2014. december 23., kedd

2014. december

December – csupa-csupa izgalom, várakozás, öröm, ünnep.
Így volt ez az Őzike csoportban is. Már november utolsó hetében elkészítettük az évzáró hónap naptárját, s láttuk, mennyi érdekes esemény vár ránk. Összeállítottuk adventi koszorúnkat is, az idén hagyományos lila-rózsaszín gyertyákkal. Beszélgettünk a színek szimbolikájáról: a lila az elcsendesülés, befelé figyelés, várakozás színe, a rózsaszín az örömé. Hétfőnként izgalommal gyújtottunk meg mindig egyel több gyertyát.
December első hete a Mikulásvárás jegyében telt. Mint minden évben, idén is kedveskedtünk a gyerekeknek műsorral, amit az óvó nénik tanultak, mutattak be. A „Sürgős levél” című történet szerint a Mikulás minden kívánságot tud teljesíteni, még azt is, ha valaki havat kér tőle. Úgy látszik, nekünk nem jutott eszünkbe olyan ötlet, mint a mesebeli Sárikáé, ettől függetlenül december 5-én ellátogatott hozzánk a Nagyszakállú. Ezen a napon természetes az izgalom, mindig felfokozott hangulatban múlnak a percek, ám reggeli után elcsendesedve, énekelve vártuk, hogy hozzánk is bekopogjon a Mikulás. Ki-ki megszeppenve, nyílt örömmel, olykor „nagyosan”, hitetlenkedve élte át ezeket a perceket. Balázska önálló énekkel is készült, amit bátran mutatott be mindannyiunknak. Mikulás nem érkezett üres kézzel, a gyerekek örömmel vették át tőle a kapott ajándékot.
A hónap során folyamatosan díszítgettük a termünket, öltözőnket, készítgettük a szívünket karácsonyra. A betlehemi történetet sokat ismerték, versek, énekek, mesék által igyekeztünk átérezni, hogy milyen nagy ajándék nekünk a kis Jézus születése. Ajándékot nem csak kapni, adni is öröm: mi is gondoltunk szeretteinkre, titokban apró kedvességgel, illatzsák barkácsolásával készültünk. Textilre nyomdáztak a gyerekek, majd az összevarrt zsákocskát karácsonyi illattal töltöttük meg: egy kis gyümölcstea, fahéj, szegfűszeg, illóolaj volt a recept.
Mire szalag, csomagolás, üdvözlőkártya került az ajándékokra, már el is érkezett az ovis karácsonyozás napja. Mindenki ünneplőben, várakozással eltelve jött, csodálattal figyelte a feldíszített karácsonyfát. Mária és Jézus mellől még hiányzott a kisded, ám miután minden kisgyerek megérkezett, kimentünk a mosdóba csinosítani magunkat. Igyekeztünk csendben készülődni, hogy észrevegyük, mikor csengetnek az angyalok, jelezve a kis Jézus születését. Rövid időn belül már szólt is a csengő: „Pásztorok keljünk fel, hamar induljunk el!” A csoportszobában gyertyafény, csillagszóró, sok-sok ajándék várt a gyerekekre. Közösen énekeltünk, verset mondtunk, majd megnéztük, mit rejtenek a csomagok. Örömteli, önfeledt játék következett. Kívánjuk, hogy ilyen szép napokkal teli új esztendőjük legyen a mi őzgidáinknak!


Fényképeink: