A hét témája: Vízi világ
Ebben a hónapban a víz témakörével foglalkoztunk, igyekeztünk a vízzel kapcsolatos ismereteinket bővíteni új információk, tapasztalatok szerzésével. Ez a hét különösen jelentős volt, hiszen a vizes témakör kiemelkedő eseménye a Víz világnapja, melyet 22-én (kedden) ünnepeltünk. Hétfőn ráhangolódtunk picit a következő napra: beszélgettünk a víz fontosságáról, a mindennapjainkban betöltött szerepéről, hol találkozunk vele, milyen formában, halmazállapotban. Kedden körbeültünk a szőnyegen, akihez gurult a labda, mondott egy dolgot a vízzel kapcsolatban, bármit mondhattak, ami először eszükbe jutott. Ennek kapcsán átbeszéltük milyen sokféle felhasználási módja van a víznek, mennyire nélkülözhetetlen az emberek és minden más élőlény számára. Felhívtam a gyerekek figyelmét arra, hogy takarékoskodni kell a vízzel, mert sajnos vannak olyan országok, ahol már most is kevés az ivóvíz. Megbeszéltük milyen természetes vizeink vannak (mi a patak, a tó, a folyó, a tenger, az óceán, stb.), melyikre mi jellemző. Felsoroltunk vízben, és vízparton élő állatokat, vízi közlekedési eszközöket, vízi sportokat. Levetítettem a gyerekeknek egy állódia sorozatot, a „Vizek állatai” címmel, melyben láthatták a tavak, folyók vízi világát. Érdekes képkockák voltak a halászokról, horgászokról, a vízparti madarakról. Szóba került, hogy következő nap kirándulni megyünk a Duna-partra. Megbeszéltük, hogy a Duna egy folyó, mely több országon keresztül folyik, nagy hajók közlekednek rajta, az egyik partjáról a másikra komppal mennek át az emberek, lehet horgászni benne, de fürödni, úszni nem szabad. Készítettünk közösen egy papírhajót, melyet másnap vízre teszünk. Mindenki rajzolt rá valami szépet, és kitűztük rá az Őzike csoport zászlaját is. Halas és egyéb vízi állatos képeket színeztük, közben elmondtuk Osvát Erzsébet: Hal a vízben című versét. Természetesen a héten elhangzott mesék is a témakörünkhöz kapcsolódtak: Az öreg halász és a nagyravágyó felesége, A hajómanó meséje, Tibi király és a ladik.
Szerdán eljött a várva-várt nap, minden kisgyermek izgatottan készült az útra. Kis hátizsákjaikkal sorakoztak, többségük busszal utazott, néhány gyermek jött szülői kísérettel, autóval. Kirándulásunk első állomása a Sombereki német tájház volt. Kedves, barátságos fogadtatásban részesítettek bennünket a vendéglátó óvónénik. Körbevezettek minket a ház körüli portán, megnézhettük a régi disznó ólat, felmászhattunk a góréba, lemehettünk a pincébe. Rengeteg korabeli érdekes munkaeszközt, használati tárgyat, bútort, edényt, ruhát, stb. láthattunk, és mindegyikről megtudtuk mire, hogyan használták egykor. Népviseletbe öltözött babákat csodálhattunk meg, sőt, két kis óvodásunkat be is öltöztették ünnepi díszes ruhába.
Következő úti célunk Mohács, a Duna-part. Egyből a kompkikötőnél szálltunk ki, lesétáltunk megnézni a Dunát, és vízrebocsátottuk az oviban készített hajónkat. Lelkesen szurkoltak a gyerekek a vízen egyre távolodó kis papírjárműnek. Ezután felszálltunk a kompra, mindenki csodálkozva nézte, ahogy felhajtanak az autók a hatalmas rámpára, majd felhúzzák a hidat és már távolodtunk is a parttól. Élvezték a vízi kirándulást, érdeklődve tekingettek körbe, nézték a mellettünk elhaladó óriási hajókat, a víz sodrását, a partot, a felszálló sirályokat. Mindannyian kellemes élményekkel tértünk vissza az oviba, kellően elfáradva (többen már a buszon is elbóbiskoltak).
Másnap megbeszéltük a kirándulás alkalmával látottakat, és készítettünk egy nagyon szép képet a Duna-partról, színes halakkal, kagylókkal, rákokkal, madarakkal, stb. Játszottunk horgászversenyt, egy kisfiú és egy kislány állt szemben egymással a műanyag medencénél, és a „Nagy ho-ho-ho horgász” zenéjére igyekeztek minél több halacskát kifogni a vízből. Amikor megállt a zene, megszámoltuk kinek hány halacska akadt a horgára. Nagyon izgalmas, mozgalmas hetünk volt, sok érdekességet láttunk, hallottunk, tettünk!
Heti események fényképei megtekinthetők itt