2011. szeptember 26-30.

A hét témája: A Magyar Népmese Napja

1859. szeptember 30-án született Benedek Elek, az egyik leghíresebb magyar meseíró, népmesegyűjtő. Ezen a héten pénteken, a „nagy mesemondó” születésnapján ünnepeljük A Magyar Népmese Napját.

Óvodánkban több mesés program is zajlott, ezt a napot a mese töltötte be. Megkértük a gyerekeket, hogy hozzanak otthonról olyan könyveket, amelyekben magyar népmesék vannak. Rengeteg szép mesekönyv érkezett a hét folyamán, melyekből válogattunk a délelőtti foglalkozások során. Megbeszéltük, hogy régen, még a dédimamáink idejében, gyertyafény mellett, vagy a kandalló elé kuporodva hallgatták az esti mesét a gyerekek. Képzeletben visszautaztunk egy kicsit az időben és a délelőtti mesehallgatásnál mi is gyertyát gyújtottunk. Jó néhány a gyermekek által ismert és kedvelt népmese hangzott el (pl.: A só, A kisgömböc, A három kívánság), minden mese előtt furulyán a jól ismert „magyar népmesés” dallamot játszottam el. A mesék kiválasztásánál, kicsit visszanyúltam gyerekkori élményeimhez, két kedvenc mesémet is elolvastam a gyerekeknek. Az egyik „A Hajnal”, melyben királylányok és sárkányok szerepelnek, így a lányok és a fiúk is örömmel hallgatták. A másik nagy kedvencem a „Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack” című mese, melyet meghallgatás után el is báboztunk. A kicsik délutáni játékában is megjelentek a délelőtti meseélmények, valamint az ábrázolós tevékenységek során is a meséből ismert szereplőket rajzolták le, színezték ki a gyerekek.

A héten vendégeink voltak, a szőkédi bábelőadók, Pipacs című előadásukkal, mely nagyon lekötötte a gyerekeket, élvezettel hallgatták, figyelték.
Néhány jelenet a meséből

Úgy gondolom, ez a hét nem csak a gyerekeknek, hanem nekünk felnőtteknek is nagy élmény volt, hiszen Benedek Elek meséit hallgatva újra átélhettük gyermekkorunk boldog perceit. A méltán híres mesemondó ars poeticája legendás négy sora, síremlékén olvasható:

„Jézus tanítványa voltam

Gyermekekhez lehajoltam.

A szívemhez fölemeltem

Szeretetre így neveltem.”

2011. szeptember 21. és 23. Kirándulás

Elmúlt heti beszélgetéseink során kiderült, hogy nyaralni legtöbben személyautóval mentek, néhányan buszoztak, vonatos utazáson azonban egyik kisgyermek sem vett részt. Megtudtam, hogy nem csak nyáron, hanem nagyon sokan még egyetlen egyszer sem ültek vonaton. Szerettük volna, ha a gyermekek megtapasztalják a vonatozás élményét, ezért szerveztünk egy rövid kis kirándulást, melynek végcélja a pécsi vasútállomásról eljutni Pécsudvardra, természetesen vonattal.

A kirándulás előtti napokban a gyerekek már izgatottan várták az utazást, mellyel kapcsolatban megosztottunk egymással néhány fontos információt, és kitértünk a közlekedési szabályokra is. Megbeszéltük, hogy jegyet kell vennünk mielőtt buszra, vagy vonatra szállunk, melyet az ellenőr, ill. a kalauz kér el tőlünk. Gyalogos közlekedésnél is találkozunk rendőrlámpával, ha zebrához érünk, és akárcsak az autósoknak, nekünk is a zöld jelzésnél szabad tovább haladnunk. Többféle vonatos játékot játszottunk, először a „Megy a gőzös…”-t énekelve vonatoztunk, az elől haladó „masiniszta” papírból készült táblával piros, ill. zöld jelzésére indultunk, megálltunk. Eljátszottunk egy vonatos utazást: miután jegyet váltottunk, felszálltunk a vonatra (teremben sorba rakott székekre ültünk) és az Alma együttes Utazunk című zenéjére zötyögtünk, dőltünk jobbra-balra.

Elérkezett a várva várt hét, melynek szerdáján a nagyobbakkal, péntekjén a kisebbekkel indultunk útnak. Mindkét csoport izgatottan várakozott a buszmegállóban, szinte percenként kérdezgették: „Mikor jön már a busz?” A távolsági buszvégállomáson ámulva nézték a sok-sok buszt és az azokról le- és felszálló embertömeget. A vasútállomásra tartó sétánk közben elhaladtunk a vásárcsarnok mellett, ahol picit betekinthettünk a piaci forgatagba, láthattuk a kofák és árusok által kínált sokféle érdekes zöldséget, gyümölcsöt, virágot. Utunk során megpihentünk kicsit az egyik játszótéren, ahol lehetett csipegetni az otthonról hozott finomságokból, inni egyet és nagyot szaladni, mászókázni, hintázni. A vasútállomásra érve, első dolgunk azt volt, hogy megváltottuk a jegyünket a pénztárnál. Ezután megnéztük az utastájékoztató táblát, mikor indul, melyik vágányról, és mikor érkezik meg a vonatunk. Majd kisétáltunk a peronra, megnéztük az állomáson várakozó vonatokat, meghallgattuk a sokak által jól ismert hangjelzés után elhangzott információkat. Nagy élmény volt a fiúknak, mikor az egyik kalauz bácsi nem csak megmutatta, hanem még kezükbe is adta az irányító tábláját. Először kívülről, majd belülről is megnéztünk egy Intercity vonatot, megbeszéltük, hogy az egy kicsit gyorsabban megy, mint amivel mi fogunk utazni, és kevesebb helyen áll meg. Megeszegettük a maradék elemózsiánkat, majd felszálltunk a „kis piros”-ra.

Ahogy elindult a vonat, rövid időn belül megérkezett a kalauz, kedvesen üdvözölt minket, és kérte a jegyünket. Mindenki számára nagy élmény volt kitekinteni az ablakon, nézni az elsuhanó tájat, azt hiszem felért ez a gyerekek számára egy rövidke televíziós műsorral. Hamarosan megpillantottuk a Pécsudvard táblát, és a peronon várakozó szülőket, akik izgatottan lesték csemetéiket. Az oviba visszatérve éhes pocakkal, de izgalmas és tartalmas utazásunk élményeivel eltelítve ültünk le ebédelni.

Köszönjük a segíteni tudó szülőknek, hogy visszaszállítottak minket Pécsudvardról Kozármislenybe.

Fényképek megtekinthetők itt

Elkezdődött egy újabb tanév

Iskolába ment nagycsoportosaink helyére ebben a tanévben 6 kisgyerek érkezik az Őzike csoportba: hárman az első- és hárman a második félévben. Tanév végére a 11 nagycsoportos és 12 középsős mellé 9 kiscsoportosunk lesz. A csoport nemek szerinti megoszlása: 17 lány és 15 fiú.

Most, szeptember elején Hanna és Nóri érkezett hozzánk. Mindkét kislány bátran, szívesen játszott az óvodai játékokkal, ismerkedett a gyerekekkel, és hamar kialakult az a bizalmas légkör köztünk, felnőttek és a kislányok között, ami az édesanyák elengedéséhez szükségeltetett. Vegyes csoport lévén könnyű átvenni a szokásokat, utánzásos tanulással követni az óvodai élet ritmusát, szabályait. Reméljük, hogy a „jól érzem itt magam” állapota sokáig fennmarad új őzgidáinknál.

A gyerekek névsora és jele

Az első napok, hetek az újra találkozás öröméről, nyári élményekről szóltak, s megcsodáltuk, hogy ki mennyit nőtt, mióta nem láttuk egymást. Sokszor kérdezgették a gyerekek: „Ugye én már nagycsoportos/középsős vagyok?” Számba vettük, ki hány éves, bemutatkoztunk új ovisainknak, igyekeztünk bevonni őket a különböző játéktevékenységekbe, amik minden kisgyereknek az újdonság erejével hatottak a hosszú szünet után. A nyári élményeket nagycsoportosaink rajzaikban is kifejezték.

A beszélgetések során szóba került, ki milyen közlekedési eszközzel ment nyaralni, milyen járműveket ismernek a gyerekek, melyekkel utaztak már.  Három csoportra osztottuk a járműveket: a földön, a vízen és a levegőben közlekedőkre. Felsoroltunk mindhárom csoporthoz tartozókat, majd a kompetenciás játékeszközök segítségével elméleti ismereteinket gyakorlati tapasztalatokkal bővítettük. A három csoportnak megfelelően, három különböző textilzsákból húzhattak a gyerekek járműveket, melyeket felragaszthattak a már korábban kihelyezett táblára, annak megfelelően, melyik hol közlekedik. Nagyon ügyesen felismerték a közlekedési eszközök típusát, és azt is, hogy hol kell elhelyezniük a táblán. Játékos feladatlapokon színeztünk földön, vízen, és levegőben közlekedő járműveket, és játszottuk az ismert „Tűz, víz, repülő” játékot. Hajtogattunk papírrepülőket, melyeket mindenki kedvére kidíszíthetett, majd megröptethetett. 

Fényképek megtekinthetők itt

Gyerekszáj

Új ovisunk, Hanna már az első napokban megnevettet minket mondásaival.

Evés közben többször kell szólni a gyerekekre, hogy ne beszélgessenek - úgy látszik a hosszú nyári szünetben elfeledkeztek erről.
Hanna megjegyzi:
- Ti vagytok a figyelmeztető nénik?

Majd egy másik alkalommal közli szigorú hangon:
- Magyar ember evés közben nem beszél!

2011. szeptember 1.

Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz

Hogy mit láttam? Elmondhatom.

De jobb lesz, ha lerajzolom.

Megláthatod te is velem,

csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

Ez itt a ház, ez itt a tó,

ez itt az út, felénk futó,

ez itt akác, ez itt levél,

ez itt a nap, ez itt a dél.

Ez borjú itt, lógó fülű,

hasát veri a nyári fű,

ez itt virág, ezer, ezer,

ez a sötét gyalogszeder,

ez itt a szél, a repülés,

az álmodás, az ébredés,

ez itt gyümölcs, ez itt madár,

ez itt az ég,

ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,

ha hull a hó, nézegetem.

Nézegetem, ha hull a hó:

ez volt a ház, ez volt a tó.

Szeretettel köszöntjük kedves Olvasóinkat a 2011-2012-es tanév kezdetén!