hogy a nyuszinak legyen mibe hozni a tojásokat, gipszből készített tojástartókat festettünk gyönyörű színekre vízfestékkel.

A karácsonykor megismert szemelyi bábosok most is ellátogattak hozzánk, ezúttal azt tudhattuk meg a meséből, hogy miért a tojás a Húsvét egyik jelképe. Bár az időjárás nem állt mellénk, azért nagyjából sikerült ünnepi hangulatot teremtenünk.

A szünet utáni első napon vártuk az óvodában a húsvéti nyuszit. Sajnos még mindig esős idő volt, így friss fű helyett zöld krepp papírból készítettünk puha fészket, s reméltük, hogy az őzgidák elég jók voltak ahhoz, hogy kapjanak ajándékot. A fészekbe helyeztük azokat a gipsz tojástartókat, amelyeket vízfestékkel díszítettünk, szépítettünk az elmúlt napokban. Lóci hozott kölnit is, így a bátor fiúk egy-egy versike elmondását követően meglocsolták a lányokat. Viszonzás és köszönetképpen Hanna adott csokitojást a fiúknak. Az elkészült húsvéti fészket az öltözőnkbe raktuk és igyekeztünk csendes játékkal eltölteni a délelőtt hátralévő részét, nehogy elriasszuk a nyuszikát. Mire ebédhez készülődtünk, láthattuk, hogy már járt erre. Köszönjük az édességeket, gyümölcsöt, a szép színezőt.

Az otthoni ünneplést, a szünet alatti élményeket először rajzban fejezték ki a gyerekek, majd mindenki elmesélhette, hogy miként telt az a néhány nap, amikor nem találkoztunk egymással. Ebben a rövid, 3 napos hétben még felidéztük azokat a meséket, amelyeknek egy-egy nyuszi a szereplője. Zelk Zoltán: A három nyúl c. verses meséjét el is báboztuk – sokan emlékeztek a történetre a tavalyelőtti évzárónkról. A kisebbek lelkes közönségként tapsoltak a nagycsoportosoknak.

Fényképek megtekinthetők itt