Heti témánk ötlete új dalunkból („Hoch am Himmel”) származott, melyben
állatnevek szerepelnek, méghozzá kicsinyítőképzős formában. Az „Állatok”
témakör közel áll a gyerekekhez, szívesen játszanak e szókincset használó
játékokat. A kicsinyek neveit először memória formájában gyakoroltuk, de ez első
nekifutásra nehéznek bizonyult, mert nem tudták a képeknél megkülönböztetni a
gyerekek, melyik a kisebb és melyik a nagyobb. A dal tanulásánál már csak 5
állatnév került sorra, ezeket könnyen megjegyezték. A játék során az állatok
mozgását is kellett utánozni, ami igen vonzónak bizonyult. Háromszor is
végigénekeltük az öt versszakot, türelmesen figyelték, megvárták, míg az éppen
soron következő gyerek szerepel. Igaz, az mindig érdekes, ha a szöveget követve
mozdulatok kísérik a dalt. Ennek az éneknek a dallama is szép, s a szövege is
egyszerű, könnyen megjegyezhető.
Ha állatokról volt szó a héten,
akkor újra elővettük a „Katzentatzentanz”
mesét, most bábozva illetve fejdíszekkel eljátszva. Tetszett a gyerekeknek a bábozás,
dramatizálás, igyekeztek rögzíteni, aktívan használni a visszatérő kifejezéseket.
Legnehezebb a macska szerepe, erre Hanna és Kitti vállalkozott, mindketten
ügyeskedtek. A meséhez cica figurát is barkácsoltunk WC papír gurigából.
Vizuális tevékenységként új
szervezeti formában rajzoltattam a gyerekekkel: négyes csoportokat alkotva
készítettek tavaszi képet. Lehetőségük volt baráti csapatokat alkotni, ez a
fiúkra is ösztönzőleg hatott. A nagyméretű lap közepére a tenyerük nyomatával
készítettünk egy napot, a körülötte lévő részekre szabadon lehetett rajzolni
bármit, ami a tavasszal kapcsolatos. A rajzolásra több nap is lehetőség volt,
így igazán szép képek születtek. Tanulságos volt egyrészt a csoportok
önszerveződése (ki kivel szeretne együtt rajzolni), másrészt a kisebbek
produkcióinak elfogadása.
A középsősök, nagycsoportosok
matematika foglalkozásán először anyanyelvi játékokkal „melegítettünk” be. A
szótagolás, „titkos nyelv” (az adott szónak csak a magánhangzóit ejtem ki) jól
ment, a robotnyelven beszélés (minden hangot kimondok, de szétbontva, egymástól
egy kissé elkülönítve) megértése nehéznek bizonyult. A munkalapos feladatnál a
tavaszi témánál maradva magokkal játszottunk: először szét kellett válogatni a
babot és lencsét, majd „elültetgetni” a magokat egy négyzetrácsos formába úgy,
hogy a magoknak legyen hely a növekedésre, vagyis egy-egy helyet hagyva
közöttük. Finommotorikát, kitartást, figyelmet, monotóniatűrést igényelt ez a
feladat, ami nem volt teljesíthetetlen, hiszen többen is szépen, türelmesen
megoldották.
