2014. november 17-21.

A hét témája:  A tűz az ember barátja

Tüzes hetünk előzménye a múlt heti lámpás felvonulás volt, ennek kapcsán kezdtünk el beszélgetni a tűzről. Rengeteg információ hangzott el e témakörben a hét elején. Elmeséltem a tűz kialakulásának történetét, majd megbeszéltük mivel gyújtottak tüzet régen az emberek és mivel napjainkban. Szó volt a tűz szerepéről és jelentőségéről életünkben, a tűz és az ember kapcsolatáról. Mikor barát a tűz és mikor ellenség? Beszélgettünk a tűzgyújtás technikáiról, szabályairól és a tűzoltás lehetséges formáiról. Végeztünk egy aprócska kísérletet a tűzzel, megnézhették a gyerekek mi történik ha meggyújtunk egy mécsest, majd letakarjuk egy üvegpohárral. A gyerekeknek nagyon tetszett a “varázslat”, érdeklődve figyelték a bemutatót. Megbeszéltük miért aludt el a láng, és mi szükséges ahhoz, hogy égjen a tűz. Játszottunk egy új játékot a “Lámpagyújtogatót”, amit örömmel fogadtak a gyerekek és nagyon ügyesek voltak benne. A játék úgy zajlott, hogy körbe ültek a gyerekek, ők voltak a “lámpások”. Egy kiválasztott gyermek a “lámpagyújtó”, neki az volt a feladata, hogy a kosárban összekevert szalagok közül, bekötött szemmel kiválassza a tüzet szimbolizálókat (ezek a többitől eltérő tapintásúak), majd megkeresse a lámpásokat és a tüzet szimbolizáló szalag átadásával “meggyújtsa” azokat. A lámpás felállt, ha megfelelő szalagot kapott. A cél az volt, hogy minél több lámpásban “gyúljon ki a fény”. Eljátszottuk a már ismert “Tüzet viszek...” énekes körjátékot is. Egy nagyon aranyos új mesével ismerkedtek meg a gyerekek a héten, Fésűs Éva: A rakoncátlan lángocska,  mely egy kis láng érdekes és tanulságos történetét írja le. Ehhez kapcsolódott ábrázolásos feladatunk, egy papíról készült kis kemencét ujjfestéses technikával kidíszítettünk, majd egy papírlapra tüzet festettünk (szintén ujjal), amit mozgatva a kemencénkben “tüzet raktunk”. Rendkívül tetszett a gyerekeknek a kemencekészítés, önként és nagy örömmel jöttek festeni. A tüzes témakörhöz kapcsolódva a héten új versikénk, Sebők Éva: Tűzmanó című verse, amit naponta többször elmondtunk. Az ember és a tűz kapcsolatánál megemlítettük az indiánok tűz körüli táncát, a tábortűz szerepét és jelentőségét. Eljátszottuk mindenki nagy kedvencét, a Veronika zeneprojekt – Indiánok és cowboyok táncát, valamint “Apache” zenére indián varázslókká változtunk. A heti tornánkon futásos és karika gyakorlatokat végeztünk, melynek zárásaként tüzes és indiános játékokat játszottunk. 

Néhány fénykép a "kemence készítésről"

2014. november 3-14: Márton nap az óvodában

Az őszi szünet utáni időszak Márton napi készülődéssel telt, illetve november 11-én maga az ünnep került előtérbe.

A nagyobb gyerekek emlékeztek a tavalyi élményeikre, énekeinkre, el is tudták mesélni, hogy mi történik ezekben a napokban. Mesekönyv segítségével felelevenítettük Márton életének főbb eseményeit, igyekeztünk kiemelni a segítőkészséget, jószívűséget, a libaólba való elbújás eseményénél a szerénységet. A történethez kapcsolódóan beszélgettünk a liba és kacsa közti különbségekről, hasonlóságokról, illetve általában a madarak főbb jellemzőiről. Egész héten lehetőségük volt a gyerekeknek az ünnephez tartozó képek kiszínezésére, volt egyszerűbb és munkaigényesebb is. Nem maradhatott el a lámpások barkácsolása sem: ebben az évben vékony fémlemezből készítettük, amelyeket térképtűvel lyukasztgattak ki a gyerekek úgy, hogy csillag formát alkossanak az apró lyukak. A mintadarab láttán mindenki szívesen jött a munkálatokhoz, senkit sem kellett külön invitálni. A közös énekelgetés közben kipróbáltuk a már elkészült lámpásokat – tetszetős hangulatot teremtve ezzel. Átismételtük a tavaly tanult dalokat, majd idén egy új, libás éneket tanultunk: Wulle, wulle Gänschen. Eljátszottuk a mozgásos-zenés játékaink közül a „Róka és libák” játékot: a nagyobbak örömmel vették (élvezték a félelem-megmenekülés érzésének ilyen módon való átélését), a kisebbek közül volt, aki megijedt a rókát imitáló, kissé félelmetesnek tűnő zene hallatán.

November 11-én, Márton napján másként kezdődött a nap: együtt fogyasztottuk el a kakaós-kalácsos reggelit, közben Mártonról beszélgettünk, róla szóló énekeket hallgattunk. Az asztalra a meggyújtott mécsesek kerültek, meleg fényt árasztva a csoportra. A délelőtt folyamán elmentünk a többi csoporttal együtt a rendezvényterembe, ahol megtekinthettük a méhecskések műsorát, majd közös tánc, játék zárta az együttlétet. Igen érdekes élmény volt látni, miként ünnepel az óvoda apraja-nagyja, közel 250-300 gyerek. A csoportunkba visszafelé vezető úton tettünk egy kis kitérőt a földszint felé: működő lámpásokkal, énekelve emlékeztünk meg Szent Mártonról. Aki tudott, a napot záró lámpásos felvonulásra is eljött: itt már igazi, esti félhomályban világítottak mécseseink. A szülők-óvódások-testvérek alkotta menet körbeölelte az óvodát. Visszaérkezve az udvarra közös énekkel, tánccal, pogácsázással, beszélgetéssel fejeződött be az ünnep. Köszönjük a szülők által sütött finomságokat!

A hét hátralévő napjaiban megnéztük a frissen készült fényképeket (a gyerekek mindig szeretik látni magukat vetítés közben!), akinek kedve volt, lerajzolhatta élményeit, illetve közös tablót készítettünk emlékképpen. 

Fényképek megtekinthetők itt