Márciusi első ünnepünk az óvodában: megemlékezés az 1848-49-es forradalom
és szabadságharc eseményeiről.
A hazaszeretet, a hazafiasság, a magyarságtudat nehezen érthető fogalmak egy óvodás számára. A forradalom történéseit, jeles alakjait pedig inkább csak a nagycsoportosok jegyzik meg. Éppen ezért játékos formában, sok képpel, zenével és közös játékkal igyekeztem érdekessé tenni mindenki számára ezt a témakört. Több izgalmas könyvet is hoztam, melyekben színes képek mutatták be a korabeli huszárok öltözékét, a magyar és más nemzetiségű katonák ruhája közti különbséget. Beszélgettünk arról, mi különbözteti meg egyik országot a másiktól, mit jelképez a magyar zászló és a címer. A nemzeti színek jelentését átbeszéltük, a nagyfiúk közül többen emlékeztek rá. Két verset is tanultunk a héten, melyek elmondásakor kiválasztottunk valakit, aki Petőfiként a többiek elé állt és zászlót lobogtatva buzdította a társait. Átismételtük az előző évből ismert dalainkat, közben kört alakítva meneteltünk és doboltunk. Hogy megkedveljék és hamar megjegyezzék új énekünket a gyerekek, egy másik csoportból bejött hozzánk egy óvó néni és gitárral kísérte a dalolást. Játszottunk „Adj király katonát” és katonás lovacskázós játékot.
Készítettünk nemzeti színű pillangókat papírból, három különböző méretű lepkét összeragasztottunk, majd egy hurkapálcára rögzítettünk, és feldíszítettünk piros-fehér-zöld krepp papírral. Pénteken mindenki ünneplőbe öltözve, kokárdával a szíve felett érkezett óvodába. Felsorakoztunk a terem előtt és közösen a többi csoporttal, az elkészült pillangós „zászlókat” lobogtatva vonultunk be a rendezvényterembe. Jó hangulatú volt az ünneplés, mindenki csendben figyelte a műsort, bátran énekelte a dalokat és szavalta a verseket.
A hazaszeretet, a hazafiasság, a magyarságtudat nehezen érthető fogalmak egy óvodás számára. A forradalom történéseit, jeles alakjait pedig inkább csak a nagycsoportosok jegyzik meg. Éppen ezért játékos formában, sok képpel, zenével és közös játékkal igyekeztem érdekessé tenni mindenki számára ezt a témakört. Több izgalmas könyvet is hoztam, melyekben színes képek mutatták be a korabeli huszárok öltözékét, a magyar és más nemzetiségű katonák ruhája közti különbséget. Beszélgettünk arról, mi különbözteti meg egyik országot a másiktól, mit jelképez a magyar zászló és a címer. A nemzeti színek jelentését átbeszéltük, a nagyfiúk közül többen emlékeztek rá. Két verset is tanultunk a héten, melyek elmondásakor kiválasztottunk valakit, aki Petőfiként a többiek elé állt és zászlót lobogtatva buzdította a társait. Átismételtük az előző évből ismert dalainkat, közben kört alakítva meneteltünk és doboltunk. Hogy megkedveljék és hamar megjegyezzék új énekünket a gyerekek, egy másik csoportból bejött hozzánk egy óvó néni és gitárral kísérte a dalolást. Játszottunk „Adj király katonát” és katonás lovacskázós játékot.
Készítettünk nemzeti színű pillangókat papírból, három különböző méretű lepkét összeragasztottunk, majd egy hurkapálcára rögzítettünk, és feldíszítettünk piros-fehér-zöld krepp papírral. Pénteken mindenki ünneplőbe öltözve, kokárdával a szíve felett érkezett óvodába. Felsorakoztunk a terem előtt és közösen a többi csoporttal, az elkészült pillangós „zászlókat” lobogtatva vonultunk be a rendezvényterembe. Jó hangulatú volt az ünneplés, mindenki csendben figyelte a műsort, bátran énekelte a dalokat és szavalta a verseket.
Fényképek megtekinthetők itt