2016. november 21-25.

Ezen a héten is még az ősz témakörénél időztünk – felelevenítve, kiegészítve az évszakhoz tartozó német szókincsünket, dalainkat.

Bevezető játékként képeket válogattunk, hogy melyek tartoznak az őszhöz. Ez a tevékenység jó alkalmat adott, hogy gyakoroljuk az eddig tanultakat: gyümölcsök neve, színek, ünnep szimbólumok kerültek elő, s a nagyobbak ügyesen, aktívan meg is nevezték a képen látottakat. Felelevenítettük kedvenc körjátékainkat (melyeket sokszor játékidőben is énekelgetnek a gyerekek): „Der Herbs, der Herbst” és „Falle, falle Blätter”. Egyik játékszituációban Hampelmann bábunk kis süni ismerősét mutatta be nekünk, akivel igen jó barátságban vannak: együtt táncoltak a „Rischel, raschel” kezdetű mondókára, játékból fotózkodtak, nézegették magukat egy tükörben. Mi is kedveskedtünk „vendégünknek”: sünis éneket („Igelchen, Igelchen”) dúdolgattunk tiszteletére. Az új dal kifejezéseit a szöveget megelevenítő mozdulatokkal kísértük, illetve két játékot terveztem az énekhez kapcsolódóan:
- különféle mozdulatokat kellett utánozni tükörképesen
- különböző hosszúságú játékokat kellett szétválogatni méretük szerint, vagyis gyakoroltuk a „kurz-lang” szópár megértését, használatát.

A nagycsoportosoknak egy külön „rejtvényt” is készítettem. A feladatlapon sünik „sétáltak” színes, őszi leveleken, s egy valódi tükör segítségével kellett észrevenni azt a tulajdonságot, hogy a balra álló süni tükörképe jobbra néz, a jobbra állóé pedig balra. Ezt a törvényszerűséget minden kisgyerek felfedezte, még ha esetleg nem is nevezte meg az irányokat, hanem egyéb megfogalmazással utalt rá.

Az őszi színekhez kapcsolódó vizuális tevékenységünk kézen fekvő volt: a sárga, piros, zöld, barna színek keverésével festettünk fát, méghozzá ecset nélkül, ujjal „varázsolva” az árnyalatokat. S hogy a játék még izgalmasabb legyen: a félbehajtott papírnak csak az egyik felére tettük a színeket, majd összehajtva és kinyitva a lapot, szimmetrikus fa lombozatot kaptunk. Ez az egyszerű, de mutatót képalkotás kicsiknek, nagyoknak egyaránt sikerélményt volt.

2016. november 14-18.

A hét témája: Az állatok készülődése a télre

Lassan az őszi hónapokat felváltják a téliek, ez észrevehető az időjárásunkban és a természetben egyaránt. Egyre hidegebbre fordul az idő, ködös, fagyos a reggel, a fákon levelek helyett zúzmara jelenik meg. Beszélgettünk a gyerekekkel a természetben bekövetkező változásokról, hogy a tél közeledtével mi történik a növényekkel, és mi az állatokkal. Hogyan készülnek a télre, mivel védekeznek a hideg ellen. Megbeszéltük, hogy mi emberek, ha fázunk, jól felöltözünk, és befűtünk otthon, az állatoknak azonban erre nincs lehetőségük. A legtöbb állat zsírpárnát növeszt, testhőmérsékletük, szívverésük lelassul és behúzódnak meleg helyekre. A költöző madarak elrepülnek melegebb tájakra, a medvék, mókusok, sünik, ürgék, barlangokba, fák gyökerei közti üregekbe építik ki vackukat, felhalmoznak sok élelmet, és téli álmot alszanak. A halak, csigák, gyíkok, békák, beássák magukat a víz mélyére, és a talaj alsóbb rétegeibe. Miközben meséltem az állatok viselkedését, filcbábokkal szemléltettem is az elhangzottakat, másnap már csak az állatokat mutattam és a gyerekek ügyesen mondták melyik hova bújik a hideg elől. A témához kapcsolódó, nagyon aranyos verset találtam a gyerekeknek (Fésűs Éva: Őszi dúdoló), melyet többször elismételtünk. Versmondás során a gyerekek egy-egy fakanálbábbal „megelevenítették” a versben szereplő állatokat. Vizuális foglalkozás alkalmával, különböző méretű és színű szíveket vágtam ki kartonból, illetve színes papírból, és ezek összeragasztásával készítettünk rókafejeket. Az elkészült rókákat bevontuk a meseelőadásunkba, Kormos István: A fázó rókafiak című meséjét játszottuk el közösen.

A héten volt a Magyar népdal és költészet hete, melyre óvodaszinten egy közös népdallal készültünk. Mindennap elénekeltük a dalt, melyhez egy táncos koreográfia is tartozott, majd a hét utolsó napján a rendezvényteremben az óvoda összes ovisával együtt előadtuk. A közös éneklés után elhangzott egy mese, Ani néni elmondott egy magyar népmesét, melyet kicsik és nagyok egyaránt figyelmesen hallgattak. 

2016. november 7-11. Márton nap

Az őszi szünetről visszaérkezve mindenki meggyógyult, teljes erőbedobással készülhettünk a hagyományos Márton napunkra.

A nagyobb gyerekek emlékeztek, hogy milyen szokások jellemzőek erre az ünnepre, örömmel elevenítették fel korábbi emlékeiket. A hét során szépen előkerültek énekeink (Ich geh’ mit meiner Laterne, Szent Mártonnak ünnepén), s hogy bővítsük a repertoárt, a Laterne, Laterne kezdetűt is megtanultuk. Mesekönyv segítségével beszélgettünk Szent Mártonról, az ő segítőkészségéről, jóságáról, szerénységéről. A könyvet bármikor elővehették a gyerekek, s ők éltek is ezzel a lehetőséggel: szívesen nézegették a képeket.

Ebben az évben egyszerű, de mutatós lámpásokat készítettünk. Egy hatszögletű üveget bevontunk zöld gyűrtpapírral, amire színezett libák képei, csillagok kerültek. Ez a technika a kicsiknek is sikerélményt adott. Szerdára már el is készültünk, így énekelgetés és libasorban vonulás közben örömmel próbáltuk ki, milyen szépnek látszik a gyertya fénye. Csütörtökön vendégségbe mentünk: a Csibe csoportban tekinthettük meg a Cica csoportosok dramatizálását, mely Mártonnak a koldussal való találkozását elevenítette fel. Természetesen közös éneklés zárta együttlétünket.

A pénteki napot izgatottan várták (leginkább) a nagyok, ők tudták, hogy más ez a reggel, mint a többi. Besötétítettük a csoportszobát, az asztalokra lámpások kerültek, s két nagylány mindenkinek megterített. Barnus, mint egykor Szent Márton, étellel kínálta társait, s a finom kalácshoz kakaó is járt. Közben Márton napi énekeket hallgattunk, a gyerekek örömmel fedezték fel az általunk is tanultakat. Az ebédnél folytathattuk a hagyományokat: libanyakból készült finom húslevest, sült libát és lúdláb sütemény kaptunk a konyhás néniktől. Petra anyukája mutatós és finom liba formájú kekszet sütött nekünk, amit nagy örömmel osztott szét a kislány.

Délután együtt gyülekeztünk a lámpásos felvonuláshoz. Nem csak az óvoda, hanem az iskola lelkes tanulói is beálltak a sorba, így igazán hosszú menetet alkotva sétáltunk lámpásainkkal a Művelődési házhoz. Mikor már mindenki leért, látványos tűzgyújtásban lehetett részünk: igazi lovas keltette életre a lángokat. Finom innivalóval, libazsíros kenyérrel, pogácsával vendégeltek meg bennünket, majd a nagyteremben néptáncbemutató, táncház, mese várta a legkitartóbbakat. Köszönjük a Művelődési ház programszervezését, emlékezetes estét szerezve ezzel a gyerekeknek.

Fényképek megtekinthetők itt