A hét témája: Meséltünk, zenéltünk
1859. szeptember 30-án született
Benedek Elek, az egyik leghíresebb magyar meseíró, népmesegyűjtő. Ennek kapcsán
a hét első két napján, a népmeséé volt a főszerep. Kedden a „nagy mesemondó”
születésnapján ünnepeltük A Magyar Népmese Napját.
Óvodánkban több mesés program is
zajlott, ezt a napot a mese töltötte be. Óvodai közös szervezés keretében az
udvaron „Hétpróbás” játékok zajlottak, melyen minden kis óvodás részt vett. Hét
játékhelyszínen várták a gyerekeket a meseszereplőnek öltözött óvó nénik, azok
a kicsik, akik ügyesen teljesítették az egyes feladatokat, pecsétet kaptak, akik
mind a „hét próbát kiállták” jutalomban részesültek. Rendkívül jó hangulatú,
kellemes délelőtt volt, mind a gyermekek, mind a nevelők számára.
A hét elején megkértük a
gyerekeket, hogy hozzanak otthonról olyan könyveket, amelyekben magyar népmesék
vannak. Rengeteg szép mesekönyv érkezett a hét folyamán, ezekből válogattunk a
délutáni pihenéshez meséket. A délelőtti meseolvasásnál kicsit visszanyúltam
gyerekkori élményeimhez, egyik kedvenc Benedek Elek mesémet olvastam a
gyerekeknek, „A Hajnal”-t, melyben királylányok és sárkányok szerepelnek, így a
lányok és a fiúk is örömmel hallgatták.
A hét második felét a zene
töltötte be, hisz október 1-jén a Zene Világnapját ünnepeltük. Beszélgettünk a
zene fontosságáról, az életünkben betöltött szerepéről, az éneklés és a zenélés
örömét hangszeres játékokkal és dalolással éltük át. Mindenki elmondta mi a
kedvenc dala, amit aztán közösen elénekeltünk. Játszottunk dallamfelismerőt,
furulyán megszólaltattam dalokat, amit a gyerekek ügyesen kitaláltak.
Meghallgattuk Kodály Zoltán: Háry János című művéből a Bécsi harangjátékot, ennek
kapcsán megbeszéltük hol láthatunk harangokat. Ehhez kapcsolódott a
mesehallgatás is, Bartos Erika: Hoppla meséi – Vendégségben Pécs városában
kötetéből a Harangok című részt olvastam a gyerekeknek, közben nézegették a
könyv gyönyörű színes képeit. Ismerkedtünk a hangszerekkel, megfigyeltük kinek
van a „legjobb füle”, komolyzenei művekből kellett hangszereket felismerni.
Alakítottunk egy nagy zenekart, mindenki választott hangszert magának én voltam
a karmester, a gyerekek figyelték a kezemet, jelzésre gyorsan-lassan, illetve
hangosan-halkan játszottak. Egy kicsit összekötöttük a mozgást is a zenével,
körbe álltunk, ha lassan játszottam a dallamot a furulyán, lassan jártak körbe
a gyerekek, ha gyorsítottam, ők is gyorsabban mentek, ha magas hangot hallottak
lábujjhegyen jártak, ha mélyet akkor guggolva törpejárásban mendegéltek.
Készítettünk csodás „hangszerfát”, mindenki kapott két lapot, egyiken
hangszerek voltak, ezeket kedvük és ízlésük szerint kiszínezték, ezután
kivágták, majd a másik lapon lévő fára ragasztották. Az elkészült
szebbnél-szebb műveket az öltözőbe kitettük, gyönyörködhetnek bennük a szülők
is!
Fényképek megtekinthetők itt
Fényképek megtekinthetők itt