2017. március 23. Kirándulás Geresdlakra

A farsangi időszakban, a lakodalmas szokások tanulmányozása során fogalmazódott meg bennünk, hogy szervezzünk nagycsoportosainknak egy kirándulást Geresdlakra, a babamúzeumba. Kolléganőktől hallottunk erről az érdekes kiállításról, ahol hitelesen felöltöztetett babák mutatják be a régi paraszti élet hétköznapjait, ünnepeit.

A Csibe csoportosokkal együtt, izgalommal indultunk neki az útnak. Szép, napos időt fogtunk ki, buszozás közben gyönyörködhettünk a baranyai dombok tavaszi látványában. Angéla néni várt ránk Geresdlakon, aki nagy szeretettel és hozzáértéssel kalauzolt minket a múzeumban. Érdekes dolgokat mesélt a helyi ünnepi és hétköznapi népviseletekről, szokásokról, bevonva a gyerekeket a beszélgetésbe. Megtudtuk, hogy ezeket a babaruhákat az ott lakó asszonyok varrták azzal a céllal, hogy megőrizzék a jellemző népviseleteket az utókor számára. A négy évszaknak megfelelően berendezett jelenetek jól mutatták a régi élet körforgását, éppen aktuális munkafolyamatát, valamint egy külön helységben az ünnepi események sorát, mint pl. az esküvő, kisbaba születése, karácsony, farsangi tűzkerék gurítás. Minden apró részletre figyeltek a kiállítás szervezői, így sok szép életkép látványával, érdekes tudnivalókkal gazdagodtunk ezen a délelőttön.

A múzeumi nézelődés után egy kis frissítő tízórai, majd a közeli játszótér birtokba vétele zárta geresdlaki tartózkodásunkat. Visszaérve az óvodába, rögtön észrevették a gyerekek, hogy a lépcsőházunkat díszítő képek is a babamúzeumból származnak. Örömmel fedezték fel, hogy "Ezt láttuk!", már más szemmel nézték a fotókat, mint azelőtt.

Fényképek megtekinthetők itt

2017. március 16-22.

Felébredt a tavaszi természet, egyik ünnep és emléknap követi a másikat: március 22. felé közeledve fontos lételemünk, a „VÍZ” került beszélgetéseink, játékaink fő témájává. Az ENSZ által 1993-ban kijelölt nap célja az, hogy gondolkodásunk középpontjába kerüljön ez a természeti kincs – minden évben egy kicsit más oldalról megközelítve. Hisszük, hogy az óvodában is lényeges beszélgetni erről a gyerekekkel, mert a Föld édesvízkészlete nem kifogyhatatlan, vigyáznunk kell rá.

Az első napokban meséltünk e nap fontosságáról, s a beszélgetésbe a gyerekek is aktívan bekapcsolódtak: tudták, hogy a növényeknek, az állatoknak, az embernek nélkülözhetetlen a víz, mi történik, ha nincs elegendő tiszta vizünk. Szemléltető képek segítségével eljátszottuk a víz körforgását, majd érdekes megfigyelésekbe kezdtünk. A játékok során megtapasztalhatták a gyerekek, hogy a víz átlátszó, nincs különösebb íze, szaga. Jó idő lévén célba vettük a játszóteret, ahol az őzikék nagy örömére szappanbuborékot lehetett fújni, illetve kergetni a szélben szálló szivárványos gömböcskéket. (Fényképek megtekinthetők itt)

Németes hetünkön folytattuk ezt a „vizes” témakört, kihasználva a benne rejlő szókincs ismétlő és gyarapító lehetőségeket. Elsősorban az igék rendszerezésére, egy-egy új kifejezés megtanulására volt jó lehetőségünk, hiszen abból indultunk ki, hogy mi mindenre tudjuk használni a vizet. Több énekes, mozgásos játékot is elővettünk, amelyek gyakorlásra, aktív szóhasználatra ösztönözték a gyerekeket. A szemléltető képeink egész héten jól láthatóak, használhatóak voltak, így örömteli volt, amikor játékidőben is hallottam egy-egy kifejezést tőlük, amint nézegették a szép fotókat. Különösen tetszett az őzikéknek az a játék, amikor Hampermann barátunk elrejtett a táskájában különböző tárgyakat, s megnéztük, vajon ezek úsznak-e a víz felszínén, vagy lesüllyednek. Az egynyelvű irányítás nem okozott gondot a gyerekeknek, értették, mire is vagyunk kíváncsiak.

A vizes témakörhöz kapcsolódva hoztam a gyerekeknek egy halacskás mesét: Fünf kleine Fische. Először prózában, bábok segítségével játszottam el a történetet, majd pénteken mozgásos játékként mutogattuk el zenére. Ehhez kapcsolódott vizuális tevékenységünk is: halakat festettünk vízfestékkel. Szép, színes pikkelyű uszonyosaink lettek, a nagyobbaktól jogos és teljesíthető igény volt, hogy a vonalon belül fessenek változatos színeket használva. Nehéz volt kiválasztani, hogy melyik két festmény képviselje az Őzike csoportot a közös, víz világnapi óvodai kiállításon.
Amíg csütörtökön a nagyok Geresdlakon kirándultak, a kicsik hatalmas csomagoló papírra tavakat varázsoltak a halacskáinknak: kék és zöld árnyalatokat kevertek össze, jó nagy ecsettel és mozdulatokkal bártan dolgoztak. (Fényképek itt.)

2017. március 6-14.

Beköszöntött március, a tavasz első hónapja. Már nagyon vártuk a jó időt, hogy egyre többet lehessünk a szabadban, bár hol esővel, hol igazi meleg napsütéssel ajándékozott meg minket.

Ezen a héten az 1848-as szabadságharc március 15-i ünnepére készültünk. A régi események felelevenítése mellett beszélgettünk nemzeti jelképeinkről (zászló, címer, himnusz), illetve tágabb és szűkebb lakóhelyünkről. A magyar zászló színeit minden kisgyerek ismeri, az ezekhez tartozó szimbólumok (erő, hűség, remény) új fogalmakként jelentek meg, amelyek megértéséhez kerestünk egy-egy rövid történetet, mesét, kézzel fogható példát. A piros-fehér-zöld szín vizuális tevékenységeinkben, csoportszobánk díszítésében is visszatért. A kisebbekkel tulipános virágoskertet színeztünk (mindenki annyi virággal, ahány éves), a nagyobbakkal egyszerű díszt készítettünk, melyhez a nemzeti színű papírcsíkokból formázott szív alakokat fűztük össze.

Megkerestünk hazánk térképét is. Érdekes volt böngészgetni a határ jelölését, a szomszéd országok nevét, megfigyelni, miként láthatóak a folyók, tavak, városok. A Balaton, Duna, Budapest megnevezések nem voltak ismeretlenek a gyerekek számára, megemlítésükkor sok-sok élményt idéztek fel. A nagyobbakkal saját térképet is színeztünk, használva a már megismerteket: pirossal a határt rajzolták át, kékkel a Dunát, Tiszát, Balatont, barnával a hegyeket, zölddel és sárgával a dombos illetve sík területeket. Bejelöltük Budapest és Pécs helyét is. Egy másik alkalommal Kozármisleny térképén tájékozódtunk, közben mindenki gyakorolhatta lakcíme memorizálását. Amikor felragasztgattam a jelüket a megfelelő helyre, élvezettel vették észre, hogy egy-egy csoporttársuk milyen közel lakik hozzájuk.

Ünnepi készülődésünket vers- és énektanulás is színesítette. A „Zászlót készítettem” kezdetű vershez kapcsolódva valóban készítettünk, díszítettünk mindenkinek egy-egy zászlót, amit az ünnepségre magunkkal is vittünk. A nagyobbak által már ismert menetelős énekeinket a kicsik is hamar megtanulták, szívesen mozogtak a zene ritmusára. A március 14-i megemlékezésen lelkesen énekelt, szavalt mindenki abban a nem mindennapi látványban részesülve, amint összegyűlik az óvoda és bölcsőde apraja-nagyja a rendezvényteremben. 

Fényképek megtekinthetők itt

2017. február 27-március 3.

A hét második felében „hivatalosan” is beköszöntött a tavasz, eljött a március és vele együtt egy kis jó idő is, amit már nagyon vártunk. Az éledező természet számos csodát tartogat számunkra, melyek közül talán a legszebbek a nyíló virágok. A tavaszi virágok élénk színei, kellemes illatuk vidámságok hoznak a borongós, hideg napok után. Arra gondoltam, hogy ezen a héten kicsit jobban megismerkedünk ezekkel a színpompás virágokkal. Virágos képeket mutattam a gyerekeknek, melyek segítségével közösen felsoroltunk virágneveket. Kiválasztottunk egy kisgyereket, aki átváltozott tavasztündérré, szép virágos fejdíszt kapott és egy óriási plüss virággal körbejárt a teremben. Akinek a fejét megérintette, az mondott egy virágnevet. Sokan ügyesen kitalálták, hogy az első tavaszi virág, a hóvirág. Erről a törékeny kis virágról szólt új versünk (Donászy Magda: Hóvirág) és meghallgattak a gyerekek egy mesét, a télkergető hóvirágról. Behoztam a gyerekeknek három szál hóvirágot, megbeszéltük, hogy csak a kertben nyÍlót szabad leszedni, az erdőben tilos hóvirágot szedni, mert védett növény. Készítettünk hóvirágos képet, egy papírtálcát befestettünk kékre, majd felragasztottuk rá a virág „fejét” vattakorongból és festettünk hozzá szárat, levelet. Egy filcből készült virágon elmutogattam a virág részeit, majd egy igazi tulipánon is megnézegettük a szárat, levelet, szirmot, bibét, porzót, magházat. Hoztam be virághagymákat a gyerekeknek, melyeket körbeadtunk, közben megbeszéltük, hogy vannak hagymából kinövő, és virágmagból fejlődő virágok. Közösen ültettünk jácintot és nárciszt, felsoroltuk mi szükséges ahhoz, hogy egy virág kifejlődjön. Kihasználva a szép időt, a nagycsoportosokkal és a középsősökkel elsétálunk a közeli virágboltba, út közben megcsodáltuk a kiskertekben nyíló virágokat, a rügyező fákat, bokrokat. A virágboltban rengeteg érdekes virágot láthattak a gyerekek, érdeklődve kérdezgették nevüket, bekukkanthattak a pult mögé, és a boltos néni egy apró ajándékkal is kedveskedett az őzikéknek. Természetesen az úton visszafelé beiktattunk egy kis játszóterezést is. Élvezték a gyerekek a tavaszi „zsongást” és hogy végre játszhatnak a friss levegőn. 

Fényképek megtekinthetők itt