2014. február 24-28.

Bár a jelmezes télűző mulatságunkat megtartottuk már, a farsang időszakából van még néhány nap, így ezt a hetet is a táncoknak, vidámságnak szenteltük.

Felelevenítettük, hogy kinek mi tetszett az ovis farsangon, s ezeket az élményeket rajzokban is megjelenítették a gyerekek. Keddi napon, együtt kezdtük a rajzolgatást, majd a hét során folyamatosan lehetett még tovább szépítgetni, befejezni a műveket. Mutatós, színes, vidám emlékek születtek.

Újdonságként hoztam a gyerekeknek egy boszorkányos mondókát: Ich bin ein kleine Hexe – ha már oly nagyon tetszett az őzikéknek ez a figura. A játékhoz kaptunk kölcsön élethű boszorkányseprűt és kalapot, ami egész eredetivé tette a mulatságot. A szöveg szerint elmondja a banya, hogy milyen színű a cipője, így ismét gyakorolhattuk a két héttel ezelőtti szókészletet.

Tavaly igen tetszett a gyerekeknek a Susztertánc. Átismételtük a mozdulatokat, illetve megtanítottuk az új gyerekeknek, előkerestük a hozzávaló zenét, és már járhattuk is a táncot. Előtte egy egyszerű táncba hívó játékot mutattam a társaságnak (vidám zenére, tapsoló mozdulatokkal hívjuk egymást a kör közepébe), amit örömmel tanultak meg. A Susztertánc mellett a múlt hét péntekén tanult táncokból jártunk el még egyet: Komm, wir wollen wandern. Ebben újdonságnak számított a keresztfogás, s az azzal való haladás menetirányba.

Nem csak mi, hanem az állatok is farsangolnak: bábok segítségével elmeséltem a gyerekeknek a Katzentatzentanz c. rövid történetet. Második meghallgatásnál, amelyet a gyerekek kértek pénteken, már velem együtt énekelgették a visszatérő refrént.
Pénteken elköszöntünk a februártól, s beszélgettünk arról, hogy a mostani hétvége az utolsó a farsangi időszakban. Megemlítettük a mohácsi busójárást, majd záró programként vetítettem a gyerekeknek néhány fényképet erről az eseményről és a mi farsangunkról.