A hét témája: A Magyar Népmese Napja
1859. szeptember 30-án született Benedek Elek, az egyik leghíresebb magyar meseíró, népmesegyűjtő. Ezen a héten pénteken, a „nagy mesemondó” születésnapján ünnepeljük A Magyar Népmese Napját.
Óvodánkban több mesés program is zajlott, ezt a napot a mese töltötte be. Megkértük a gyerekeket, hogy hozzanak otthonról olyan könyveket, amelyekben magyar népmesék vannak. Rengeteg szép mesekönyv érkezett a hét folyamán, melyekből válogattunk a délelőtti foglalkozások során. Megbeszéltük, hogy régen, még a dédimamáink idejében, gyertyafény mellett, vagy a kandalló elé kuporodva hallgatták az esti mesét a gyerekek. Képzeletben visszautaztunk egy kicsit az időben és a délelőtti mesehallgatásnál mi is gyertyát gyújtottunk. Jó néhány a gyermekek által ismert és kedvelt népmese hangzott el (pl.: A só, A kisgömböc, A három kívánság), minden mese előtt furulyán a jól ismert „magyar népmesés” dallamot játszottam el. A mesék kiválasztásánál, kicsit visszanyúltam gyerekkori élményeimhez, két kedvenc mesémet is elolvastam a gyerekeknek. Az egyik „A Hajnal”, melyben királylányok és sárkányok szerepelnek, így a lányok és a fiúk is örömmel hallgatták. A másik nagy kedvencem a „Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack” című mese, melyet meghallgatás után el is báboztunk. A kicsik délutáni játékában is megjelentek a délelőtti meseélmények, valamint az ábrázolós tevékenységek során is a meséből ismert szereplőket rajzolták le, színezték ki a gyerekek.
A héten vendégeink voltak, a szőkédi bábelőadók, Pipacs című előadásukkal, mely nagyon lekötötte a gyerekeket, élvezettel hallgatták, figyelték.
Néhány jelenet a meséből
Néhány jelenet a meséből
Úgy gondolom, ez a hét nem csak a gyerekeknek, hanem nekünk felnőtteknek is nagy élmény volt, hiszen Benedek Elek meséit hallgatva újra átélhettük gyermekkorunk boldog perceit. A méltán híres mesemondó ars poeticája legendás négy sora, síremlékén olvasható:
„Jézus tanítványa voltam
Gyermekekhez lehajoltam.
A szívemhez fölemeltem
Szeretetre így neveltem.”