2011. január 31., hétfő

Januári énekek, versek

Ebben a hónapban a "Tél" témaköréhez kapcsolódtak énekeink, verseink.

Gazdag Erzsi: Január

Január, január
mindig hócsizmában jár:
jégbajusza, jégkabátja,
zúzmara a jóbarátja.

Január, január
palotája nyitva áll.
Jégtükörű padlóján
korcsolyázik fiú, lány.

Áll a tánc, áll a bál.
Kicsi szánkó csengve száll.
Meg nem áll tán tavaszig,
mindaddig, míg havazik.

Schnee, Schnee, Schnee!
Schnee bis an die Knie!
Schnee bis an die Nasenspitze,
Schnee bis an die Zipfelmütze.
Schnee, Schnee, Schnee!

Osvát Erzsébet: Hóvilág-jégvilág

Hóvilág,
jégvilág.
Más lett éjjel
a világ.
Más lett,
szebb lett,
mint volt nyáron:
cukorsüveg
van a házon,
hókorona bokron, fákon.
Jéggel hímzett
minden ablak.
Nagyerdei óvodában
a sok gyerek mesét hallgat.

Az énekek kottái megtekinthetők itt

2011. január 28., péntek

2011. január 24-28.

A hét témája: Jeges vízi világ
Januárban a víz témakörével foglalkozunk, ezzel kapcsolatban igyekszünk minél több új ismeretet nyújtani a gyerekeknek. Télen a hideg időjárás következtében a víz leginkább hó és jég formájában fordul elő. Ezen a héten azokkal az állatokkal foglalkoztunk, melyek a zord hidegben, a jeges vizekben és környékükön élnek. Bepillantottunk kicsit, milyen az élet az „Örök hó birodalmában” a sarkvidékeken. Beszélgettünk az Északi- és a Déli-sarkon élő állatokról. Képeket nézegettünk a jegesmedvéről, a fókáról, a pingvinről, a rozmárról, megbeszéltük mivel táplálkoznak, hogyan mozognak, miként élnek. Találós kérdéseket tettem fel a jegesmedvéről, a fókáról és a pingvinről, az ügyesen válaszolók jutalmat kaptak. Játszottunk „Pingvinek a jégtáblán” játékot, mely során leterítettem egy nagy fehér lepedőt, ami a jégtáblát szimbolizálta. Átváltoztunk pingvinekké, úgy totyogtunk, mint ők. Zenére (Vivaldi: Négy évszak – Tél) úszkáltunk a jégtábla körül, mikor elhallgatott a zene és elhangzott a „Vihar közeledik!” felkiáltás, minden kis pingvinnek rá kellett állnia a jégtáblára. Először még mindenki ráfért, aztán a jégtábla lassan olvadt, egyre kisebbre hajtogattam a lepedőt, így egyre nehezebb volt helyet találnia mindenkinek. Ez egy együttműködést segítő játék volt, a lényege, hogy a gyerekek segítsenek egymásnak helyet találni. Másnap játszottunk „Déli-sark”-osat, eldugtunk egy jégdarabot (fehér kockát) és a hunyónak kellett megkeresnie, akit a „hideg-meleg” szavakkal irányítottunk. Elmondtuk Nagy László: A jegesmedve, és Osvát Erzsébet: Hóvilág-jégvilág című versét, utóbbit többször ismételtük, így péntekre már mindenki kívülről tudta. Mesehallgatás során Tóth Anna: A titokzatos hóember című meséjét elevenítettük meg, mágneses síkbábok segítségével.
Két féle technikával pingvineket készítettünk, egyik alkalommal egy lapon pontokat kellett összekötniük a gyerekeknek, így egy pingvint kaptak, amit kiszínezett mindenki, sőt, az ügyesebbek rajzoltak mellé jégtáblát, fókát, jegesmedvét, így a „Jégvilág” címet kapták az elkészült alkotások. Következő nap krumplinyomattal festettünk pingvineket, amit rendkívül élveztek a gyerekek, a kész műveket az öltözőben felakasztva láthatjátok.
Pénteken „Az állatok olimpiája” című Hangoló előadáson vettünk részt, melyet most is, mint minden eddigi alkalommal, hatalmas érdeklődéssel figyeltek a gyerekek.

Fényképek a Hangolóról megtekinthetők itt

2011. január 23., vasárnap

Mackó nap az óvodában


Február 2-án a tavalyi évhez hasonlóan
MACKÓ NAPOT tartunk az óvodában.
Minden kisgyerek hozzon egy játék mackót, mellyel egész nap játszunk, énekelünk, táncolunk.
Meglátogatjuk egymást, megnézzük az összegyűlt mackó társaságokat, s még finom mézes kenyeret is eszünk.
Természetesen az időjárás megfigyelés sem marad el:
Vajon milyen hosszúra nyúlik az idei telünk?

 
Többen érdeklődtetek már: mikor lesz az óvodában a farsangi mulatság?
Február 25-én, pénteken tartjuk az ovis farsangot. Részletekről majd később tájékoztatunk benneteket.

2011. január 21., péntek

2011. január 17-21.

Im ersten Teil der Woche haben wir unsere Winterlieder und das Thema „Jahreszeiten“ durchgeübt, dann sind wir zu einem ähnlichen Thema übertreten: „Die Tageszeiten“. Wir haben eine große Uhr gemacht und über die Tätigkeiten gesprochen: was machen wir morgens, mittags und abends. Wir haben dazu kleine Bilder gewählt und die lehrenden Begrüßungsformel aufgefrischt (Guten Morgen! Guten Tag! Guten Abend!)
Das Wetter war zwar nicht wintermäßig, doch wir wollten im Gruppenraum Winter „zaubern“: wir haben über die Wintersports gesprochen und imitiert; wir haben Schneebälle aus Papier gemacht; wir haben ein neues Lied gelernt (Kommt, wir wollen Schlittenfahren). Aus Bildern, die zum Thema passen, haben wir ein Wintermemory gemacht.
Wir haben Schneebälle gezeichnet: erst zusammen mit weißen Kreiden auf einen schwarzen Karton, dann alle Kinder allein auf eigenes Papier. Dieses einfache Thema war auch für die kleinen Kinder gut geeignet, sie konnten Erfolgserlebnis haben: „Ich konnte etwas zeichnen!“
In dieser Woche habe ich noch ein Märchen den Kindern erzählt: Der Handschuh. (Fünf Waldtieren finden einen Handschuh und ziehen eins nach dem anderen hinein. Am Mittag kochen b. z. w. essen sie etwas, am Nachmittag gehen sie Schlittenfahren, Schneeball werfen und Schneemann bauen, am Abend wurden sie müde und sie gehen ins Bett.)
Am Freitag haben wir im Turnraum geturnt. Zwei Momente, die zu unserem Thema gepasst haben:
- wir haben Schneebälle aus den Turnbänder gestaltet und die Kinder mussten mit denen nach einem Ziel werfen
- wir haben einen kleinen Reim gelernt (Schnee, Schnee, Schnee, Schnee bis an die Knie,…) und gezeigt: wie hoch ist der Schnee, wenn es viel schneit.

2011. január 14., péntek

2011. január 10-14.

A hét témája: Víz
Ezen a héten a vízzel kapcsolatban tudtunk meg sok újdonságot. Beszélgettünk a víz körforgásáról, halmazállapotáról. Megbeszéltük, hogy folyékony mikor iszunk belőle, vagy amikor fürdünk benne, gáz halmazállapotú mikor anya főz és a fazékból párolog, gőzölög, és szilárd, mikor nagyon hideg van és megfagy, mint a jégcsap, vagy a tó vize. Az elméleti tudásunkat gyakorlati tapasztalatokkal bővítettük, végeztünk három aprócska kísérletet, melyekben a víz tulajdonságait vizsgálgattuk. Az elsőben, egy tálban jégkockákat tettünk és először azt néztük meg, hogy szobahőmérsékleten hogy olvadnak, kezünkbe vettük, néztük ahogy elkezd csöpögni (közben elmondtuk Weöres Sándor: Olvadás című rövid versikéjét), majd hajszárítóval melegítettük, így láthattuk, hogy magasabb hőmérsékleten gyorsabb az olvadási folyamat. A második kísérletünknél három tálba különböző hőmérsékletű vizet öntöttünk (a jobb szélsőbe forrót, a középsőbe langyosat, a bal szélsőbe jéghideget). Egyesével kipróbálhatták a gyerekek, milyen érdekesen változik meg hőérzetünk, attól függően, milyen sorrendben tesszük a kezünket a vízbe. Először jobb kezüket a forró vízbe mártották, bal kezüket a jéghidegbe, majd egyszerre mindkettőt a langyosba tették. Azt tapasztalták, hogy amelyik kezük a forró vízben volt, azzal hidegebbnek érezték a langyos vizet, amelyik a jéghidegben volt, azzal pedig melegebbnek. Másnap megnéztük, hogy változik a víz halmazállapota, szilárdból folyékonnyá, majd gázzá. Egy tálba jégkockát tettünk, majd addig melegítettük, míg elkezdett olvadni, folyékony lett, végül egyre forróbb, és egyszer csak elkezdett gőzölögni. Mindhárom kísérletet nagyon élvezték a gyerekek, mindenki óriási lelkesedéssel vett részt bennük. Minden nap a vízzel kapcsolatos mesét hallgattunk (Kányádi Sándor: Pitty-potty és litty-lotty, Kanizsa József: A jégvirág, Zelk Zoltán: Párácska, Vera Inber: A jégcsap kalandjai). Elbáboztuk Bartók Julianna: A hiú hóember című meséjét, és megtanultuk Gazdag Erzsi: Január című versét. Eljátszottuk a víz körforgását, mindenkit vízcseppé varázsoltam a varázspálcámmal, majd a pára szóra magasba emelt kézzel jártunk, a felhő szóra hármasával összeálltak a „vízcseppek” felhővé, majd az eső szó hallatán leguggoltunk. Gryllus Vilmos: Jégeső című zenéjére utánoztuk a vihart, egy nagy kartonnal mennydörgést imitáltunk, az ujjunkkal eljátszottuk az esőcseppek hullását. „A vízcseppek élete” címmel készítettünk közösen egy képet, mely bemutatta milyen formában láthatjuk a vizet. Hármas csoportban tevékenykedtek a gyerekek, az egyik asztalnál felhőket vágtak, és ragasztottak, a másiknál a mutató ujjukkal esőcseppeket festettek, a harmadiknál hópelyheket ragasztottak egy nagy kék kartonra. Az elkészült alkotást a faliújságon láthatjátok.
Pénteken érdekes programban volt részünk: átsétáltunk a Csibe csoportosokkal a sportcsarnokba, megnézni a szivacskézilabda bajnokságot. Csoportunkból Johanna jár az ovisok kézilabda edzéseire - meccs közben emlegettük őt. Mindenki lelkesen szurkolt a mislenyi csapatnak, melyben Márti néni lánya is ügyesen dobta a gólokat.

Néhány fénykép erről a hetünkről megtekinthető itt

2011. január 7., péntek

2011. január 3-7.

Két hét szünet után talán már jól is esett újra óvodába jönni: ismét találkozni a barátokkal, játszani a sok új játékkal. Ki könnyebben, ki egy kicsit húzódozva érkezett az első napon, ám a kezdeti furcsaság – hogy ismét oviba jöttünk – hamar elmúlt.
Még állt a karácsonyfánk, így azok is láthatták, akik a szünet előtt betegek voltak. Az első napok az otthon töltött idő emlékeinek felidézésével teltek (a karácsonyra kapott babzsák fotelünket kineveztük mese-széknek, s a vállalkozó kedvűek abban pihengetve idézték fel élményeiket), valamint köszöntöttük az új évet. Gryllus Vilmos dalára táncoltunk:
„Adjon Isten minden jót ez új esztendőben,
jobb időt, mint tavaly volt, ez új esztendőben.
Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt, jó terményt és jó vásárt,
ez új esztendőben.”
Boldog új évet kívántunk egymásnak, s mivel hétfőn kaptunk egy gyerekpezsgőt, még koccintani is tudtunk az ebédnél.
A szünet eseményeit, a sok szép otthon kapott új játékokat le is rajzolták a gyerekek.
Január 6-án, csütörtökön, vízkereszt napján megemlékeztünk a napkeleti bölcsekről: elmondtuk József Attila: Betlehemi királyok c. versét, valamint elsétáltunk a templomba megnézni a betlehemet.
Pénteken nem hagytuk ki a tornatermi mozgás lehetőségét: karikákkal tornáztunk. Főgyakorlatként a karikába bele kellett ugrani, majd átbújni rajta; gurítani a karikát egy padon; majd úgy végigmenni a hosszú padon, hogy a karikát fejünk fölött tartottuk, mint egy esernyőt. Futójátékunk egyszerű szabálya az volt, hogy tapsra minél gyorsabban házikót kellett keresni, vagyis bele kellett állni egy földre helyezett karikába. Az első három leggyorsabb gyereket megtapsoltuk.

An dieser Woche haben wir über die Jahreszeiten gesprochen: wir haben ein neues Jahr angefangen und jetzt ist es Winter. Wir haben unser Lied „Es war eine Mutter“ wiederholt und ein neues gelernt: „A, a, a, der Winter, der ist da!“. Wir haben zum neuen Lied eine Uhr über die Jahreszeiten gebastelt, deren Zeiger ganz leicht bewegen kann: ein Kind nehmen die Uhr während des Lieds im Kreis rundherum mit und am Ende des Lieds dreht ein anderes Kind den Zeiger. Wenn der Zeiger an Bild von Winter stehenbleibt, dann darf es die Uhr weiter mitnehmen.
Am Freitag – bevor wir von dem Weichnachtsbaum Abschied mitgenommen hätten – haben wir zwei kleine Märchen im Fernsehen gesehen. Die Titel: „Lauras Weichnachtsstern“ und „Weichnachten mit Hundekinder“