E heti tevékenységeink már a
farsang jegyében teltek. (Vízkeresztkor beszélgettünk, hogy a „farsang” egy
időszakot jelent, nem napot – s volt, aki erre emlékezett is.) Több újdonságot hoztam
a gyerekeknek: ének, mondóka, tánc, amelyek mind kapcsolódtak a farsanghoz,
illetve hasonló szókincs elsajátítására adott lehetőséget.
Alap játékszituációnkat a „Ha, ha, ha, die Kinder kommen” kezdetű
ének adta: a gyerekek és jelmezbe öltözött társaik vendégségbe jönnek hozzánk. (Maga
az ének könnyen megtanulható, refrénszerű ismétlődő szövege, fülbemászó dallama
van, s vidám utánzó mozgás kapcsolódik hozzá.) A vendégeket illik megkínálni valami
finomságokkal: megterítettük az asztalt (átismételtük e szókincset, méghozzá
jelzős szerkezeteket használva, pl. „blauer Becher”, „großer Teller”) majd
előkerültek finom enni és innivalók. Egy szortírozós játék során gyakoroltuk a
különböző élelmiszerek neveit, illetve az „essen” és „trinken” igéket, melyeket
egy tányér és egy pohár jelképezett. Péntekre az egész héten gyakorolt
szókincshez kapcsolódó képes kártyákat készítettem, s ezek segítségével
egyszerű (alany-állítmány-tárgy) mondatokat tudtunk összeállítani. Voltak olyan
nagycsoportosok, akik a szimbólumokat használva el tudták pl. mondani: „Die
Kinder essen Schokolade”. Bizony meg is tapsoltuk az ilyen ügyes
megnyilvánulásokat!
Farsangi mulatság elengedhetetlen
tánc nélkül. Ezen a héten egy szép, egyszerű dallamvilágú, baranyai (babarci)
eredetű keringő zenére tanultunk meg egy mozdulatsort. A tánc térformája már
egy kicsit több figyelmet igényel: két körben állva (külső és belső kör)
alkotunk párokat, ahol a dallam végén a belső kör mindig egyel jobbra lép, így
újabb táncos párok alakulnak a következő strófára. Olyan könnyedén és szívesen
táncoltak a gyerekek, hogy pénteken felbátorodtam és kipróbáltuk ezt a
térformát. A nagycsoportosokat állítottam belülre, akik rövid idő után szépen
begyakorolták a jobbra lépés, párcsere mozzanatát. Már most, a tanulás elején
látszik, hogy ez a zene és tánc a gyerekek egyik kedvence lesz.
Vizuális tevékenységeinkhez is
farsangi jelképeket használtunk. Bohóc masnit pöttyöztünk dugónyomattal,
méghozzá kétoldalasan, a folyosó végi üvegablak díszítéseként. Miután
megszáradt az egyik oldal, átlátszó műanyag lapra helyezve átvilágítottuk a papírt,
hogy pontosan oda kerüljenek a másik oldal pöttyei is, ahova az első alkalommal
nyomdáztak a gyerekek. Érdekes fény-árnyék játék született ebből az alkalomból.
Az öltözőnkbe színes krepp-papír
golyókkal díszített szemüveget készítettünk. Kitartó, apró ujjmozdulatokra volt
szükség a díszítő elemek elkészítéséhez, de erre minden gyerek, még a
legkisebbek is szívesen vállalkoztak.