Minden kedves Olvasónknak békés Karácsonyt

és Boldog Új Évet Kívánunk!

Novemberi-decemberi énekek, versek

Fésűs Éva: Őszi dúdoló

Mit siratsz te kismadár?

Elrepült a drága nyár.

Búzaszem nem terem,

Köd szitál a földeken.

Tarka lepke merre jársz?

Véget ért a lenge tánc.

Itt az ősz, csendes ősz,

Lopva lép a fürge őz.

Béka mondja: kutykurutty!

Kis porontyom, menj, aludj!

Jó gyerek nem brekeg,

Téli álom lepte meg.



Mentovics Éva: Ünnepi fényben

Szívem kitárom:
itt a karácsony!
Eljött az ünnep,
zengve hív minket.

Tarka fenyőfán
gyertyafény lobban,
gyermekek szíve
egyszerre dobban.

Ünnepi fényben
úszik az ég is ...
ünneplő szívvel
éneklek én is.

Énekek kottái itt

2016. december

Az elmúlt, izgalmakkal teli „mikulásos” napok után visszatértünk az advent csendesebb hangulatához.  A besötétített csoportszobával, a közös gyertyagyújtással, énekléssel igyekeztünk elérni, hogy megpihenjenek gondolataink, érzéseink. Elővettük a kis betlehemünket: a gyerekek érdeklődve figyelték a Szent Családot, az alvó kisdedet. Ezt a nyugalmat átérezve énekelgettünk egy altató éneket (Schlaf Kindlein, schlaf), közben a gondos szülőket utánozva körbeadtuk, mi is elringattuk a jászolban fekvő kis Jézust. Szeretettel gondoltunk saját családunkra is.

„Szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalok” – vártuk az örömhírt, illetve a szorgos angyalokhoz kapcsolódva meglepetésre készültünk: szeretteinknek szóló verssel, ajándékkal. Nem tudjuk, hogy a titkot sikerült-e a megígértek szerint megtartani, mi a délelőttök folyamán szabtunk, aranyfonallal varrtunk, majd december 16-án, pénteken illatos mézeskalácsot szaggattunk, sütöttünk. Az azt követő hétfőn díszítettünk, ajándékot csomagoltunk. Kicsik, nagyok (legalábbis akik nem lettek betegek az utolsó három napra) egyaránt örömmel szorgoskodtak.

Ilyen munkálkodások közepette érkeztünk el december 20-hoz, amikor a karácsonyfa és csillagszórók fényénél együtt ünnepelhettünk az óvodában. Délelőtt összegyűlt a rendezvényteremben az óvoda és bölcsőde apraja-nagyja, együtt énekeltünk, majd minden csoport kapott egy-egy könyvcsomagot a Rotary klub jóvoltából. Visszaérkezve a csoportszobánkba újabb meglepetés várta az őzgidákat: a karácsonyfa alól sok-sok új játék hívogatta a gyereket. Boldogan bontogattuk a csomagokat, s elkezdődhetett az önfeledt játék.

Fényképek a Luca-búza ültetésről, az ajándékkészítésről, az ünneplésünkről

2016. november 28 - december 6.

A hetet azzal kezdtük, hogy megbeszéltük: pár nap múlva új hónapba és új évszakba lépünk, beköszönt a tél, illetve a december. Ez a hónap sok izgalmat tartogat a gyerekek számára. Sok kisgyerek és a felnőttek közül sokan nem is tudják már, honnan ered a Mikulás. Felnőtt fejjel már csak arra emlékszünk, milyen érzés volt várni rá, majd örömmel meglesni, mit tett a nagy gonddal kifényesített csizmánkba. Mikulás valójában szent Miklós püspök volt, egy igazi szakállas öregember, aki életét a jócselekedeteknek szánta. Járta a várost és apró ajándékokkal lepte meg a szegény gyerekeket.

A héten mi is izgatottan vártuk a Mikulás érkezését. Verssel, énekekkel és kis papír Mikulások készítésével készültünk a nagy napra. A hét eleji énekelgetés során a hallásunkra és a memóriánkra volt szükség a furulyás dalfelismerő játék során. Furulyán elhangzott a jól ismert „Hull a pelyhes fehér hó…”  dallama, amit ügyesen felismertek a gyerekek, majd közösen elénekeltük. Ezt követően még néhány Télapós dalt énekeltünk, melyeket felváltva kísért csengettyűvel egy-egy gyermek.

Természetesen a verstanulás sem maradt el, ezzel is készültünk a nagy találkozásra. Mentovics Éva Álom c. versének egy részletét mondogattuk, amit nagyon hamar megjegyeztek a gyerekek, a hét végén már többen is jelentkeztek, hogy egyedül szeretnék elmondani. Pénteken bábjaink segítségével játszottam el a „Jön a Mikulás!” című mesét, amelyet az tesz igazán széppé, hogy a Nagyszakállú nem is jelenik meg a színen, „csupán” a várakozás izgalmas pillanatait élheti át a mesehallgató közönség.

Vizuális tevékenységként kis papír mikulásokat készítettünk: piros háromszög formára ragasztottunk muffin papírból szakállat, krepp papírból orrot és kis mozgó szemeket. A tevékenykedést a kicsik is nagyon élvezték, örömet jelentett nekik, hogy önállóan ragaszthattak és tetszett nekik az elkészült Télapó.

Következő hétfőn az óvó nénik meglepetés mesejátékát tekinthették meg a gyerekek. A kedves kis történet szerint az erdei állatok már nagyon várják a Mikulást, s miközben készülődnek a vendég érkezésére, levest főznek neki. A gyerekek érdeklődve figyelték a műsort, melynek végén szaloncukrot osztottak a szereplők. Másnap elérkezett a pillanat, amire minden kisgyerek izgatottan készült. Körbeültünk a szőnyegen, s még vártuk a Mikulást, mindenki elmesélte otthon mit hozott a csizmájába előző nap. Mikor meghallottuk a csengőszót, énekelni kezdtünk, hogy a Télapó tudtára adjuk, hogy már nagyon várjuk. Elmondtuk a versikénket közösen és volt, aki egyedül is ki mert állni a Mikulás elé verset szavalni. Ezután még magyarul és németül énekeltünk egy-egy dalt, majd mindenki illendően bemutatkozva, egyesével átvette a kis csomagját. A kapott szaloncukrot a gyerekek elmajszolták, délután pedig boldogan vitték haza a mikulásos csomagjukat. 

Fényképek a Mikulás látogatásáról