2017. március 16-22.

Felébredt a tavaszi természet, egyik ünnep és emléknap követi a másikat: március 22. felé közeledve fontos lételemünk, a „VÍZ” került beszélgetéseink, játékaink fő témájává. Az ENSZ által 1993-ban kijelölt nap célja az, hogy gondolkodásunk középpontjába kerüljön ez a természeti kincs – minden évben egy kicsit más oldalról megközelítve. Hisszük, hogy az óvodában is lényeges beszélgetni erről a gyerekekkel, mert a Föld édesvízkészlete nem kifogyhatatlan, vigyáznunk kell rá.

Az első napokban meséltünk e nap fontosságáról, s a beszélgetésbe a gyerekek is aktívan bekapcsolódtak: tudták, hogy a növényeknek, az állatoknak, az embernek nélkülözhetetlen a víz, mi történik, ha nincs elegendő tiszta vizünk. Szemléltető képek segítségével eljátszottuk a víz körforgását, majd érdekes megfigyelésekbe kezdtünk. A játékok során megtapasztalhatták a gyerekek, hogy a víz átlátszó, nincs különösebb íze, szaga. Jó idő lévén célba vettük a játszóteret, ahol az őzikék nagy örömére szappanbuborékot lehetett fújni, illetve kergetni a szélben szálló szivárványos gömböcskéket. (Fényképek megtekinthetők itt)

Németes hetünkön folytattuk ezt a „vizes” témakört, kihasználva a benne rejlő szókincs ismétlő és gyarapító lehetőségeket. Elsősorban az igék rendszerezésére, egy-egy új kifejezés megtanulására volt jó lehetőségünk, hiszen abból indultunk ki, hogy mi mindenre tudjuk használni a vizet. Több énekes, mozgásos játékot is elővettünk, amelyek gyakorlásra, aktív szóhasználatra ösztönözték a gyerekeket. A szemléltető képeink egész héten jól láthatóak, használhatóak voltak, így örömteli volt, amikor játékidőben is hallottam egy-egy kifejezést tőlük, amint nézegették a szép fotókat. Különösen tetszett az őzikéknek az a játék, amikor Hampermann barátunk elrejtett a táskájában különböző tárgyakat, s megnéztük, vajon ezek úsznak-e a víz felszínén, vagy lesüllyednek. Az egynyelvű irányítás nem okozott gondot a gyerekeknek, értették, mire is vagyunk kíváncsiak.

A vizes témakörhöz kapcsolódva hoztam a gyerekeknek egy halacskás mesét: Fünf kleine Fische. Először prózában, bábok segítségével játszottam el a történetet, majd pénteken mozgásos játékként mutogattuk el zenére. Ehhez kapcsolódott vizuális tevékenységünk is: halakat festettünk vízfestékkel. Szép, színes pikkelyű uszonyosaink lettek, a nagyobbaktól jogos és teljesíthető igény volt, hogy a vonalon belül fessenek változatos színeket használva. Nehéz volt kiválasztani, hogy melyik két festmény képviselje az Őzike csoportot a közös, víz világnapi óvodai kiállításon.
Amíg csütörtökön a nagyok Geresdlakon kirándultak, a kicsik hatalmas csomagoló papírra tavakat varázsoltak a halacskáinknak: kék és zöld árnyalatokat kevertek össze, jó nagy ecsettel és mozdulatokkal bártan dolgoztak. (Fényképek itt.)