Ezen a héten az ősz és a család
álltak a középpontban. A hétfői frissítő torna után kedden a hangunkat
edzettük: új dalként megtanultuk a Hej, vára, vára énekes játékot,
felelevenítettük a Lipem-lopom a szőlőt, és érkezett egy vendégünk is a
Zeneovis Ági néni személyében, akitől kaptunk egy játékos ízelítőt a hétfői
Zeneovik hangulatából.
Szerdán a családról
beszélgettünk, mindenki elmondhatta, hányan vannak a szűk családban, és fel is
sorolhatta a családtagjait név szerint. Megnéztünk néhány fényképet is, amiknek
kapcsán beszélgettünk arról, milyen típusú fotókat lehet készíteni (családi
fotó, tájkép, csoportkép), illetve milyen alkalmakon szoktunk fotózkodni.
Csütörtökön egy kis meglepetéssel
készültünk. Mindenki ahogy megérkezett az óvodába, felragaszthatott néhány
színes papírból tépett őszi levelet a közös őszi faágunkra, így mindenki
részt vehetett Ancsa néni szülinapi
ajándékának elkészítésében. Amikor elkészültünk, és mindenki jelen volt, körbeülve
felköszöntöttük az ünnepeltet a szokásos születésnapi dalunkkal, és átadtuk az
ajándékot is.
Pénteken a fényképezkedés volt a
nap eseménye. Akik korábban feliratkoztak, szép ruhába öltözve, kicsinosítva,
kettesével elmehettek a torna terembe, hogy ott szebbnél szebb fotókat
készíthessenek róluk. Mivel mindenki ügyesen követte a fotós bácsi utasításait,
hamar végeztünk, és bőven maradt időnk, hogy felelevenítsünk egy már tavaly is
tanult verset: Csoóri Sándor Dióbél bácsi-ját. Ennek kapcsán megbeszéltük, mi
lehet a dió csontkapuja, és kipróbáltuk, milyen cammogva járni. A hetet végül
egy vidám játszóterezéssel zártuk.