E rövidke héten folytattuk ünnepi készülődéseinket:
- aki még nem készített gyöngyből kokárdát, most volt rá lehetősége
- papírból, ragasztás technikájával is készítettünk díszt, amit az ünnepségre vittünk magunkkal
- kiszineztük a magyar címert, közben beszélgettünk a színek szimbolikájáról (piros-erő, fehér-hűség, zöld-remény)
- a hűség fogalmához kapcsolódva elmeséltem a "Miért az ember a kutya legjobb barátja?" c. mesét
- nemzeti jelképeink: a magyar zászló, címerünk, s a Himnusz. Említettük, hogy mindig tisztelettel hallgatjuk Himnuszunkat, lsd. például, ha sportolóink győzelme jeléül játszák, vagy ha nemzetközi sportrendezvényeken a mérkőzés előtt hallható
- egy-két katonás játékra is jutott idő: megpróbáltunk várat építeni kockából - bekötött szemmel; csapat toborzót tartottunk, de csak azok jöhettek a "várba", akiknek a megfelelő logikai készlet volt a kezükben; erősítő tornagyakorlatokat végeztünk, hiszen egy katonának erősnek kell lennie.
Szerdán mindenki csinosan, kokárdával érkezett az óvodába. Ebéd előtt tartottuk megemlékezésünket, melyhez a folyosón felsorakozva vártuk a földszintről érkező csoportokat. Közös énekkel mentünk a rendezvényterembe. Intézményünk összes gyermeke és nevelője felsorakozott az ünnepléshez szebbnél szebb csákókban és díszeket, zászlókat, dobot tartva kezükben. A Himnuszt valóban tisztelettel hallgatták a gyerekek, de volt, aki be is tudott kapcsolódni az éneklésbe. Megilletődve figyeltük a Delfin csoportosok szép énekét, táncát, majd elmondtuk a közösen tanult versünket is. Reméljük, hogy a gyerekek szép emlékeket raktároztak el szívükben, gondolataikban.
Fényképek megtekinthetők itt