2012. március 26-30.

A hét témája: Tavaszi zsongás, nyuszivárás

 

A hét első felében igazi tavaszi időjárás volt, hétágra sütött a nap, ezért igyekeztünk minél több időt a szabadban tölteni. Sétáink során megfigyeltük a kiskertekben nyíló virágokat, aki felismerte ügyesen mondta a nevét.

Megbeszéltük mi jellemző erre a csodálatos évszakra, hogy ilyenkor éled a természet, rügyeznek a fák, virágok nyílnak, visszatérnek a költöző madarak. Virágos képeket nézegettünk, megneveztük a virágok fajtáit, elmondtuk melyik nő ki hagymából, melyik magból. Felsoroltuk mi szükséges ahhoz, hogy egy növény kikeljen a földből, és nagyra nőjön. Elsétáltunk Márti néniék kertjébe, ahol kis cserepekbe virághagymákat ültettünk, majd meglocsoltuk őket. Nagyon élvezték a gyerekek az ültetés minden mozzanatát. Mielőtt visszaindultunk az oviba, kiástunk egy kis orgonabokrot, amit másnap közösen elültettünk az óvoda előkertjében. Egy másik alkalommal virágmagokat nézhettünk közelről, majd balkonládába szórtuk, megöntöztük. Ha kibújnak és megnőnek a kis büdöske virágok, szeretnénk szétpalántázni őket. Pihenéskor a virágokról, a kertészkedésről szóló meséket hallgattak a gyerekek (A pitypang bóbitája, Mókus Péter kiskertje).

A hét második fele a közelgő nagy ünnepünkhöz, a Húsvéthoz kapcsolódott. Felelevenítettük milyen húsvéti népszokásokat ismerünk, mindenki elmesélte miért szereti ezt az ünnepet. Tanultunk egy versikét Tapsifüles nyuszikáról, akinek ilyenkor rengeteg a dolga, a sok színes tojást szét kell osztania. Megnéztük diafilmen a legokosabb nyúlról szóló mesét, a végén megbeszéltük hogyan tudott a róka eszén túljárni a nyuszika. Meghallgattuk a Három nyúl című mesét, mely a nagyobbak által már igen jól ismert, a tavalyi évzáróról, másnap közösen el is báboztuk. Csendes pihenő alkalmával is húsvéti mesék hangzottak el: Húsvét az erdőben, Nyúlpapa ötlete. Énekes játék során a Nyuszi Gyuszi és a Hová mész te kis nyulacska című dalokra ugráltunk, mint a kis nyuszik, kétféle körjátékot is játszottunk, mely közben a „Nyuszi ül a fűben…” kezdetű dalt énekeltük. Színeztünk húsvéti képeket, valamint készítettünk színes kartonból, tojáshéjból kibújó kiscsibét, amit kicsik és nagyok egyaránt nagyon ügyesen vágtak, ragasztottak, díszítettek. A húsvéti előkészületek után, mindenki nagy izgalommal várja Tapsifülest, aki a jövő héten remélhetően ellátogat hozzánk, és meglep minket apró ajándékokkal.

Fényképek megtekinthetők itt

2012. március 19-23.

Ezen a héten két új kisgyerek is érkezett hozzánk: Kitti és Léna.

Kitti a bölcsödéből jött, így a közösségi életforma nem volt ismeretlen számára. Már néhány délelőtt vendégeskedett nálunk, ám most lett „igazából” óvodás. Hamar megnyílt mind a gyerekek, mind a felnőttek irányába. Léna családból érkezett, de nővére is hozzánk járt, így ismerős volt számára az Őzike csoport. Barátkozó természetű, bátran jött játszani, tornázni velünk, hamar elengedte édesanyját.

Több olyan játékot elővettünk, amiket még év elején, az ismerkedős időszakban játszottunk:

-         „Ki van a takaró alatt?”

-         néven szólító, táncba hívó énekünk: "XY, XY, tanz mit mir"

-         „Wir sitzen im Kreis”

„Új” kislányaink érdeklődve kapcsolódtak be az óvodai életbe, s a „régi” óvodások is szívesen játszották a már ismert játékokat.

 

Csütörtökön nyílt nap volt az óvodában: sok érdeklődő szülő és kisgyerek látogatott el hozzánk. Az ovisok kíváncsian kérdezgették, hogy miért van itt sok vendég, s újra előkerült a mostanában sokat emlegetett téma: „Ha ti, nagycsoportosok, elmentek az iskolába, …”

 

Wir haben uns noch ein bisschen mit dem Thema „Der Frühling“ beschäftigt.

-         wir haben einige Blumennamen gelernt (die Rose, die Tulpe, das Schneeglöckchen, die Narzisse, die Lilie, der Goldregen)

-         wir haben knospenvolle Goldregen-Äste in eine Vase gestellt und die beobachtet

-         wir haben einen Spaziergang gemacht um die schönen Blumen in den Garten sehen zu können

-         wir haben Goldregen mit Kartoffeldruck gemacht - Photos hier

-         wir haben unser Frühlingslied aus vorigem Jahr aufgefrischt: “Tritt herein, du schöne Rose“. Die Kinder haben es ein bisschen vergessen, aber die lehrenden Kenntnisse sind leicht herauskommen.

Meghívó

2012. március 28-án (szerdán) 16.30-kor szülői értekezletet tartunk,

melyre mindenkit szeretettel várunk.

Házi feladat: gondolkodjatok az év végi kirándulás módjáról (családokkal vagy csak a gyerekek), uticélról.

Kérjük, hogy gondoskodjatok gyermekeitek otthoni felügyeletéről.

Köszönjük

2012. március 12-14.

E rövidke héten folytattuk ünnepi készülődéseinket:

- aki még nem készített gyöngyből kokárdát, most volt rá lehetősége

- papírból, ragasztás technikájával is készítettünk díszt, amit az ünnepségre vittünk magunkkal

- kiszineztük a magyar címert, közben beszélgettünk a színek szimbolikájáról (piros-erő, fehér-hűség, zöld-remény)

- a hűség fogalmához kapcsolódva elmeséltem a "Miért az ember a kutya legjobb barátja?" c. mesét

- nemzeti jelképeink: a magyar zászló, címerünk, s a Himnusz. Említettük, hogy mindig tisztelettel hallgatjuk Himnuszunkat, lsd. például, ha sportolóink győzelme jeléül játszák, vagy ha nemzetközi sportrendezvényeken a mérkőzés előtt hallható

- egy-két katonás játékra is jutott idő: megpróbáltunk várat építeni kockából - bekötött szemmel; csapat toborzót tartottunk, de csak azok jöhettek a "várba", akiknek a megfelelő logikai készlet volt a kezükben; erősítő tornagyakorlatokat végeztünk, hiszen egy katonának erősnek kell lennie.

Szerdán mindenki csinosan, kokárdával érkezett az óvodába. Ebéd előtt tartottuk megemlékezésünket, melyhez a folyosón felsorakozva vártuk a földszintről érkező csoportokat. Közös énekkel mentünk a rendezvényterembe. Intézményünk összes gyermeke és nevelője felsorakozott az ünnepléshez szebbnél szebb csákókban és díszeket, zászlókat, dobot tartva kezükben. A Himnuszt valóban tisztelettel hallgatták a gyerekek, de volt, aki be is tudott kapcsolódni az éneklésbe. Megilletődve figyeltük a Delfin csoportosok szép énekét, táncát, majd elmondtuk a közösen tanult versünket is. Reméljük, hogy a gyerekek szép emlékeket raktároztak el szívükben, gondolataikban.

Fényképek megtekinthetők itt

Márciusi munkarend

Március 15. - ünnepnap
Március 16. (péntek) - pihenőnap
Március 24. (szombat) - munkanap március 16. helyett.
Ezen a napon összevont csoporttal tartunk ügyeletet az óvodában.

Március 14-én, szerdán emlékezünk meg óvodánkban énekléssel, verssel
az 1848/49-es szabadságharcról.

Kérjük, hogy ezen a napon fehér felsőben, ha lehet, nemzeti színű szalaggal vagy kokárdával jöjjenek a gyerekek.

Énekek, versek

Csoóri Sándor: Bűvészinas

 

Hókusz-pókusz,

alma, dió, kókusz,

eldugom, hogy meg ne egye

előlem a mókus.

 

Egyen inkább pókhúst,

kövér viszi lótuszt,

hasa tőlük kerekedjen,

farka tőlük veresedjen.

 

Csiribű-csiribá,

ez ide az ágy alá,

amaz meg a polcra –

jó lesz karácsonyra!

 

Reime, reime Rätzel,

wer backt Brezel?
Wer backt Kuchen?
Du musst suchen!
 

Szilágyi Domokos: Tavaszodik

 

Illan a, tűnik a hó,

olvad a, reccsen a jég,

itt is, amott is a friss

fű ki – kidugja fejét,

bomlik a, pattan a rügy,

égre sivít föl a fütty,

fák közt surran a szél,

s a mély – kék ég üvegén

fecskecsapat csivitél.

Énekek kottái megtekinthetők itt

2012. március 5-9.

A hét első felében tovább folytattuk a már elkezdett „Tavasz” témakörünket, csütörtökön, pénteken következő ünnepünkről (március 15.) beszélgettünk.

Was bringt der Frühling uns? Sonnenschein, linde Lüfte, Blumen, feine Düfte, frisches Grün … und Freude.

„Tanzen wir im Frühlingskleid, lustig sind wir heute,

Frühlingszeit, schöne Zeit, Frühling bringt uns Freude.“

 

Unser Hampelmann hat ein schönes Kleid mir Blumen bekommen und wir sind mit ihm während des Liedes im Raum  rundherum gegangen. Wir denken, wir bekommen von dem Frühling nicht nur Freude, sondern Freunde. Wir haben gespielt: wir bilden einen „Freund“ Kranz.

Szerdán került sor ismét egy Hangoló előadásra, mely témája jól illett évszakunkhoz, ugyanis a fák növekedéséről, fajtáiról, hasznosságáról volt szó. Nagyon tetszett a gyerekeknek az egyik „főszereplő”, a Fakopáncs. Élvezettel nézték, amint sorra szedi ki a fákból a farontó kukacokat. Érdekes játék volt, ahogy a bekötött szemű gyerekeknek ki kellett találniuk tapintás alapján, hogy milyen tárgy van a kezükben, s az vajon fából készült-e. A hallgatóság nagyon fegyelmezetten figyelte az éppen soron lévő gyereket, nem árulták el a megoldást. A műsor végén megtanultuk a harkályról szóló éneket, s a gyermeket közelről is találkozhattak az esztétikus bábbal.

A hét második felében az 1848/49-es szabadságharcról és hazánkról, Magyarországról beszélgettünk.

Talán sokan felteszik a kérdést, mit tudhat egy óvodás a történelmünkről?

Beszélgetéseink során mi igyekeztünk azt a gondolatsort követni, hogy amikor megszülettünk, akkor nem csak egy család tagja lettünk, hanem egy másik közösséghez, Magyarországhoz is tartozunk. Abban a szabadságharcban, amelyre most emlékezünk, sok-sok ember adta életét hazánkért – az ő tiszteletükre tűzünk kokárdát. Szerencsére ma Magyarországon béke van, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez nem mindig volt így.

Igyekeztünk egybegyűjteni élményeinket, ismereteinket kis hazánkról: hoztam a gyerekeknek földgömböt (mekkora is ez az ország az egész Földhöz képest?), térképet. Szinte minden kisgyerekből feltörtek emlékek, ahogy „térképészés” közben néztük a Balatont, a Dunát, fővárosunkat, Budapestet, lakóhelyünk környékét, Pécset. Többeknek van „messzi” mamája, megmutattuk, mennyit kell utazni, hogy odaérjenek, ahol a mama lakik.

Pénteken fényképeket vetítettem szabadságharc korabeli lovas katonákról, öltözetekről, valamint a Dunáról, Budapestről, Pécsről, Kozármislenyről. Megismerkedtünk hazánk nemzeti jelképeivel: a nemzeti színű zászlóval, s a címerrel. Összevasalható gyöngyből kokárda formát készítettünk.

Beszélgetéseink közepette mondogattuk Drégely László: Pereg a dob című versét, valamint énekeltük a Nincs szebb a világnál kezdetű dalt.

Fényképek megtekinthetők itt

2012. február 27 - március 2.

Bár e hét keddjén még esett a hó, mi rendületlenül TAVASZ-VÁRÓ hangulatban töltöttük napjainkat (s a hét végére – mintha az időjárás is észre vette volna, hogy áthajtottuk a naptárt márciusra -  szép időnk is lett).

„Kipp-kopp, mogyoró, tavaszt hív már a rigó…” – eljött hozzánk Tavasz tündér, s mi kíváncsian kérdezgettük, mit hoz nekünk. Ebben a játékban igyekeztünk minél több ismeretet összegyűjteni, amit az elkövetkező évszakról tudunk. Viszonzásul mi is elmeséltük a tündérnek, miért várjuk őt. A sok-sok jó ötletből rajzok születtek, egyrészt a saját örömünkre, másrészt egy rajzpályázathoz. Emlegetvén a kerti munkákat: különböző formájú „kiskerteket” hasonlítottunk össze, méregettünk körbe pálcikával, vajon melyikhez kell a legtöbb kerítést vásárolnunk. A téli csapadékot felváltja az eső – két kő összekoccintásával utánoztuk az esőcseppek kopogását. Mozgásos játékunkban ha „esett az eső”, esernyőt tartva sétáltunk, ha elállt, mi is megálltunk. Csendben, figyelmesen kellett mozogniuk a gyerekeknek.

Megtanultuk a Négy vándor kezdetű énekünk tavaszi versszakát, Szilágyi Domokos: Tavaszodik c. versét, valamint táncra perdültünk a Kolompos együttes Tavaszi szél vizet áraszt népdalfeldolgozására.

Elbáboztuk a Nagytakarítás a napnál c. mesét, melyet már jól ismertek és szeretnek a gyerekek. Csütörtökön mi is tartottunk egy kisebb „nagytakarítást”: igazából lemostuk a babakonyhai játékainkat. Nagy-nagy lelkesedéssel sikáltak, pancsoltak, törölgettek a gyerekek – még a fiúk is. S hogy emlékezzünk a megtisztított Napra, illetve kifejezzük a tavaszi meleg iránti vágyakozásunkat, pókszövés technikájával napokat barkácsoltunk. Ez a munkafolyamat egy-egy gyermek részvételével zajlott, de mindenki, a kisebbek is hamar megtanulták és rájöttek a fonal tekerés ritmusára. Jó alkalom volt ez a gyerek-felnőtt személyes kontaktus megerősítésére.

Reméljük, most már egyre több időt tudunk tölteni a szabadban, sokat mozogva a friss levegőn. Pénteki udvari játékunk során találtak a gyerekek a kietlen földön, egy fa tövében egy csokornyi hóvirágot, amint szerényen hirdette a tavaszt. Hogy ne essen a szaladgáló gyerekek áldozatául, botokból kiskertet építettünk köré, és színes fonallal próbáltuk felhívni az arra járók figyelmét, hogy óvatosan közlekedjenek.


Kedden a Bóbita Bábszínház vendégjátékát élvezhettük. Oscar Wilde Csillagfiú c. meséjét játszotta-énekelte Bogárdi Alíz és Kozma Andrea, akik olyan magával ragadó módon adták elő a történetet, hogy a gyerekek pisszenés nélkül, teljes átéléssel figyeltek - szinte a légy zümmögését is hallani lehetett. A mesét zenés foglalkozás, hangszerbemutató, tánc követte s zárta.
Egy pályázat útján jöttek hozzánk vendégeink, így nekünk semmit sem kellett fizetni az előadásért. Köszönjük, hogy a kozármislenyi óvodát választották.


Fényképek megtekinthetők itt