Bár e hét keddjén még esett a hó, mi rendületlenül TAVASZ-VÁRÓ hangulatban töltöttük napjainkat (s a hét végére – mintha az időjárás is észre vette volna, hogy áthajtottuk a naptárt márciusra - szép időnk is lett).
„Kipp-kopp, mogyoró, tavaszt hív már a rigó…” – eljött hozzánk Tavasz tündér, s mi kíváncsian kérdezgettük, mit hoz nekünk. Ebben a játékban igyekeztünk minél több ismeretet összegyűjteni, amit az elkövetkező évszakról tudunk. Viszonzásul mi is elmeséltük a tündérnek, miért várjuk őt. A sok-sok jó ötletből rajzok születtek, egyrészt a saját örömünkre, másrészt egy rajzpályázathoz. Emlegetvén a kerti munkákat: különböző formájú „kiskerteket” hasonlítottunk össze, méregettünk körbe pálcikával, vajon melyikhez kell a legtöbb kerítést vásárolnunk. A téli csapadékot felváltja az eső – két kő összekoccintásával utánoztuk az esőcseppek kopogását. Mozgásos játékunkban ha „esett az eső”, esernyőt tartva sétáltunk, ha elállt, mi is megálltunk. Csendben, figyelmesen kellett mozogniuk a gyerekeknek.
Megtanultuk a Négy vándor kezdetű énekünk tavaszi versszakát, Szilágyi Domokos: Tavaszodik c. versét, valamint táncra perdültünk a Kolompos együttes Tavaszi szél vizet áraszt népdalfeldolgozására.
Elbáboztuk a Nagytakarítás a napnál c. mesét, melyet már jól ismertek és szeretnek a gyerekek. Csütörtökön mi is tartottunk egy kisebb „nagytakarítást”: igazából lemostuk a babakonyhai játékainkat. Nagy-nagy lelkesedéssel sikáltak, pancsoltak, törölgettek a gyerekek – még a fiúk is. S hogy emlékezzünk a megtisztított Napra, illetve kifejezzük a tavaszi meleg iránti vágyakozásunkat, pókszövés technikájával napokat barkácsoltunk. Ez a munkafolyamat egy-egy gyermek részvételével zajlott, de mindenki, a kisebbek is hamar megtanulták és rájöttek a fonal tekerés ritmusára. Jó alkalom volt ez a gyerek-felnőtt személyes kontaktus megerősítésére.
Reméljük, most már egyre több időt tudunk tölteni a szabadban, sokat mozogva a friss levegőn. Pénteki udvari játékunk során találtak a gyerekek a kietlen földön, egy fa tövében egy csokornyi hóvirágot, amint szerényen hirdette a tavaszt. Hogy ne essen a szaladgáló gyerekek áldozatául, botokból kiskertet építettünk köré, és színes fonallal próbáltuk felhívni az arra járók figyelmét, hogy óvatosan közlekedjenek.
Kedden a Bóbita Bábszínház vendégjátékát élvezhettük. Oscar Wilde Csillagfiú c. meséjét játszotta-énekelte Bogárdi Alíz és Kozma Andrea, akik olyan magával ragadó módon adták elő a történetet, hogy a gyerekek pisszenés nélkül, teljes átéléssel figyeltek - szinte a légy zümmögését is hallani lehetett. A mesét zenés foglalkozás, hangszerbemutató, tánc követte s zárta.
Egy pályázat útján jöttek hozzánk vendégeink, így nekünk semmit sem kellett fizetni az előadásért. Köszönjük, hogy a kozármislenyi óvodát választották.
Fényképek megtekinthetők itt
Kedden a Bóbita Bábszínház vendégjátékát élvezhettük. Oscar Wilde Csillagfiú c. meséjét játszotta-énekelte Bogárdi Alíz és Kozma Andrea, akik olyan magával ragadó módon adták elő a történetet, hogy a gyerekek pisszenés nélkül, teljes átéléssel figyeltek - szinte a légy zümmögését is hallani lehetett. A mesét zenés foglalkozás, hangszerbemutató, tánc követte s zárta.
Egy pályázat útján jöttek hozzánk vendégeink, így nekünk semmit sem kellett fizetni az előadásért. Köszönjük, hogy a kozármislenyi óvodát választották.
Fényképek megtekinthetők itt