2014. november 21., péntek

2014. november 17-21.

A hét témája:  A tűz az ember barátja

Tüzes hetünk előzménye a múlt heti lámpás felvonulás volt, ennek kapcsán kezdtünk el beszélgetni a tűzről. Rengeteg információ hangzott el e témakörben a hét elején. Elmeséltem a tűz kialakulásának történetét, majd megbeszéltük mivel gyújtottak tüzet régen az emberek és mivel napjainkban. Szó volt a tűz szerepéről és jelentőségéről életünkben, a tűz és az ember kapcsolatáról. Mikor barát a tűz és mikor ellenség? Beszélgettünk a tűzgyújtás technikáiról, szabályairól és a tűzoltás lehetséges formáiról. Végeztünk egy aprócska kísérletet a tűzzel, megnézhették a gyerekek mi történik ha meggyújtunk egy mécsest, majd letakarjuk egy üvegpohárral. A gyerekeknek nagyon tetszett a “varázslat”, érdeklődve figyelték a bemutatót. Megbeszéltük miért aludt el a láng, és mi szükséges ahhoz, hogy égjen a tűz. Játszottunk egy új játékot a “Lámpagyújtogatót”, amit örömmel fogadtak a gyerekek és nagyon ügyesek voltak benne. A játék úgy zajlott, hogy körbe ültek a gyerekek, ők voltak a “lámpások”. Egy kiválasztott gyermek a “lámpagyújtó”, neki az volt a feladata, hogy a kosárban összekevert szalagok közül, bekötött szemmel kiválassza a tüzet szimbolizálókat (ezek a többitől eltérő tapintásúak), majd megkeresse a lámpásokat és a tüzet szimbolizáló szalag átadásával “meggyújtsa” azokat. A lámpás felállt, ha megfelelő szalagot kapott. A cél az volt, hogy minél több lámpásban “gyúljon ki a fény”. Eljátszottuk a már ismert “Tüzet viszek...” énekes körjátékot is. Egy nagyon aranyos új mesével ismerkedtek meg a gyerekek a héten, Fésűs Éva: A rakoncátlan lángocska,  mely egy kis láng érdekes és tanulságos történetét írja le. Ehhez kapcsolódott ábrázolásos feladatunk, egy papíról készült kis kemencét ujjfestéses technikával kidíszítettünk, majd egy papírlapra tüzet festettünk (szintén ujjal), amit mozgatva a kemencénkben “tüzet raktunk”. Rendkívül tetszett a gyerekeknek a kemencekészítés, önként és nagy örömmel jöttek festeni. A tüzes témakörhöz kapcsolódva a héten új versikénk, Sebők Éva: Tűzmanó című verse, amit naponta többször elmondtunk. Az ember és a tűz kapcsolatánál megemlítettük az indiánok tűz körüli táncát, a tábortűz szerepét és jelentőségét. Eljátszottuk mindenki nagy kedvencét, a Veronika zeneprojekt – Indiánok és cowboyok táncát, valamint “Apache” zenére indián varázslókká változtunk. A heti tornánkon futásos és karika gyakorlatokat végeztünk, melynek zárásaként tüzes és indiános játékokat játszottunk. 

Néhány fénykép a "kemence készítésről"