2017. január 23-27.

Tartja még magát a tél, így továbbra is az ő birodalmában jártunk ezen a héten. Hogy ne fázzunk, előszedtük meleg ruháinkat – Hampelmann barátunkkal együtt.

Régóta terveztem, hogy gyarapítsuk szókészletünket a ruhafélék témakörével, hiszen a tanultakat jól tudjuk majd használni a mindennapi életben is, pl. öltözködés-vetkőzés során, évszaktól, időjárástól függetlenül. Bevezető szituációs játékunkban egyik babánk szeretett volna az udvaron játszani, őt öltöztettük fel a megfelelő ruhafélékbe. A szavakkal való ismerkedés mellett örömteli volt nézni, hogy másnap, játékidőben kedvet kaptak a lányok a babázáshoz: ők is lelkesen sündörögtek a babaszobában. A heti szókincs gyakorlására elővettük a témához kapcsolódó memória kártyáinkat, illetve ruhaboltos játékot játszottunk. Ez utóbbihoz egy új ének is kapcsolódott: „Wir wollen heut’ ins Kaufhaus geh’n”. A nagyobb gyerekekkel egy feladatlap formájában megpróbáltuk összekapcsolni a ruhafélék neveit a testrészek témakörrel: melyik ruhát melyik testrészünkre húzzuk fel. Mindenki figyelmesen vett részt ebben a feladatban, ügyesen fejtették meg a rejtvényt.

Vizuális tevékenységként vízfestést terveztem, hiszen már régen fordult elő ez a technika. Sálat, sapkát, kesztyűt díszítettünk úgy, hogy előtte megbeszéltük, kinek milyen motívum jut eszébe, melyiket szeretné alkalmazni. A kicsik leginkább véletlenszerűen festegettek, a nagyobbak már tudatosan terveztek. A vízfesték használatával kapcsolatban is sok újat tanulhatott, aki még nem ismerte ezt a festési módot (pl. miként lesznek szépek, telítettek a színek; az ecset hegyével, lágy mozdulattal tudunk szépen festeni; óvatosan kell bánni a vízzel, hogy ne ázzon el a papír, stb.)

A hét zárásaként elmeséltem „A kesztyű” c. mesét, melyben kedves kis állatok költöznek be egy elveszett kesztyű ujjaiba. Jól érzik magukat: ebédet főznek, muzsikálnak, pihennek – mindenki más-más tevékenységet választ magának. Sok-sok kifejezés fordult elő, amelyeket a különböző szavakhoz tartozó képekkel próbáltam szemléletessé tenni. A hangszerek, zenélés kifejezéseivel még fognak találkozni a gyerekek, hiszen hamarosan belevetjük magunkat a február farsangi hangulatába.

2017. január 16-20.

A fagyos téli napokon, úgy gondoltam beszélgessünk kicsit az „Örök hó birodalmáról” a sarkvidékekről. Egy földgömbön megmutattam a gyerekeknek hol van a Földünk „teteje” és „alja”, vagyis az Északi- és Déli-sark. Megbeszéltük, hogy ezeken a tájakon egész évben hideg van és mindig van hó és jég. Azonban a hideg ellenére sok állat él a sarkvidékeken, közülük jónéhánnyal megismerkedtünk a héten. Projektoros vetítés alkalmával sok-sok érdekes és vicces képet láthattunk ezekről az állatokról, majd színes képeken megismerhettük hol élnek, mit esznek, milyenek a kicsinyeik. Ezután megmozgattuk egy kicsit végtagjainkat, utánoztuk a sarkvidéki állatok mozgását (voltunk pingvinek, jegesmedvék, sarki rókák, fókák, stb.). Majd „elutaztunk” az Északi-sarkra a Csodálatos sarkvidék című könyv segítségével, mely egy sarkvidéki expedícióról szól, a képeket nézegetve képzeletben mi is részt vettünk az érdekes felfedező túrán.  Az Északi-sark után a Déli-sark kedvencével, a pingvinnel ismerkedtünk. A hét elején bemutattam a gyerekeknek „Pi”-t a kispingvint, aki mesénk főszereplője volt.  A gyerekek teljes átéléssel hallgatták Marék Veronika: Hűsítő meséjét, melyben Pi izgalmas kalandokba keveredik. A kicsik annyira megkedvelték Pit, hogy napközben többször kérték,  had játszanak kicsit a plüss pingvinnel. Tanultunk egy rövid verset, mely a pingvingyerekekről szólt, és játszottunk pingvinek a jégtáblán játékot. Készítettünk wc-papír gurigából és színes papírból pingvinfigurákat, melyeket a hét utolsó napján mindenki hazavihetett. A hét kedvence a „pingvintánc” volt, ami akkora sikert aratott a gyerekek körében, hogy minden nap kérték. Ahogy megszólalt a zene, kicsik és nagyok, fiúk és lányok vidáman járták a táncot. 

2017. január 9-13.

Elkezdődött a 2017-es év – jó alkalom volt ez arra, hogy felfrissítsük ismereteinket „Az évszakok” (Die Jahreszeiten) témakörben.

Úgy terveztem a hetünket, hogy hétfőn általában „mutatkoznak be” az évszakok (segítségünkre voltak esztétikus fakanál bábjaink), majd a hét többi napjain egy-egy évszakhoz illő játékokat játszunk. Kicsit hosszabb időt szántam a télre, hiszen most ebben az időszakban járunk. A felelevenített (újratanult) Es war eine Mutter kezdetű közismert évszakos ének mellett egy új téli dalt is megtanítottam (Kommt, wir wollen Schlitterfahren), mely különböző „havas” örömöket idéz fel. Azokban a napokban még nem esett igazi hó, így bent, a csoportszobában imitáltuk a hógolyózást krepp-papírból gyúrt hógolyókkal – a gyerekek nagy örömére. Egy igazán vidám zenehallgatás is kapcsolódott e játékhoz: Rolf Zuckowski: Es schneit című dala. (Meghallgatható itt.) A tavasz témakörében virág-ültető játékot játszottunk (körjáték közben két fél virágot kellett összeillesztve egy zöld terítőre helyezni), illetve elmeséltem a gyerekeknek a „Die kleine Raupe nimmersatt” című mesét. A nyarat idézve fagylalt vásárlást-kóstolást rendeztünk (átismételve a gyümölcsök témakörben tanult szókincset), majd „elutaztunk” a Balatonra, megelevenítve a nyári tevékenységek sorát (különböző cselevéseket kifejező igéket idéztünk fel a „Was machen wir so gerne hier im Kreis” kezdetű énekünk segítségével). Őszi dalaink, körjátékaink spontán helyzetben is sokszor előkerülnek, így most is örömmel énekelték a gyerekek a már ismerős kincseket, amikor ez az évszak került szóba. Pénteken, a heti ismeretek összefoglalásaként képválogató játékot játszottunk: minden kisgyereknek volt lehetősége kihúzni egy zsákból valamilyen képet, majd megnevezni, s a megfelelő évszak képéhez illeszteni. Minden egyes évszakhoz tanultunk egy-egy jellemző időjárás kifejezést is (pl. „Die Sonne scheint.”, vagy „Es regnet.”), melyek megértése, a hozzá kapcsolódó mozdulat felidézése a hét végére már egész szépen rögzült.

Vizuális tevékenységként évszakos színezőt hoztam a gyerekeknek, amit a nagyokkal ki is egészítettünk: 8 kis képecskét kellett a megfelelő évszak kiszínezett képe mellé illeszteni majd felragasztani. E tevékenység közben, s az egész hét során sok-sok alkalom volt a tanult dalok éneklésére, a különböző szókészlet, kifejezések gyakorlására.

2017. január 2-6.

Az új év első napjaiban, úgy éreztem beszélgetnünk kell egy kicsit arról, hogy lezárult egy év és elkezdődött egy új. Januárral nemcsak egy új hónap kezdődött, hanem egy új év is. Az évszak- és hónap- óránk segítségével átismételtük, hogy egy évben hány évszak és hány hónap van. Megbeszéltük, hogy egy évben négy évszak váltakozik és ez így megy tovább… és tovább. Hogy a gyerekek jobban megértsék ezt a körforgást, egy földgömbön szemléltettem, hogyan forog a Földünk, és ezáltal hogyan váltakoznak az évszakok és a napszakok. Ehhez kapcsolódott új énekünk a „Négy vándor”, melyet hamar megkedveltek a gyerkek, többször spontán helyzetekben is kérték, hogy énekeljük el. Minden nap a szép négy évszakos fakanálbábokkal számoltuk meg hányan vagyunk, majd ezek a bábok voltak a szereplői heti mesénknek is: Zelk Zoltán – Új mese a négy vándorról. Vizuális foglalkozás alkalmával egy évszak-fát készítettünk, melyhez olyan képet választottam, amit a kicsik is könnyen ki tudnak színezni. A képen egy nagy fa négy részre volt osztva, mindegyik részt az évszakoknak megfelelően más-más színnel kellett kiszínezni, majd az évszakokat szimbolizáló papírformákat ragasztottunk a fák ágaira. Kicsik és nagyok egyaránt örömmel tevékenykedtek és büszkén mutatták az elkészült műveiket szüleiknek.