2014. szeptember 22-26.

Az első ismerkedős, beszoktatós időszak után ezen a héten vendégségbe jött hozzánk Hampelmann barátunk. A gyerekek igen kedvelik, amikor vele játszhatunk, most a legkisebb, új gyerekeknek meséltünk arról, hogy honnan is érkezett németül beszélő játszótársunk.

- átismételtük a már ismert köszönésformákat, bemutatkozó dialógust („Wer bist du? – Ich bin …” Frage-Antwort)

Ehhez kapcsolódott a népszerű Hatschi-patschi játék: valakinél elbújik a Hampelmann, akit meg kell keresnie az egyik gyereknek a tanult kérdést feltéve, majd a sikeres megtalálás után egy körön át megkergeti Hampelmann az őt észrevevő gyermeket

- tanultunk egy új köszönős éneket: Hallo, hallo, schön, dass du da bist

- ismételtük, tanítgattuk új ovisainknak a jeleket – németül

Vajon mivel, hogyan érkezett hozzánk Hampelmann a messzi Németországból? Összekapcsoltuk az előző ismerkedős témát a közlekedés témakörrel: énekek, mondókák által, mozgásos játékokba beépítve gyakoroltuk a legismertebb közlekedési eszközök neveit. Lefestettük Németország és Magyarország zászlóit, majd összekötöttük a két országot sínekkel, utakkal, folyóval, s a lehetséges utazó alkalmatosságok képeivel. Igazi térképet is nézegettünk, hiszen a Duna mentén hajóval is lehet utazni Németországból Magyarországra.

Szeptemberben igen sok szülinaposunk van, mindig előkerül egy-egy tavalyi, kedvelt ének a köszöntések során. Az éneklést körjáték is követi: szívesen játszunk, ismételünk az eddigi repertoárból („Was machen wir so gerne hier im Kreis?”, „Ich bin ein kleine Hexe”, „Es fliegt ein Vogel”)

2014. szeptember 15-19.

A hét témája: Ősz szele zümmög

Beszélgettünk a gyerekekkel az évszakokról, melyiknek mik a jellemzői, milyen az időjárása. Ezután egy játék keretén belül is átismételtük az elhangzottakat. A földre helyeztünk négy különböző színű hullahopp karikát, melyek a négy évszakot szimbolizálták, a gyerekek húztak egy-egy kártyát, amiken az egyes évszakokhoz kötődő időjárási jellemző, vagy tevékenység, vagy ünnep volt látható. Először elmondták mi szerepel a kártyájukon, majd a megfelelő évszak-karikába kellett behelyezniük a lapokat. Majd megbeszéltük, hogy  szeptemberrel beköszöntött az ősz, sajnos ilyenkor hűvösebbre fordul az idő, esik az eső (mostanában túl sokat is) és  fúj  a szél. Utánoztuk a szelet, milyen ha csak kis szellő fújdogál, és milyen ha viharos erős szél süvít. Ennek kapcsán új szavakkal ismerkedtünk meg, pl. : szellő, fuvallat, forgó szél, szélforgó, szélvihar. Megbeszéltük mi történik a természetben ha fúj a szél, mi az amit könnyebben felkap és mit fúj el nehezebben. Kísérleteztünk, körbeálltak a gyerekek egy asztalt, elször egy lufit, aztán egy vattapamacsot, majd egy parafadugót és végül egy diót próbáltak meg elfújni. Megállapítottuk, hogy melyiket volt a legkönnyebb és melyiket a legnehezebb elfújni és miért. Ezután a „Veronika” zeneprojekt egyik elemét a „Lufifújót” játszottuk: emelkedő zenei hangra beszívtuk a levegőt, mélyülőre kifújtuk, a mókás a játékban az volt, hogy egyre hosszabb ideig kellett beszívni és bent tartani a levegőt, majd hirtelen gyorsan kifújni. Nagyon élvezték a gyerekek, ez lett a hét kedvenc játéka.

A héten még beszélgettünk arról is, hogy ősszel ahogy változik a természet a fák szép zöld levelei megsárgulnak, megbarnulna, lehullanak és a szél elfújja őket. Ehhez kapcsolódóan egy új versikét is megtanultunk, Kovács Barbara: Levél a szélben című versét. Eljátszottuk, hogy fák vagyunk és egy falevél maradt csak az águnkon, azt táncoltattuk Gryllus Vilmos: Őszi szél című zenéjére. Mesehallgatás során Fésűs Éva: A mező és a szélfiúcska című meséje hangzott el. Minden nap tornáztunk picit a „Fújja a szél a fákat…” és a „Sim-sum fúj a szél…” kezdetű mondókákra. Színes papírból készítettünk papírsárkányt, mindenki kiválaszthatta a neki legjobban tetsző papírt, majd levélforma lukasztóval előre elkészített színes faleveleket ragasztgattunk a papírsárkányunk szélére. Ügyelni kellett arra, hogy szép sormintát ragasszunk, egy nagy egy kicsi falevél felragasztásával. Az elkészült papírsárkányokat a játszótéren mindenki megröptette, nagyon élvezték a gyerekek, boldogan szaladgáltak a jó időben. 

Fényképek megtekinthetők itt

2014. szeptember

Csanádi Imre:

Búcsúzva köszöntő

Szállj, szállj,

ökörnyál,

jön az ősz,

megy a nyár,-

megy a nyár, a nevetős,

komolykodva jön az ősz,

csillámló derekkel,

sárga levelekkel,

szőlővel, mosolygóval,

fűre koccanó dióval.

Elszállt a nyár, jött a színekben, finomságokban gazdag ősz, és mi újult erővel indultunk neki a 2014/15-ös tanévnek.

A szeptembert 28 őzikéssel kezdtük, akikből 24-en már tavaly is csoportunk tagjai voltak. Két kistestvér érkezett újonnan: Dorka és Molli. Másik két kis beszokósunk, Petra és Tomi családból jöttek. Az első napok az anyukák jelenlétében teltek, aztán rövidebb-hosszabb időre maradtak szülő nélkül a legkisebbek is. Mindegyikük szépen megtanulta, megszokta a napirendet, jól tájékozódnak időben és térben egyaránt. A „régiek” szeretettel fogadták a mostani hároméveseket, segítenek a beilleszkedésükben.

Nyáron megújult a csoportszobánk: júliusban festettünk, majd augusztusban megépült a gyönyörű galériánk. Kicsit átrendeződtek a játszóterek, de ezt a gyerekek hamar megszokták. Örömmel játszanak az emeleti fodrászos, könyvlapozgatós részen, illetve az alsó részen kialakított babakonyhában, babaszobában. A galéria lépcsője alá szerelőműhelyt alakítottunk ki a fiúknak, de a lányok is szívesen játszanak itt. Ezúton szeretnénk kifejezni köszönetünket a kedves Szülőknek mind a kétkezi munkáért, mind az anyagi támogatásért!

A gyereklétszám, környezetünk alakulása mellett a felnőttek tekintetében is változás történt: két „babázós”év után újra az Őzike csoportban dolgozik Lilla néni. A gyerekek jó része még emlékezett rá. Az első hetek sok-sok névtanulós, ismerkedős játékkal teltek, illetve igyekeztünk rögzíteni, átismételni, megtanulni a csoportunk életére vonatkozó szabályokat.

Reméljük, hogy a most következő tanév szép élményeket tartogat számunkra, igyekszünk otthonossá, családiassá, szerethetővé tenni az Őzike csoport mindennapjait.