A hetet azzal kezdtük, hogy megbeszéltük: pár nap múlva új
hónapba és új évszakba lépünk, beköszönt a tél, illetve a december. Ez a hónap sok
izgalmat tartogat a gyerekek számára. Sok kisgyerek és a felnőttek közül sokan
nem is tudják már, honnan ered a Mikulás. Felnőtt fejjel már csak arra
emlékszünk, milyen érzés volt várni rá, majd örömmel meglesni, mit tett a nagy
gonddal kifényesített csizmánkba. Mikulás valójában szent Miklós
püspök volt, egy igazi szakállas öregember, aki életét a jócselekedeteknek
szánta. Járta a várost és apró ajándékokkal lepte meg a szegény
gyerekeket.
A héten mi is izgatottan vártuk a Mikulás érkezését. Verssel,
énekekkel és kis papír Mikulások készítésével készültünk a nagy napra. A hét
eleji énekelgetés során a hallásunkra és a memóriánkra volt szükség a furulyás
dalfelismerő játék során. Furulyán elhangzott a jól ismert „Hull a pelyhes
fehér hó…” dallama, amit ügyesen
felismertek a gyerekek, majd közösen elénekeltük. Ezt követően még néhány
Télapós dalt énekeltünk, melyeket felváltva kísért csengettyűvel egy-egy
gyermek.
Természetesen a verstanulás sem maradt el, ezzel is készültünk
a nagy találkozásra. Mentovics Éva Álom c. versének egy részletét mondogattuk,
amit nagyon hamar megjegyeztek a gyerekek, a hét végén már többen is
jelentkeztek, hogy egyedül szeretnék elmondani. Pénteken bábjaink segítségével
játszottam el a „Jön a Mikulás!” című mesét, amelyet az tesz igazán széppé,
hogy a Nagyszakállú nem is jelenik meg a színen, „csupán” a várakozás izgalmas
pillanatait élheti át a mesehallgató közönség.
Vizuális tevékenységként kis papír mikulásokat készítettünk:
piros háromszög formára ragasztottunk muffin papírból szakállat, krepp papírból
orrot és kis mozgó szemeket. A tevékenykedést a kicsik is nagyon élvezték,
örömet jelentett nekik, hogy önállóan ragaszthattak és tetszett nekik az
elkészült Télapó.
Következő hétfőn az óvó nénik meglepetés mesejátékát
tekinthették meg a gyerekek. A kedves kis történet szerint az erdei állatok már
nagyon várják a Mikulást, s miközben készülődnek a vendég érkezésére, levest
főznek neki. A gyerekek érdeklődve figyelték a műsort, melynek végén
szaloncukrot osztottak a szereplők. Másnap elérkezett a pillanat, amire minden
kisgyerek izgatottan készült. Körbeültünk a szőnyegen, s még vártuk a Mikulást,
mindenki elmesélte otthon mit hozott a csizmájába előző nap. Mikor meghallottuk
a csengőszót, énekelni kezdtünk, hogy a Télapó tudtára adjuk, hogy már nagyon
várjuk. Elmondtuk a versikénket közösen és volt, aki egyedül is ki mert állni a
Mikulás elé verset szavalni. Ezután még magyarul és németül énekeltünk egy-egy
dalt, majd mindenki illendően bemutatkozva, egyesével átvette a kis csomagját.
A kapott szaloncukrot a gyerekek elmajszolták, délután pedig boldogan vitték
haza a mikulásos csomagjukat.
Fényképek a Mikulás látogatásáról