Hétfőn nálunk járt a Mikulás.
Már reggel mindenki izgatottan mesélte, hogy mi mindent talált otthon az ablakban, cipőben, csizmában. Itt, az óvodában, a délelőtt folyamán igyekeztünk csendesen játszani, hogy halljuk, ha közeledik Mikulás a mi csoportunk felé. És egyszer csak eljött a várva várt pillanat, valaki kopogtatott. Megilletődve néztek a gyerekek, majd az első csodálkozó percek után szépen elénekelték, elmondták azokat a verseket, énekeket, amiket tanultunk. A Mikulás kedvesen beszélgetett velük, kérdezgette őket, majd átgyújtotta az ajándékokat. A kicsik is mindannyian bátran átvették a kis csomagot, nem fél senki a Nagyszakállútól. Sok-sok gyerek várta még Szent Miklós utódát, így a rövid találkozás után elköszöntünk egymástól. Emléke itt marad velünk, visszavárjuk jövőre is.
Fényképek megtekinthetők itt
Videófelvétel a hétfői napról
Kedden az óvónénik „A négy vándor” c. műsorát láthattuk a tornateremben.
A történet a négy évszakról szólt, akik egymást követve mindenféle jót hoznak nekünk, embereknek. Az előadás folyamán közös versmondásra, éneklésre is lehetőségük volt a gyerekeknek, s a végén együtt táncoltunk Micimackó énekére: „Hull a hó és hózik …”
A műsor videófelvétele
Szerdán kirándulni voltunk a szilvási Kemencés tanyán.
Délelőtti programunk úti célját az Önkormányzat kisbuszával és két személyautóval közelítettük meg. Mi, őzikék, még nem voltunk közös buszos kiránduláson, így a rövid útnak is meg volt a maga izgalma és néznivalója: egy rövid szakaszon a Pécs felé vezető autópályán utaztunk, valamint elhaladtunk a pogányi repülőtét mellett is.
Szilváson, a Kemencés tanyán Lívia néni fogadott minket. Megmutatta a barátságos, gyerekek méretéhez éppen elegendő udvart az ott lakó állatokkal együtt: láthattunk kacsát, mangalicát, kecskét, nyulakat, s egy kicsi halastavat. Szaloncukor keresés színesítette érkezésünket, majd egy igazi búbos kemence fűtötte helységben tízóraiztunk: habos kakaót illetve finom teát kaptunk az ovis szendvics mellé. A karácsonyi díszekkel ékesített teremben ülve és ünnepi zenét hallgatva egész más íze volt az elfogyasztott finomságoknak, mint a hétköznapokban. Evés után kimentünk az udvarra szaladgálni, levegőzni, illetve a nyári tűzrakó környékén felelevenítettük a „tüzes” versünket, eljátszottuk a „Tüzet viszek, lángot viszek” játékunkat. Ezalatt Lívia néni előkészítette a mézeskalács tésztát, Péter bácsi begyújtotta a kinti kemencét. Bent serény munka kezdődött: a gyerekek gyúrták, szagolták, nyújtották, szaggatták az illatos tésztát, majd tojással kenték, magokkal szórták a sütésre váró finomságot. Hamar eltelt az idő, azt vettük észre, hogy már csak a sütés van vissza. A kinti kemencében pillanatok alatt megsült a vékony kis mézeskalács, amit magunkkal hozhattunk az óvodába – ebéd után tartottuk a kóstolót. Búcsúzóul, emlékképpen minden kisgyerek kapott egy kis szalma karácsonyfadíszt Lívia nénitől. Az időjárás éppen kitartott, akkor kezdett el csöpögni az eső, amikor már visszaindultunk az óvodába. Szép, egyedi élményekkel térhettünk haza.
Köszönjük a szíves vendéglátást.
A hét hátralévő részében igyekeztünk a színes eseményeket rajzban is megeleveníteni, valamint egy Betlehem segítségével beszélgetni Karácsonyról. Az adventi koszorúnkon már két gyertyát gyújtottunk meg „Advent, Advent, ein Lichtlein brennt. Erst eins, dann zwei ..”– ez is jelzi, hogy közeleg az ünnep.
Pénteken padgyakorlatok színesítették a testnevelést. Főgyakorlatként padon járás volt egyenes háttal; padra fel- és lelépés összekötve a mozgáskotta elemeivel; valamint csúszás kb. 40 cm magas rudak alatt. Játékként fogó- és futójátékot is játszottunk.
Mozgás után jól esett egy kis joghurtos gyümölcssaláta, amit Ancsa néni készített, és hozzá a finom mézeskalács.