Az őszi szünet, Márton nap után, de még az ádventi időszak előtt mondogatott versünk, énekeink:
Csanádi Imre: Levélsöprő
Köd szitál,
hull a dér,
lepörög a falevél.
Földre szökik,
szemétnek, -
aki éri, ráléphet.
Sziszegő szél
söpri -hajtja,
hullongó hó
betakarja.
Énekek kottáit lásd itt