Az elmúlt, izgalmakkal teli „mikulásos”
napok után visszatértünk az advent csendesebb hangulatához. A besötétített csoportszobával, a közös gyertyagyújtással,
énekléssel igyekeztünk elérni, hogy megpihenjenek gondolataink, érzéseink. Elővettük
a kis betlehemünket: a gyerekek érdeklődve figyelték a Szent Családot, az alvó
kisdedet. Ezt a nyugalmat átérezve énekelgettünk egy altató éneket (Schlaf Kindlein, schlaf), közben a
gondos szülőket utánozva körbeadtuk, mi is elringattuk a jászolban fekvő kis
Jézust. Szeretettel gondoltunk saját családunkra is.
„Szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalok” – vártuk az
örömhírt, illetve a szorgos angyalokhoz kapcsolódva meglepetésre készültünk: szeretteinknek
szóló verssel, ajándékkal. Nem tudjuk, hogy a titkot sikerült-e a megígértek
szerint megtartani, mi a délelőttök folyamán szabtunk, aranyfonallal varrtunk,
majd december 16-án, pénteken illatos mézeskalácsot szaggattunk, sütöttünk. Az
azt követő hétfőn díszítettünk, ajándékot csomagoltunk. Kicsik, nagyok (legalábbis
akik nem lettek betegek az utolsó három napra) egyaránt örömmel szorgoskodtak.
Ilyen munkálkodások közepette
érkeztünk el december 20-hoz, amikor a karácsonyfa és csillagszórók fényénél
együtt ünnepelhettünk az óvodában. Délelőtt összegyűlt a rendezvényteremben az
óvoda és bölcsőde apraja-nagyja, együtt énekeltünk, majd minden csoport kapott
egy-egy könyvcsomagot a Rotary klub jóvoltából. Visszaérkezve a
csoportszobánkba újabb meglepetés várta az őzgidákat: a karácsonyfa alól sok-sok
új játék hívogatta a gyereket. Boldogan bontogattuk a csomagokat, s elkezdődhetett
az önfeledt játék.
Fényképek a Luca-búza ültetésről, az ajándékkészítésről, az ünneplésünkről