Két hét szünet után talán már jól is esett újra óvodába jönni: ismét találkozni a barátokkal, játszani a sok új játékkal. Ki könnyebben, ki egy kicsit húzódozva érkezett az első napon, ám a kezdeti furcsaság – hogy ismét oviba jöttünk – hamar elmúlt.
Még állt a karácsonyfánk, így azok is láthatták, akik a szünet előtt betegek voltak. Az első napok az otthon töltött idő emlékeinek felidézésével teltek (a karácsonyra kapott babzsák fotelünket kineveztük mese-széknek, s a vállalkozó kedvűek abban pihengetve idézték fel élményeiket), valamint köszöntöttük az új évet. Gryllus Vilmos dalára táncoltunk:
„Adjon Isten minden jót ez új esztendőben,
jobb időt, mint tavaly volt, ez új esztendőben.
Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt, jó terményt és jó vásárt,
ez új esztendőben.”
Boldog új évet kívántunk egymásnak, s mivel hétfőn kaptunk egy gyerekpezsgőt, még koccintani is tudtunk az ebédnél.
A szünet eseményeit, a sok szép otthon kapott új játékokat le is rajzolták a gyerekek.
Január 6-án, csütörtökön, vízkereszt napján megemlékeztünk a napkeleti bölcsekről: elmondtuk József Attila: Betlehemi királyok c. versét, valamint elsétáltunk a templomba megnézni a betlehemet.
Pénteken nem hagytuk ki a tornatermi mozgás lehetőségét: karikákkal tornáztunk. Főgyakorlatként a karikába bele kellett ugrani, majd átbújni rajta; gurítani a karikát egy padon; majd úgy végigmenni a hosszú padon, hogy a karikát fejünk fölött tartottuk, mint egy esernyőt. Futójátékunk egyszerű szabálya az volt, hogy tapsra minél gyorsabban házikót kellett keresni, vagyis bele kellett állni egy földre helyezett karikába. Az első három leggyorsabb gyereket megtapsoltuk.
An dieser Woche haben wir über die Jahreszeiten gesprochen: wir haben ein neues Jahr angefangen und jetzt ist es Winter. Wir haben unser Lied „Es war eine Mutter“ wiederholt und ein neues gelernt: „A, a, a, der Winter, der ist da!“. Wir haben zum neuen Lied eine Uhr über die Jahreszeiten gebastelt, deren Zeiger ganz leicht bewegen kann: ein Kind nehmen die Uhr während des Lieds im Kreis rundherum mit und am Ende des Lieds dreht ein anderes Kind den Zeiger. Wenn der Zeiger an Bild von Winter stehenbleibt, dann darf es die Uhr weiter mitnehmen.
Am Freitag – bevor wir von dem Weichnachtsbaum Abschied mitgenommen hätten – haben wir zwei kleine Märchen im Fernsehen gesehen. Die Titel: „Lauras Weichnachtsstern“ und „Weichnachten mit Hundekinder“
