December
– csupa-csupa izgalom, várakozás, öröm, ünnep.
Így
volt ez az Őzike csoportban is. Már november utolsó hetében elkészítettük az
évzáró hónap naptárját, s láttuk, mennyi érdekes esemény vár ránk.
Összeállítottuk adventi koszorúnkat is, az idén hagyományos lila-rózsaszín
gyertyákkal. Beszélgettünk a színek szimbolikájáról: a lila az elcsendesülés,
befelé figyelés, várakozás színe, a rózsaszín az örömé. Hétfőnként izgalommal
gyújtottunk meg mindig egyel több gyertyát.
December
első hete a Mikulásvárás jegyében telt. Mint minden évben, idén is
kedveskedtünk a gyerekeknek műsorral, amit az óvó nénik tanultak, mutattak be.
A „Sürgős levél” című történet szerint a Mikulás minden kívánságot tud
teljesíteni, még azt is, ha valaki havat kér tőle. Úgy látszik, nekünk nem
jutott eszünkbe olyan ötlet, mint a mesebeli Sárikáé, ettől függetlenül
december 5-én ellátogatott hozzánk a Nagyszakállú. Ezen a napon természetes az
izgalom, mindig felfokozott hangulatban múlnak a percek, ám reggeli után
elcsendesedve, énekelve vártuk, hogy hozzánk is bekopogjon a Mikulás. Ki-ki
megszeppenve, nyílt örömmel, olykor „nagyosan”, hitetlenkedve élte át ezeket a
perceket. Balázska önálló énekkel is készült, amit bátran mutatott be
mindannyiunknak. Mikulás nem érkezett üres kézzel, a gyerekek örömmel vették át
tőle a kapott ajándékot.
A
hónap során folyamatosan díszítgettük a termünket, öltözőnket, készítgettük a
szívünket karácsonyra. A betlehemi történetet sokat ismerték, versek, énekek,
mesék által igyekeztünk átérezni, hogy milyen nagy ajándék nekünk a kis Jézus
születése. Ajándékot nem csak kapni, adni is öröm: mi is gondoltunk
szeretteinkre, titokban apró kedvességgel, illatzsák barkácsolásával
készültünk. Textilre nyomdáztak a gyerekek, majd az összevarrt zsákocskát
karácsonyi illattal töltöttük meg: egy kis gyümölcstea, fahéj, szegfűszeg,
illóolaj volt a recept.
Mire
szalag, csomagolás, üdvözlőkártya került az ajándékokra, már el is érkezett az
ovis karácsonyozás napja. Mindenki ünneplőben, várakozással eltelve jött,
csodálattal figyelte a feldíszített karácsonyfát. Mária és Jézus mellől még
hiányzott a kisded, ám miután minden kisgyerek megérkezett, kimentünk a mosdóba
csinosítani magunkat. Igyekeztünk csendben készülődni, hogy észrevegyük, mikor
csengetnek az angyalok, jelezve a kis Jézus születését. Rövid időn belül már
szólt is a csengő: „Pásztorok keljünk fel, hamar induljunk el!” A
csoportszobában gyertyafény, csillagszóró, sok-sok ajándék várt a gyerekekre.
Közösen énekeltünk, verset mondtunk, majd megnéztük, mit rejtenek a csomagok.
Örömteli, önfeledt játék következett. Kívánjuk, hogy ilyen szép napokkal teli
új esztendőjük legyen a mi őzgidáinknak!
Fényképeink: