Október
1 – a zene világnapja. Adott volt heti témánk: énekelünk, játszunk, zenélünk. A
gyerekekhez közel álló tevékenység a muzsikálás, ösztönösen érzik, élvezik a
ritmust, az éneklést, így nem volt nehéz bevonni őket közös játékainkba. Sok mozgásos,
zenés játékot játszottunk (tavalyról ismertet és újat is), így az őzgidáknak meg
kellett tornáztatniuk az emlékezetüket: egyrészt felidézni a már ismert
lépéseket, szabályokat, másrészt megjegyezni az új játékok menetét. Jól illett
ehhez a témához új énekünk: Wir haben eine Ziehharmonika, melynek dallamát,
szövegét a hét végére már elég jól meg is jegyezték a gyerekek. Gyufás skatujából
mi is barkácsoltunk harmonikát, melynek közepe - a nevéhez méltóan – harmonika hajtással
készült. A legtöbb kisgyereknek újdonság volt ez a technika, de ahogy
folyamatosan mondtuk és ismételtük a mozdulatokat, elég ügyesen elkészítették a
hangszerüket. Fontos tapasztalatgyűjtés volt a héten, hogy nem csak
hangszerekkel tudunk ritmust játszani, hanem a különböző testrészeinkkel is. Jó
lehetőség adódott, hogy sok-sok igét gyakoroljunk játék közben: pl. „klatschen,
patschen, schnipsen” stb. Eljöttek még a héten Hampelmann barátai is: egy mackó
és egy kisegér, akik a mély és magas hangon éneklést szimbolizálták. Elsődleges
cél volt, hogy a gyerekek felismerjék a különböző hangmagasságokat, a
„hoch-tief” kifejezések aktív használata későbbi gyakorlások eredménye lehet.
E
zenés hetünk szerdáján igazi csemegében volt részünk: a zeneiskola tanárai és
növendékei egy hangszerekről szóló mesét játszottak el nekünk, melyben
természetesen megszólaltak az igazi hangszerek is. Az ovisok érdeklődve
figyelték a nagyobb gyerekek játékát, talán egy-két nagycsoportosban meg is
fogalmazódott: én is szeretnék majd egyszer valamilyen hangszeren muzsikálni! (Néhány
fénykép az előadásról megtekinthető itt.)