Szeptemberi-októberi énekek, versek

Kovács Barbara: Levél a szélben

Egy huncut szélgyerek,

Falevelet kergetett.

Össze-vissza kavarta,

Feldobálta magasra.

Rászórta  a fejemre,

Leráztam én nevetve.

Feldobáltam fel az égbe,

Kapaszkodjon meg a szélbe.

Mentovics Éva: Szőlő

Októberben szüretelünk,

szőlőt szedünk, nem henyélünk.

Egy-egy fürtön sok kis bogyó,

finom, édes, a mustja is jó.

Énekek kottái megtekinthetők itt

2014. október 13-17.

A hét témája:  Vitamin-hét

Ezen a héten a vitamin-napok keretében a zöldségeké és a gyümölcsöké volt a főszerep.  Célunk az volt, hogy a gyermekek minél több ismeretet szerezzenek a zöldségekről, gyümölcsökről, játékos formában ismerkedjenek azok fajtáival, ízével, változatos felhasználási módjaival.  Hétfőn beszélgettünk a zöldségekről, formájukról, színükről, ízükről, a növények részeiről, melyik hol terem. Ellátogattunk a közeli zöldségeshez,  ahol közösen vásároltuk meg a csalamádéhoz szükséges alapanyagokat. A gyerekek segítettek kiválasztani a megfelelő zöldségeket, szenügyrevették, megtapintották, megnevezték őket. A számukra ismeretlen zöldségek megnevezésével bővült szókincsük (pl.: patiszon, sárgaborsó, zeller), lehetőségük nyílt a termények összehasonlítására, a  különböző tulajdonságok megtapasztalására (pl. kicsi-nagy, érett-éretlen, kemény-puha, stb.). Ismereteket szereztek a zöldségek árusítása (mérés, eladás) és megvásárlása terén.  Kedden megbeszéltük melyik zöldséggel mi a teendő, majd nekiláttunk a csalamádékészítésnek. A kicsik segítettek megmosni a zöldségeket, a puhábbakat műanyag késekkel szeletelték. A nagyobbak felszelték a paprikát, segédkeztek a répa, káposzta reszelésénél. Munka közben kóstolgatták a nyers zöldségeket. Majd elkészítettük a csalamádé “levét”, előtte szaglás és ízlelés alapján kitalálhatták, milyen fűszerekkel ízesítünk. Nagyon tetszett a gyerekeknek a “végeredmény”, a sok színes csalamádéval teli üveg. Szerdán gyümölcsökkel ismerkedtünk, megtapogattuk a formájukat, megkülönböztettük őket színük, nagyságuk alapján. Eljátszottuk a “Hej a sályi piacon” című énekes játékot, majd a “varázsalmánkat” körbeadtuk zenére, s mikor megállt a zene, akinél volt az alma, mondott egy gyümölcsnevet. Gyümölcsnapunkon a középsősök és a nagyok egy érdekes méhészeti előadáson vettek részt, ezalatt a kicsikkel elkezdtük a gyümölcssalátakészítést. Megmostuk, megpucoltuk a gyümölcsöket, a szőlőt ügyesen leszemezgették, a puhább gyümölcsöket összevágták. Mikor megérkeztek a többiek, közösen folytattuk a munkálatokat, összeszeleteltük a többi gyümölcsöt is, majd összekevertük az alapanyagokat, végül megízesítettük a salátákat. Készült nagyon finom mézes és krémes joghurtos, mindkét saláta ebéd utáni desszertként el is fogyott. Salátakészítés közben többször elmondtuk közösen új versünket: Mentovics Éva: Szőlő című rövid versikéjét. A hét utolsó napján eljátszottuk fakanálbábokkal Benedek Elek: Szóló szőlő, mosolygó alma és csengő barack című meséjét. Élvezettel hallgatták a gyerekek a mesét, örömmel vettek részt a bábozásban. Festettünk dugónyomattal gyümölcsöket, a színpompás alkotásokban egész héten gyönyörködhettünk.

Fényképek megtekinthetők itt

2014. október 6-10.

Egyik érdekes esemény követi a másikat az Őzike csoportban: ezen a héten az Árpád-tetőn lévő Erdei iskolában jártunk a középsősökkel, nagycsoportosokkal.

Régi tervünk teljesült azzal, hogy szakember segítségével túrázzunk az erdőben. Gábor bácsi tényleg sok érdekességet mesélt nekünk az erdő élővilágáról, nem volt olyan kérdés, hogy ne tudott volna rá válaszolni. Kb. 2 km-es utat tettünk meg, a gyerekeknek még a végén is volt energiájuk szaladgálni, csacsogni. A túra során sok-sok érdekességet láttunk (lsd. fényképek), élveztük az erdő színeit, hangjait, a levegő tisztaságát.

Ez az élmény ihlette a hét többi napjait is:

- főiskolai hallgatónk, Adél hozott a gyerekeknek egy új éneket: Der Herbst, der Herbst, der Herbst ist da

- ismételtük, újra játszottuk évszakos (Es war eine Mutter) és az erdőhöz illő (Im tiefen Wald) énekeinket. Ez utóbbi jó alkalom volt az „Állatok” témakör szókincsének felfrissítésére. Éneklés során két részre osztottuk a gyerekeket: megpróbáltuk összekapcsolni, együtt hangoztatni a ritmust és az egyenletes lüktetést.

- őszi képet készítettünk: a lepréselt falevelek erezetét, körvonalát átsatíroztuk fénymásoló papírra zsírkréta segítségével. A használt színek neveit németül mondogattuk.

A hétfői testnevelést (a tornaterem foglaltsága miatt) a játszótéren tartottuk. Vittünk magunkkal szalagokat, kisebb eszközöket, s a játszótéri mászókák bevonásával alakítottuk a torna helyünket. Érdekes volt ez a helyszín, élvezték a gyerekek. (Pl. az egész terület körbefutása kellő állóképességet, kitartást igényelt.)

Fényképek megtekinthetők itt

2014. szeptember 29-október 3.

A hét témája: Meséltünk, zenéltünk

1859. szeptember 30-án született Benedek Elek, az egyik leghíresebb magyar meseíró, népmesegyűjtő. Ennek kapcsán a hét első két napján, a népmeséé volt a főszerep. Kedden a „nagy mesemondó” születésnapján ünnepeltük A Magyar Népmese Napját. 

Óvodánkban több mesés program is zajlott, ezt a napot a mese töltötte be. Óvodai közös szervezés keretében az udvaron „Hétpróbás” játékok zajlottak, melyen minden kis óvodás részt vett. Hét játékhelyszínen várták a gyerekeket a meseszereplőnek öltözött óvó nénik, azok a kicsik, akik ügyesen teljesítették az egyes feladatokat, pecsétet kaptak, akik mind a „hét próbát kiállták” jutalomban részesültek. Rendkívül jó hangulatú, kellemes délelőtt volt, mind a gyermekek, mind a nevelők számára.

A hét elején megkértük a gyerekeket, hogy hozzanak otthonról olyan könyveket, amelyekben magyar népmesék vannak. Rengeteg szép mesekönyv érkezett a hét folyamán, ezekből válogattunk a délutáni pihenéshez meséket. A délelőtti meseolvasásnál kicsit visszanyúltam gyerekkori élményeimhez, egyik kedvenc Benedek Elek mesémet olvastam a gyerekeknek, „A Hajnal”-t, melyben királylányok és sárkányok szerepelnek, így a lányok és a fiúk is örömmel hallgatták.

A hét második felét a zene töltötte be, hisz október 1-jén a Zene Világnapját ünnepeltük. Beszélgettünk a zene fontosságáról, az életünkben betöltött szerepéről, az éneklés és a zenélés örömét hangszeres játékokkal és dalolással éltük át. Mindenki elmondta mi a kedvenc dala, amit aztán közösen elénekeltünk. Játszottunk dallamfelismerőt, furulyán megszólaltattam dalokat, amit a gyerekek ügyesen kitaláltak. Meghallgattuk Kodály Zoltán: Háry János című művéből a Bécsi harangjátékot, ennek kapcsán megbeszéltük hol láthatunk harangokat. Ehhez kapcsolódott a mesehallgatás is, Bartos Erika: Hoppla meséi – Vendégségben Pécs városában kötetéből a Harangok című részt olvastam a gyerekeknek, közben nézegették a könyv gyönyörű színes képeit. Ismerkedtünk a hangszerekkel, megfigyeltük kinek van a „legjobb füle”, komolyzenei művekből kellett hangszereket felismerni. Alakítottunk egy nagy zenekart, mindenki választott hangszert magának én voltam a karmester, a gyerekek figyelték a kezemet, jelzésre gyorsan-lassan, illetve hangosan-halkan játszottak. Egy kicsit összekötöttük a mozgást is a zenével, körbe álltunk, ha lassan játszottam a dallamot a furulyán, lassan jártak körbe a gyerekek, ha gyorsítottam, ők is gyorsabban mentek, ha magas hangot hallottak lábujjhegyen jártak, ha mélyet akkor guggolva törpejárásban mendegéltek. Készítettünk csodás „hangszerfát”, mindenki kapott két lapot, egyiken hangszerek voltak, ezeket kedvük és ízlésük szerint kiszínezték, ezután kivágták, majd a másik lapon lévő fára ragasztották. Az elkészült szebbnél-szebb műveket az öltözőbe kitettük, gyönyörködhetnek bennük a szülők is! 

Fényképek megtekinthetők itt