Elérkeztünk
a februárhoz, farsang havához. Beszélgetéseinkben visszatértünk a régmúlt
időkhöz, hiszen nagyszüleink, dédszüleink korában nem csak a táncos mulatságok,
hanem az esküvők, lakodalmak ideje is volt a farsangi időszak.
Időszak:
naptár nézegetéssel indult a hét, amely során próbáltuk tudatosítani, hogy ezek
a mulatozós napok mindig január 6-tól indulnak, s hogy meddig tartanak, az minden
évben más-más napra esik. (Ez az időpont a Húsvéttal van kapcsolatban, illetve
a záró napok egyik legismertebb eseménye a busók téltemetése – idén február
28.) Kinga jól emlékezett, hogy a maskarázás legfőbb célja a tél elűzése.
Kedden
régi esküvői fényképek nézegetése során beszélgettünk az elmúlt idők lakodalmi
szokásairól, a különböző szimbólumokról. Elsősorban a baranyai sváb falvak
emlékei között kutakodtam, ezt a világot próbáltam megismertetni a gyerekekkel.
Örömteli, hogy sok helyen elevenítik fel ezeket a hagyományokat, így még rövid
videó filmet is tudtunk nézni, illetve bele tudtunk hallgatni az autentikus sváb
zenébe. Megfigyeltük a régi öltözeteket, a hét során többször is meséltem a
különböző szokásokról (pl. rozmaring ág szimbóluma; a lakodalmi menet mikéntje;
az ifjú pár köszöntése, stb.) Az egyik fotóból kirakót készítettem a
gyerekeknek, majd az összeragasztott képet kékfestő motívumot imitáló kerettel
díszítettük. Szívesen vettek részt a gyerekek mind a ragasztásban, mind a
nyomdázásban, élvezettel nézték, hogyan szépül meg az általuk összerakott kép.
Ha
már farsang, akkor nem múlhat el a hét tánc nélkül: egy olyan játékot hoztam a
gyerekeknek, amelybe beleénekeljük az éppen táncospárt kereső gyerek nevét.
Mindig örömmel fogadják az ilyen típusú dalokat, szeretik hallani saját
nevüket. Az egyszerű dallam és szöveg mellé megtanultuk a keresztfogás mikéntjét,
illetve egy táncba hívó mondókával hangolódtunk a közös játékra.
