Az
őszi szünet utáni időszak Márton napi készülődéssel telt, illetve november
11-én maga az ünnep került előtérbe.
A
nagyobb gyerekek emlékeztek a tavalyi élményeikre, énekeinkre, el is tudták
mesélni, hogy mi történik ezekben a napokban. Mesekönyv segítségével felelevenítettük
Márton életének főbb eseményeit, igyekeztünk kiemelni a segítőkészséget,
jószívűséget, a libaólba való elbújás eseményénél a szerénységet. A történethez
kapcsolódóan beszélgettünk a liba és kacsa közti különbségekről,
hasonlóságokról, illetve általában a madarak főbb jellemzőiről. Egész héten
lehetőségük volt a gyerekeknek az ünnephez tartozó képek kiszínezésére, volt
egyszerűbb és munkaigényesebb is. Nem maradhatott el a lámpások barkácsolása
sem: ebben az évben vékony fémlemezből készítettük, amelyeket térképtűvel
lyukasztgattak ki a gyerekek úgy, hogy csillag formát alkossanak az apró
lyukak. A mintadarab láttán mindenki szívesen jött a munkálatokhoz, senkit sem
kellett külön invitálni. A közös énekelgetés közben kipróbáltuk a már elkészült
lámpásokat – tetszetős hangulatot teremtve ezzel. Átismételtük a tavaly tanult
dalokat, majd idén egy új, libás éneket tanultunk: Wulle, wulle Gänschen. Eljátszottuk a mozgásos-zenés játékaink
közül a „Róka és libák” játékot: a nagyobbak örömmel vették (élvezték a
félelem-megmenekülés érzésének ilyen módon való átélését), a kisebbek közül
volt, aki megijedt a rókát imitáló, kissé félelmetesnek tűnő zene hallatán.
November
11-én, Márton napján másként kezdődött a nap: együtt fogyasztottuk el a
kakaós-kalácsos reggelit, közben Mártonról beszélgettünk, róla szóló énekeket hallgattunk.
Az asztalra a meggyújtott mécsesek kerültek, meleg fényt árasztva a csoportra. A délelőtt folyamán elmentünk a többi csoporttal együtt a rendezvényterembe,
ahol megtekinthettük a méhecskések műsorát, majd közös tánc, játék zárta az
együttlétet. Igen érdekes élmény volt látni, miként ünnepel az óvoda
apraja-nagyja, közel 250-300 gyerek. A csoportunkba visszafelé vezető úton tettünk
egy kis kitérőt a földszint felé: működő lámpásokkal, énekelve emlékeztünk meg
Szent Mártonról. Aki tudott, a napot záró lámpásos felvonulásra is eljött: itt
már igazi, esti félhomályban világítottak mécseseink. A
szülők-óvódások-testvérek alkotta menet körbeölelte az óvodát. Visszaérkezve az
udvarra közös énekkel, tánccal, pogácsázással, beszélgetéssel fejeződött be az
ünnep. Köszönjük a szülők által sütött finomságokat!
A
hét hátralévő napjaiban megnéztük a frissen készült fényképeket (a gyerekek mindig
szeretik látni magukat vetítés közben!), akinek kedve volt, lerajzolhatta
élményeit, illetve közös tablót készítettünk emlékképpen.
Fényképek megtekinthetők itt
Fényképek megtekinthetők itt