Lassacskán
beköszönt a tavasz, legalábbis mi már nagyon várjuk.
Ezen
a héten az évszakokkal, az ébredező állatokkal foglalkoztunk. A gyerekek elég
jól ismerik, gyakran játszuk az Es war
eine Mutter kezdetű éneket, mégis jó ismételni, rögzíteni az évszaknevek
német megfelelőit – mind felismerés (passzív) mind megnevezés (aktív) szinten.
Képválogatás során gyakoroltunk, így nem csak a négy évszak neve ismétlődött,
hanem különböző gyümölcsök, növények, tárgyak megnevezése is előkerült. Mindig
örömként, sikerélményként élik meg a gyerekek, ha emlékeznek dolgokra, a
játékban aktívan, lelkesen jelentkeznek.
Az
ébredező természet élőlényei közül most a kisebb állatok köré csoportosultak
játékaink, új énekünk, a heti mese. A háziállatok, vadon élő állatok
megnevezése gyakran előfordul, ezért terveztem, hogy bővítsük szókincsünket a die Schnecke, der Schmetterling, der
Marienkäfer, die Raupe, die Spinne kifejezésekkel. Ezek az állatok egyik
szabadidős játékunk képanyagában is szerepelnek, így a gyakorláshoz
felhasználtuk ezeket a képeket, amit majd a későbbiekben, a spontán játék során
is lehet ismételni. Körjáték (Im tiefen
Walde), „Mi változott meg?” játék segítségével ismerkedtünk az új
szókészlettel. A gyakorláshoz, aktív szóhasználathoz jó alkalom volt vizuális
tevékenységünk is: levél formára lehetett elkészíteni ezeket az apró állatokat,
vegyes technikával. Munka közben vágtunk, ragasztottunk, rajzoltunk, fonalat
tekertünk (csigaház), majd a levelet befestettük zöldre. Sokan választották,
hogy mindegyik állatka képét elkészítik, még a kisebbek is. A tevékenykedés
irányítása németül folyt, így rögzülhettek a schneiden, kleben, zeichnen, malen kifejezések is. Szép, mutatós
tavaszi dísze lett az öltözőnknek.
A
kis csigáról (Kleine Schnecke, kleine
Schnecke, kricht hinauf) szóló éneket hoztam a héten a gyerekeknek, amely
ölbeli játékként (felnőtt a gyerekekkel), vagy két gyermek esetében páros
játékként játszható. Megszerették a gyerekek ezt a kis egyszerű éneket, hiszen
a végéhez egy kis csiklandozás tartozik. A kicsiknek kimondottan tetszett, hogy
játékidőben kicsit „kibérelhették” az óvó néni ölét.
Pénteken
egy állatos mesével zártuk a hetet. Főszereplője a pókocska, aki a történet
során, egy napja alkalmával sok-sok állattal találkozik. A gyerekek annyira
beleélték magukat, hogy szó nélkül bekapcsolódtak a hangutánzó kifejezésekbe,
olykor már a mese fonalát is elveszítve. A mesekönyv, a történet nálunk marad,
így máskor is szeretném elmondani, esetleg feldolgozni bábozás, dramatizálás
formájában.