2010. november 19., péntek

2010. november 15-19.

A hét témája: Őszi színek


Ősszel a fák csodás színekben pompáznak, majd néhány hét alatt a lombok igazi színkavalkád kíséretében hullnak le…
Nézegettünk a gyerekekkel gyönyörű őszi fákról, tájakról képeket, megbeszéltük milyen színeket látnak. Ilyenkor ősszel eljön hozzánk „Ősz anyó” és a fák üde zöld leveleit, átfesti aranyló sárgára, élénk narancsszínűre, pirosra, bordóra, majd mikor már „megöregszenek” a levelek, elfáradnak és barna köntösben lehullnak.
Tettünk egy nagy sétát a szabadban, és változatos formájú, színű faleveleket gyűjtöttünk. Gryllus Vilmos őszi dalait hallgattuk (ősz szele zümmög, őszi ének, őszi falevél) és közben eljátszottuk, hogy hatalmas fákon kicsi falevelek vagyunk (mindenki fogott a kezében egy falevelet) és ringat minket a szellő, szállunk egyre lejjebb a fáról, a föld felé.
Énekes játékként a „Bújj, bújj zöld ág…” kezdetű dalt együtt énekelve jártuk körbe a csoportszobát kézenfogva, és bújtunk át az „aranykapun”.
A mesehallgatás során Zelk Zoltán: Őszi meséjét hallgatták meg a gyermekek, bábozás kíséretében. Közösen is eljátszottuk a mesét, melyet rettentően élveztek a szereplők és a nézőközönség egyaránt.
Osvát Erzsébet: Jött őszanyó hideg téllel és Csanádi Imre: Levélsöprő verseit mondtuk el mindannyian, utóbbit néhány ismétlés után, már egyedül is fel tudták idézni a gyerekek.
Az ábrázolás alkalmával faleveles képeket színeztünk, kiválogattuk az őszi színeket és azokkal varázsoltunk színpompás leveleket, mint őszanyó. Az összegyűjtött falevelekből képeket készítettünk, mindenki megmozgatta a kis fantáziáját, így lettek levélből sünök, madarak, teknősök, vitorlás hajók, melyeket vidám rajzok egészítettek ki még szebbé. Természetesen a csodálatos alkotások most is megtekinthetők az öltözőben.
Kihasználva a kellemes időjárást, elsétáltunk a nagyokkal meglátogatni Henikét, aki sajnos már több hete otthon van, mert eltörte a lábát. A gyerekek nagyon élvezték a közös játékot a szabadban, a kedves vendéglátást (Heni anyukája sok-sok finomsággal lepett meg minket) és jó volt látni Heni arcán az örömöt, hogy újra láthatja ovis társait.