2016. március 7-11.

Márciusi első ünnepünk az óvodában: megemlékezés az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről. 
A hazaszeretet, a hazafiasság, a magyarságtudat nehezen érthető fogalmak egy óvodás számára. A forradalom történéseit, jeles alakjait pedig inkább csak a nagycsoportosok jegyzik meg. Éppen ezért játékos formában, sok képpel, zenével és közös játékkal igyekeztem érdekessé tenni mindenki számára ezt a témakört. Több izgalmas könyvet is hoztam, melyekben színes képek mutatták be a korabeli huszárok öltözékét, a magyar és más nemzetiségű katonák ruhája közti különbséget. Beszélgettünk arról, mi különbözteti meg egyik országot a másiktól, mit jelképez a magyar zászló és a címer. A nemzeti színek jelentését átbeszéltük, a nagyfiúk közül többen emlékeztek rá. Két verset is tanultunk a héten, melyek elmondásakor kiválasztottunk valakit, aki Petőfiként a többiek elé állt és zászlót lobogtatva buzdította a társait. Átismételtük az előző évből ismert dalainkat, közben kört alakítva meneteltünk és doboltunk. Hogy megkedveljék és hamar megjegyezzék új énekünket a gyerekek, egy másik csoportból bejött hozzánk egy óvó néni és gitárral kísérte a dalolást. Játszottunk „Adj király katonát” és katonás lovacskázós játékot. 
Készítettünk nemzeti színű pillangókat papírból, három különböző méretű lepkét összeragasztottunk, majd egy hurkapálcára rögzítettünk, és feldíszítettünk piros-fehér-zöld krepp papírral. Pénteken mindenki ünneplőbe öltözve, kokárdával a szíve felett érkezett óvodába. Felsorakoztunk a terem előtt és közösen a többi csoporttal, az elkészült pillangós „zászlókat” lobogtatva vonultunk be a rendezvényterembe. Jó hangulatú volt az ünneplés, mindenki csendben figyelte a műsort, bátran énekelte a dalokat és szavalta a verseket. 

Fényképek megtekinthetők itt

2016. február 29 - március 4.

Lassacskán beköszönt a tavasz, legalábbis mi már nagyon várjuk.

Ezen a héten az évszakokkal, az ébredező állatokkal foglalkoztunk. A gyerekek elég jól ismerik, gyakran játszuk az Es war eine Mutter kezdetű éneket, mégis jó ismételni, rögzíteni az évszaknevek német megfelelőit – mind felismerés (passzív) mind megnevezés (aktív) szinten. Képválogatás során gyakoroltunk, így nem csak a négy évszak neve ismétlődött, hanem különböző gyümölcsök, növények, tárgyak megnevezése is előkerült. Mindig örömként, sikerélményként élik meg a gyerekek, ha emlékeznek dolgokra, a játékban aktívan, lelkesen jelentkeznek.

Az ébredező természet élőlényei közül most a kisebb állatok köré csoportosultak játékaink, új énekünk, a heti mese. A háziállatok, vadon élő állatok megnevezése gyakran előfordul, ezért terveztem, hogy bővítsük szókincsünket a die Schnecke, der Schmetterling, der Marienkäfer, die Raupe, die Spinne kifejezésekkel. Ezek az állatok egyik szabadidős játékunk képanyagában is szerepelnek, így a gyakorláshoz felhasználtuk ezeket a képeket, amit majd a későbbiekben, a spontán játék során is lehet ismételni. Körjáték (Im tiefen Walde), „Mi változott meg?” játék segítségével ismerkedtünk az új szókészlettel. A gyakorláshoz, aktív szóhasználathoz jó alkalom volt vizuális tevékenységünk is: levél formára lehetett elkészíteni ezeket az apró állatokat, vegyes technikával. Munka közben vágtunk, ragasztottunk, rajzoltunk, fonalat tekertünk (csigaház), majd a levelet befestettük zöldre. Sokan választották, hogy mindegyik állatka képét elkészítik, még a kisebbek is. A tevékenykedés irányítása németül folyt, így rögzülhettek a schneiden, kleben, zeichnen, malen kifejezések is. Szép, mutatós tavaszi dísze lett az öltözőnknek.

A kis csigáról (Kleine Schnecke, kleine Schnecke, kricht hinauf) szóló éneket hoztam a héten a gyerekeknek, amely ölbeli játékként (felnőtt a gyerekekkel), vagy két gyermek esetében páros játékként játszható. Megszerették a gyerekek ezt a kis egyszerű éneket, hiszen a végéhez egy kis csiklandozás tartozik. A kicsiknek kimondottan tetszett, hogy játékidőben kicsit „kibérelhették” az óvó néni ölét.

Pénteken egy állatos mesével zártuk a hetet. Főszereplője a pókocska, aki a történet során, egy napja alkalmával sok-sok állattal találkozik. A gyerekek annyira beleélték magukat, hogy szó nélkül bekapcsolódtak a hangutánzó kifejezésekbe, olykor már a mese fonalát is elveszítve. A mesekönyv, a történet nálunk marad, így máskor is szeretném elmondani, esetleg feldolgozni bábozás, dramatizálás formájában.